A világban szétszoródott magyarság mindenhol 2020-ban gr. Széchenyi István halálának 160. évfordulóján a „legnagyobb magyarra” emlékezik. Édesapja gr. Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, édesanyja Tolnai Festetics Julianna grófnő, gr. Festetics Pál lánya. A házasságukból öt gyermek született: három fiú és két lány, közülük István a legfiatalabb. Jeles magántanítói közt kell említenünk: Lunkányi Jánost, a nagy tudású Révai Miklóst, Poupar nevű házikáplán olasz és francia nyelvre tanította, de a családban a magyar nyelv volt az uralkodó, s a gyermekek nevelése is magyar szellemben történt. Mivel a Monarchiát I. Napóleon részéről veszély fenyegette, az 1808. évi országgyűlés 25 ezer újoncot szavazott meg. A törvény szerint minden családból egy fiúnak kellett a hadseregbe belépni, de a Széchényi család mindhárom fiát a csatatérre küldte. Az ifjú gróf a csatatéren kiválóan helytállt, 1809. április 7-én már főhadnagy lett és Ertel alezredes még az ezred pénztárának kezelésével is megbízta. A veszély elmúlta után testvérei (Pál és Lajos) hazatértek szüleihez, de István továbbra is a hadseregnél maradt, s így katonaként számos országban megfordult: Cseh- és Morvaországban, Franciaországban, Olaszországban, Angliában, Görögországban. Kitűnő hadi szolgálata elismeréséül első osztályú kapitányi rangot kapott, majd 17 év katonáskodás után kilépett a hadseregből. Ahol megfordult, mindenhol az irodalom, a művészet, a régészet tanulmányozása iránt érdeklődött. A külföldi utazások során szerzett tapasztalatai alapján figyelt fel a külhoni és itthoni állapotok között fennálló lényeges kulturális és gazdasági különbségekre. Ez arra ösztönözte, hogy Magyarországon is fellendítse a kultúrát meg a gazdasági életet. Nevéhez kötődik a lótenyésztés meghonosítása, a Duna és a Tisza szabályozása, a selyemhernyó tenyésztésének bevezetése, 1827-ben a Tudományos Akadémia megalapítása. Az országgyűlésen ennek érdekében felszólalásában kifejtette „a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára” felajánlja minden jószágának egyévi jövedelmét, amit 60 ezer forintban állapított meg. Ezt nagy lelkesedés fogadta és utána többen is anyagi hozzájárulást jelentettek be: Vay Ábrahám 8000, gr. Andrássy György 10 000, gr. Károlyi György 40 000 forintot, de rajtuk kívül sokan mások is kevesebb összeget. Így jött létre a Magyar Tudományos Akadémia. Széchenyi az országgyűlésen sokszor felszólalt a magyar nyelv, a szabadság és vallási türelem érdekében, melyért Metternich többször is megfenyítette. Széchenyi a politikai, gazdasági és némileg saját eszméinek terjesztése céljából megalapította a Nemzeti Kaszinót is 1827. június 10-én. Eszméi terjesztésének másik eszközéül a sajtót választotta. 1828-ban jelent meg alapvető röpirata, a Lovakrul, melyben a lótenyésztés nemzetgazdasági fontosságát fejtegeti. 1830-ban jelenik meg egy nagyobb jelentőségű munkája Hitel címen, melyben sorra veszi a magyar mezőgazdaság, kereskedelem égetően fontos kérdéseit, de ugyanazt még részletesebben fejti ki Világ című munkájában. Ugyancsak ő szorgalmazza először Buda és Pest egyesítését. Régi vágya volt, hogy megnyissa a Dunát a kereskedésnek egészen a Fekete-tengerig. 1830. június 24-én indult kíséretével saját hajóján szemleútra, hogy a Duna folyását tanulmányozza, és a szabályozásának lehetőségéről győződjék meg. Tudósította József főherceg nádort útjának céljáról, ami nem más volt, mint a Duna végig hajózhatóvá tétele. 1833. június 20-án meg is kapta a nádor megbízatását, és ettől kezdve mint királyi biztos tíz éven át vezette a munkálatokat. Orsovánál megkezdte a sziklarepesztést, s bár a munkaeszközök elég kezdetlegesek voltak, 1834-re már az Argó nevű hajóval átkeltek a sziklaszoroson. Az első gőzhajó is neki köszönhetően indult a Balatonon 1846. szeptember 21-én. Mindezek mellett folytatta irodalmi munkásságát is. Hunnia című művében a magyar nyelv hivatalos nyelvvé tétele mellett érvelt. Sajnos Kossuthtal viszonya nagyon megromlott, mert a forradalmi izgatót látta Kossuthban. Ezért minden ország- és vármegyei gyűlésen felemelte szavát Kossuth iránya és stílusa ellen. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében 1830. június 11-én megalakította az Állattenyésztési Társaságot, melynek elnöki tisztét is elvállata, majd 1835-ben ennek nevét Magyar Országos Gazdasági Egyesületté változtatta. Állandóan szorgalmazta a Dunán átívelő Lánchíd építését, melybe végül az országgyűlés és a nádor beleegyezett, s 1842. augusztus 24-én végre letették a Lánchíd alapkövét. 1845. augusztus 16-án a magyar királyi helytartótanács közlekedési miniszterré nevezte ki, s így a munkálatokat azonnal megkezdte. A Kossuth és Széchenyi közötti ellentétek a kabinetbe lépés után sem simultak el, ami mindinkább a dinasztiával való szakadás felé vezetett. 1848 áprilisában megbetegedett, az állandó aggodalmaskodás hazája iránt megtörte szellemi erejét. Orvosa, Balogh Pál szeptember 5-én Döblingbe, a Goergen Gyógyintézetbe vitte, ahol annyira javult, hogy irodalmi munkásságát levelezésen keresztül folytatta, melyekben pellengérre veszi Bach politikáját. Ez okozza Széchenyi tragikus halálát is. A bécsi rendőrség házkutatást tartott nála 1860. március 3-án, elkobozta iratait, s börtönnel fenyegették. Emiatt egy végzetes pillanatban, 1860. április 8. éjszakáján, vitatott körülmények között önmaga ellen fordította fegyverét. Egyszer már megkísérelt öngyilkosságot, amikor Esztergomnál a Dunába vetette magát, de akkor kimentették. A Magyar Tudományos Akadémia gyászünnepet tartott, melyen Eötvös József báró mondott emlékbeszédet, Szász Károly és Arany János ódái­kat olvasták fel. Halálának 160. évfordulóján ne feledjük el intését, mely így hangzik: „Jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen!”

Gálfalvi Gábor

Gróf Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21. – Döbling, 1860. április 8.)