Glóbusszal a vállamon: Elzász, harmadjára is

Mulhouse-i Automobil Nemzeti Múzeum Fotó: Csermák Zoltán
Isenheimi szárnyasoltár

Velencéhez sok város hasonlítja magát: Szenpétervárt és Brugge-t „Észak Velencéjeként” szokták emlegetni, s a festői elzászi kisvárosban, Colmarban is érezhetjük a lagúnák hangulatát, sőt a „Kis Velence” negyed elnevezése utal is a hasonlóságra. Az óváros utcái megőrizték az egykori céhek emlékét, a Lakatos, az Árus, a Varga utcákban lépkedhetünk a régi köveken. Természetesen a népünnepélyek e településről sem hiányoznak, a „Bor ünnepére” és a „Káposzta napjaira” tömegek érkeznek. Tovább sétálva, betértünk a XIII–XIV. században épült Szent Márton-székesegyházba. Savariában, a mai Szombathelyen született tours-i püspököt a helyi hagyomány „magyar királyfiként” emlegeti. A templomtól nem messze áll Frédéric Auguste Bartholdi szülőháza. A neves szobrász a New York-i Szabadságszobor megalkotójaként vonult be a hírességek virtuális panteonjába.
A művészetkedvelők legfőbb zarándokhelye az Unterlinden utcában található, hasonló nevű múzeum. A XIII. században épült kolostor falai között látható az isenheimi szárnyasoltár. A nagy magyar művészettörténész, Lyka Károly így ír a fenséges alkotásról: „Messze elüt Dürertől és Holbeintől a harmadik nagymester, a rejtélyes Mathias Grünewald (meghalt 1530 körül), akinek sem eredete, sem igazi neve nincs mindmáig tisztázva. Művészi jelleme azonban, amint a főművén, az isenheimi szárnyasoltár képsorozatán elénk tárul, világos képet ad művészetéről. A képsor egyik tagja, Krisztus feltámadása a német művészetben páratlan vízionárius képzelet nagy erejű alkotása, amely messze eltávolodik korától s a barokk jövőbe vezet át. Grünewald e fantasztikus alkotása magános vándorköve e nyelvterület művészetének. Minden, ami utána következik, hétköznapinak látszik vele összemérve.”
Mulhouse felé tartva, a magyar vonatkozású Murbach apátságot érdemes felkeresni. A kolostort 926-ban elődeink, Zolta vezér hadai dúlták fel, az épületet felgyújtották, hét szerzetest legyilkoltak. A mártírok sírját és a legendát a templom plébánosa ízes tájszólásban mutatja meg. No, azért a franciáknak sem kellett szomszédba menni rombolásért, a „nagy” francia forradalom alatt a helyi parasztok törtek be a szent helyre, s pusztításuk vetekedett a magyarok fosztogatásával.
Elzászi túránkat Mulhouse-ban fejezzük be. A francia autógyártás központjára a „francia Manchester”, valamint a „százkéményes” jelzőt aggatták rá. Szintén jelentős múltra tekint vissza, az 1553-ban, természetesen vörös kőből épített városháza különösen turistacsalogató. A rajnai reneszánsz stílusú csodálatos – festett üvegablakú nagytermében – ottlétünkkor egy ukrán gyerek tánccsoport lépett fel. Előadásukat nézve több évtizedet léptem vissza a múltba: copfos, habos-babos ruhás kislányok kántáltak lelkesen, s hopakot (oroszul gopak) táncoltak, az egzotikumra éhes nézők pedig hálásan fogadták a produkciót.
A város egy tucat múzeuma kö-
zül kiemelkedik az Automobil Nemzeti Múzeum. A világ egyik legnagyobb autógyűjteménye félezer értékes járművet mutat be a nagyközönségnek. Egyedülálló, páratlan Bugatti-kollekciója (123 példánya tekinthető meg), de a másfél tucat Rolls-Royce is igazi nóvum. Örömmel fedeztem fel gyermekkorom egyik kedvenc kocsiját, a Panhardot, s nosztalgiával álldogáltam a csehszlovák „ivócimbora”, a Tátra és a német „papírjaguár”, a Trabant előtt, talán jobban megnéztük e járgányokat, mint a kollekció többi drága darabját.

Csermák Zoltán

: