Glóbusszal a vállamon 221.: A legszebb major

Albert Kázmér szász-tescheni herceg Korabeli portré

Al­bert­káz­mér­pusz­tá­nál több­ször is átléptem a magyar–osztrák határt. A kis településen megcsodáltam a 125 éve épült szép neogótikus templomát, amiben csak alkalmanként tartanak misét. Körbeforogva, előttem, jobbra, balra az osztrák területen működő szélturbinákat láthattam, a terület igencsak beékelődik a szomszédba. Magyarországhoz való tartozása igazi csoda. Márciusban kicsit hosszabb időt tölthettem a faluban, s megismerkedtem Németh György (73) tanárral, aki igazi lokálpatriótaként mesélt a helység történetéről.
„Héderváron születtem, s jelenleg Mo­son­ma­gyar­ó­vá­ron la­kunk. Matematika-tech­ni­ka sza­kos tanárként majd’ négy évtize­dig a Bartók Béla Általános Iskolában tanítottam. A neves oktatási intézményből olyan kiváló zenészek kerültek ki, mint például a régizene elkötelezett művésze, Lados Lilla. Később nyugdíjba mentem, s életem jelentős része már Albertkázmérpusztához kötődik.
A névadó Albert Kázmér szász-tescheni herceg az uralkodó, Mária Terézia lányát, Mária Krisztinát vette feleségül. A férj igen busás – Féltorony­tól (Halbturn) Mosonmagyaróvárig terjedő – birtokot kapott nászajándékba. Az uradalom kis ékköve volt az általa alapított Albertkázmérpuszta. Dolgos embereket telepített ide, akiknek házat építtetett, s nemsokára mintagazdasággal büszkélkedhetett. A település Trianonig töretlenül fejlődött, bevezették a villanyt, a vizet és kisvasút kötötte össze Hegyeshalommal és Jánossomorjával. Az ország legszebb majorjaként emlegették. Műhelyekkel szerelték fel, amikben – az elmondások szerint – a második világháborúban a németek repülőket is javítottak.
Az utolsó birtokos Frigyes főherceg volt, akinek kastélyát és szobrát Mosonmagyaróváron lehet megtekinteni. Élete regénybe illő, az első világháborúban a császári és királyi haderő főparancsnoki tisztét töltötte be, magyarul is jól beszélt. Nyolc lánya után született Albrecht fia, kinek tiszteletére 1897-ben építtette fel az albertkázmérpusztai fogadalmi templomot. Akkortájt még mintegy félezer lelket számlált a település. Albrecht herceg 1955-ben Brazíliában halt meg, de földi maradványait a féltoronyi kastélykert családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.”
A Moson megyei értesítőből idézünk: „Frigyes főherceg Ő császári és királyi fensége gyönyörű kápolnát építtetett. A kápolna gót stílusban épült, dísze lehet bármely fényes helynek.” A templom névadója – a gyermekre való tekintettel – Szent Adalbert vértanú püspök lett, aki 994–995-ben járt Magyarországon, és Vajkot, a későbbi Szent Istvánt is ő keresztelte meg. A felszenteléssel egy időben a herceg által építtetett féltoronyi óvodát is átadták, a főherceg magyarul szólt az egybegyűltekhez. A Szalender Gyula főhercegi műépítész terve alapján készült, nyolcszáz hívő befogadására alkalmas kis „katedrálisba”, a mester unokái, dédunokái évente elzarándokolnak, s gyönyörködnek a nagyapa-dédapa remekművében.
Kicsit ugorjunk időben! A határkijelölés a Mosoni-síkon ugyancsak elhúzódott. Ausztria nálunk jóval korábban jutott ki a béketárgyalásokra, s érdekérvényesítő képessége is sikeresebb volt. Az osztrák–magyar határmegállapító bizottság és a Népszövetség között sokáig ment a huzavona, 1923 szeptemberére vált véglegessé az osztrák–magyar határ s Albertkázmérpuszta hovatartozása. Az osztrák fél a magyar anyanyelvű többségnek tulajdonította a döntést, valójában, mivel Frigyes, a templomépítő főúr – emocionálisan is kötődött a helységhez –, ő intézte el a Magyarországhoz való csatolást. Fő érveként a magyaróvári uradalom csorbítatlanul való megmaradása szerepelt.

Csermák Zoltán

: an accessible web community