Glóbusszal a vállamon 220.: Édesvíz

A nagyszülők leleményességén is múlik, hogy hasznosan töltik-e a szünidőt a gyerekek | Fotó: Csermák Zoltán

A Balatonnál töltöm családommal a nyarat. Az aszály, a legnagyobb magyar tó vízszintjének drasztikus csökkenése mindenkit foglalkoztat. Ez is sarkallt minket arra, hogy egy vízgazdálkodási parkba vigyük el unokáinkat.

Nem kis teljesítmény a gyermekek és az unokák lekötése egy nagycsaládban, a szülők és a nagyszülők leleményességén múlik, hogy mennyire tudják hasznossá tenni a szünidei együttlétet. A Balaton mellett üdülve mi is megteszünk mindent, hogy mosolyt csaljunk a kisdedek ajkára, a tartalmas és kevésbé tartalmas szórakozások palettáján múzeumok, vidámparkok, cirkuszok, kalandparkok, tanösvények sorakoznak.
Egy kicsit kifogyva az ötletekből megakadt a szemünk egy híren: „Ünnepélyes keretek közt átadták a Vizek háza élményparkot. A Széchenyi 2020 program keretében megvalósuló új központ által Zamárdi település egy bemutatóteremmel és egy vizes játszótérrel gazdagodott, míg a Siófok területén lévő szomszédos töreki tanösvény négy új pihenőhellyel bővült. Az élménypark lehetőséget biztosít nemcsak a Balaton vízgyűjtőjével, de az ivóvízellátással és a szennyvízkezeléssel kapcsolatos ismeretek bővítésére és elmélyítésére, valamint az élményszerű tanulásra és kikapcsolódásra is.”
Nosza, vágjunk bele, született meg a döntés, hiszen a családunkban a környezetbarát nevelés igencsak kiemelt szerepet kap, s mi lehet fontosabb annál, hogy a vizek megóvására oktassuk utódainkat.
Jóllehet nem voltunk a parkban egyedül, de már a kedves fogadtatás kilátásba helyezte, hogy igen jól fogjuk érezni magunkat e kis környezetvédelmi édenben. Egy szimpatikus fiatalember magyarázott rendületlenül, bemutatta a Balaton vízgyűjtőterületét és ezzel összefüggésben a szennyvíztisztítás fontosságát.

Játékos ismeretszerzés | Fotó: Csermák Zoltán

A gyerekek már a belső térben igen sok információhoz juthattak. Megismerhették a víz körforgását, s játékos feladatokkal foglalták le őket. Míg utódaim önfeledten szórakoztak, addig egy grafikont tanulmányoztam, mit mennyi vízből lehet előállítani. Legmegdöbbentőbb a marhahús volt, 15 ezer literbe kerül egy kiló kitermelése, de egy kiló sajt is háromezer litert kóstál, egy tojás 135 litert „fogyaszt”, egy farmernadrág pedig nyolcezer liter árán feszíthet rajtunk.
E felrázó statisztikai adatok után kicsit játékosabb „vizekre eveztünk”, a vízi parkban játszhattak a gyerkőcök. Tudtak gátat, csatornákat építeni, arkhimédészi csavarral emelték magasabbra az életet adó nedűt, s egy biciklipedált is megforgathattak: az erőfeszítésük nyomán szökőkútszerűen ömlött a víz a magasba. A hancúrozást a játszótéren folytathatták. Természetesen egymás lespriccelése is bocsánatos bűnnek számított a nagy melegben.
„Játszva tanulni” jutott eszembe a mondás, s ez a délelőtt az egész család számára emlékezetessé vált. Olyannyira, hogy a témát a zenei sorozatomban is folytatni szeretném.

Csermák Zoltán

: an accessible web community