Gróf Teleki Sándor emlékére

A koltói új kastély, jelenleg múzeum, közösségi tér Fotó: Szekeres Attila István

130 éve hunyt el gr. Teleki Sándor, Petőfi barátja és tisztelője. Hajdani koltói kastélya Petőfi emlékét őrzi, ugyanakkor a térség egyik fontos magyar közművelődési központja. A Petőfi-emlékév alkalmából a szabadság és a szerelem költőjének barátjára emlékezik dr. Málnási Ferenc.

Ezernyolcszázkilencvenkettő május 18-án „…megcsendült az István-torony lélekharangja, s – amint a Nagybánya és Vidéke 1892. május 22-iki számában írták – városunk közönsége tudomására jut a szomorú valóságnak: gróf Teleki Sándor örök álmát kezdte meg. Nem halt meg a derék ezredes, csak elment új világot látni, mivel itt a földön már minden országot, minden embert ismert.”
Petőfi Sándor 1846-ban Koltón írt versében barátjának nevezi…
Ki is volt ez a Teleki Sándor?
1821. január 27-én született Kolozsváron, apja gróf Teleki János, anyja Mikes Erzsébet. tízéves koráig apja nagysármási birtokán nevelkedett, 1831-től a kolozsvári piaristák gimnáziumának tanulója. 1848-ban a magyar forradalom első napján budai börtönéből kiszabadított Táncsics Mihály („a jámbor tót deák” – ahogyan a gróf nevezte) a nevelője, preceptora. Jogászként bejárja Németországot, Angliát, Portugáliát, Spanyolországot, s Frankföldön át tért vissza Berlinbe. Megismerkedett Liszt Ferenccel, elkíséri Lengyelországba, Oroszországba, s elkíséri a Habsburg Birodalom több városába, majd Bukarestbe is. Elkíséri Koltóra is, ahol a máramarosszigeti Pócsy Laci cigánybandája divatos „koltói” zenével szórakoztatta neves vendégét.
Petőfivel kötött barátsága után élete összefonódott a költőével. Osztotta Petőfi nézeteit, aki a Habsburg Birodalmat „a szabadság kálváriájának” nevezte, s maga is honvédnek állt, „Osztrolenka véres csillaga”, a legendás Bem apó hadsegéde lett. A világosi fegyverletétel után az aradi várbörtön rabja, „A haláltól diplomája volt” – mint mondta, de az aradi várparancsnok, egy orosz ezredes segítségével megszökött, a halálos ítéletet csak „in effigie” (távollétében) hajthatták végre…
Előbb török, majd francia földre menekül, felveszi a kapcsolatot Kossuth kormányzóval, Párizsban az adósok börtönében senyved, Jersey szigetén magyar emigránsokkal, Mészáros Lázárral, Perczel Mórral, Türr Istvánnal szervezkedik, barátságot köt Victor Hugóval, majd Garibaldi oldalán harcol a magyar légió parancsnoka, a „vörös ördögök” huszárszázad vezetője. Megnősül, végre 18 év után amnesztiával sikerült hazatérnie, Koltóra, birtokait visszaperelve felesége és négy gyermeke – Sándor (1861–1919), László (1863–1929), János (1868–1937), Blanka (1870–1920) – számára alakít ki vendégszerető otthont. A „gróf”címet nem sokra tartotta, maga vallotta: „Az ezredes nevet jobban szeretem, mert azt magamnak szereztem.” Kastélyában ötvösművészeti termékek, ékszerek, keleti porcelánok, arcképek, fegyvergyűjteménye mellett őse, Teleki Mihály használati tárgyai között élt. Gyűjteményének értékes darabjai között ’48-as emlékek, Bem apó kócsagtolla, kulacsa, Garibaldi pecsétnyomója, mankója, vörös inge stb. található… Közéleti és irodalmi munkásságáért a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság tagja lesz, Nagybánya díszpolgára…
Benedek Elek vallotta: „Nem félek az öregségtől, ha tudnám, hogy olyan fiatal maradok, mint Teleki Sándor.” Lauka Gusztáv így idézte emlékét a Gróf Teleki Sándornak című versében: „Ha nyugalomra térve / Mi sem bántja már szívét, / A sokkal hálásb utókor / Tartja fenn dicső nevét.” Jókai Mór pedig – lerajzolta Teleki kastélyát – így: „Teleki Sándor együtt élt, mulatott és harcolt a földrész minden művelt és barbár nemzeteivel, tűrte a dicsőséget, s kereste a bajt, járt ágyútűzön, tengeri viharon, s hitelező csordán keresztül sértetlenül, értekezett királyokkal és császárokkal Magyarország sorsa felől, s lelkesedett földönfutókkal és poétákkal a népszabadságért, teleszedte mellét érdemrendekkel, azért, hogy azokat ne viselje, s bejárta egész Európát azért, hogy fölfedezze, milyen szép kilátás van a koltói dombról…”
1992 májusában Nagybánya és Koltó népe emléktáblát helyezett el a Zazar-parti lakóház (a mai Teleki Magyar Ház) és a koltói kastély falán.

Petőfi Sándor és Szendrey Júlia. Pogány Gábor Benő alkotása Fotó: Szekeres Attila István
: an accessible web community