H. Kovács Géza nyomában

A hétvége szomorú híre volt: meghalt Moldova György Kossuth-díjas író. Rengeteg elismerést besöpört még. Sorolhatnám, de ez nem egy nekrológ. Moldova György ugyanis halhatatlan. Az életműve tette azzá. Bevallom, korántsem ismerem annyira, mint megérdemelné, tőle nincs meg az összes könyv a családi könyvtárunkban. Néhány könyvét olvastam csupán, de az elég volt ahhoz, hogy rá is mesterként tekintsek.
Nem lennék az, aki lettem, ha nem olvastam volna Moldova Ferencvárosi koktél című novelláskötetét. Remekül szórakoztam. Helyenként úgy nevettem, hogy még a könnyem is kicsordult. De Moldova György nem pusztán szórakoztatott, tanított is. Mai napig szívesen idézem publicisztikában egyik-másik aranyköpését. Imádtam a novellák narrátori szerepét betöltő H. Kovács Géza karakterét. Lendületesen és színesen tudott hazudni, ezért került a neve elé a H betű. Talpig úriember volt, de nem állt le olyanokkal vitatkozni, akik nem tudják megkülönböztetni a rendszervitát a szervita rendtől.
Moldova társadalomszatírája (az életműve jóval több ennél, de mit tegyek, nekem ez a kedvencem) elemi erővel hatott. Mai napig kapásból őt idézem egy-egy adott élethelyzetben. Ott van mindjárt A börtönválogatott című novellája. H. Kovács Géza megpróbálja leszerződtetni Virághot, az anyagias centert, aki kétszáz tételes árlistában részletezi, hogy mit mennyiért hajlandó végrehajtani a pályán. „Cipőbefűzés: 25 forint 40 fillér” – elég ennyit példának említeni. H. Kovács elkeseredett a lista láttán. „– És hol a szív? Hol a lelkesedés? Virágh a fejéhez kapott: – Hát nem elfelejtettem? – és sietve beírta: Szív 150 forint, lelkesedés 200 forint.” Eddig az idézet.
Ugye, hogy ma is milyen aktuális? Többek közt ezt tanultam Moldovától. Meg egy marketingfogást is. A Lakinger Béla zsebcirkáló című novellában a marketingosztály úgy próbálja eladni a gyártó nyakán maradt strandpapucsukat, hogy bemondják a rádióban, hogy „minden ellenkező híresztelés ellenére” bőven van még belőle. Erre mind elkapkodták, mert az emberek nem tudni akarnak, hanem jobban tudni. Ugye, hogy érdemes ezt észben tartani? Hát ezért vagyok kissé szomorú. Talán rendelek egy Ferencvárosi koktélt, ami „egy rész rum és két rész rum, de jól összerázva”. Egy újabb tanítómesterrel lettünk szegényebbek.

Kiss Előd-Gergely

: an accessible web community