Hirdetés

Glóbusszal a vállamon 174.: Újból siciliano és tarantella

HN-információ
Szicíliát is egy vasúti bérlettel, az úgynevezett circolaréval jártuk be. A déli vonalakon akkor még a régi, háború előtti szerelvények jártak. Minden kupé ajtaja kívülről nyílt, a vagonok az olasz neorealista filmek hangulatát idézték. Néhány pályaszakaszt már bezártak, ezeken autóbuszok szállították az utasokat. Megálltunk egy éjszakára Cefalùban, hogy megtekintsük híres templomát. A normann időkben épült kéttornyú katedrálisnak az építését 1240-ben fejezték be. Miután kinapoztuk és kifürödtük magunkat a tengerparton, a sziget közepe felé vettük az irányt. Ezúttal az autóstoppot választottuk, s fel is vett egy zarándokokat szállító autóbusz, utasai a közeli búcsújáróhelyre, Gibilmannába igyekeztek. Felajánlották, hogy tartsunk velük, s utána elvisznek minket eredeti úti célunkhoz, Ennába. A következő óra imádságos hangulatban telt el, a zarándokcsapatot egy idősebb pap vezette, a társaság lelke viszont egy tanárnő volt, aki nagyon szépen beszélt franciául, így mindenről pontosan értesültünk. A szentélyben misét hallgattunk, majd folytattuk utunkat. Odatelepedett mellénk egy kissé zavart fiatalember, s a tanárnő-tolmács elmondása szerint, amikor Máriához imádkozott, a Szűzanya elmosolyodott, s e mosolyt nekünk, a két fiatalnak szánta. Könnyekig meghatódtunk, s elérzékenyülésünk addig tartott, amíg a zord atya be nem jelentette, hogy más úton térnek haza, így az ismeretlen vidéken nehéz helyzetbe kerültünk. Tanárnő barátunk nagyon szégyellte magát, de nem tehetett semmit. Végül nagy nehezen leszálltunk, s hamarosan egy Alfa Romeo állt meg, s repített minket a hegytetőn álló városba, ahol a hőmérséklet kimondottan hűvös volt a tengerparthoz képest. A sziget fővárosára, Palermóra sok szép és kevésbé jó emlékkel gondolunk. A pályaudvartól nem messze, egy régi bérházban találtunk kiadó szobát. Háziasszonyunk egy szebb napokat látott idős úriasszony volt, a kiadásokból tartotta fenn ötszobás régi bútorokkal berendezett lakását, vele is franciául értettünk szót. Másnap egy sikátorban motoros fiatalok letépték válltáskámat, s a nap hátralévő részét a rendőrségen töltöttük. A város műemlékeinek oldalakat lehetne szentelni, mégis, a Monreale-kolostor mellett egy templom maradt emlékezetes: a S. Giovanni degli Eremiti, Remete Szent János temploma. A normann kor tökéletes emléke egy korábbi mecset helyén épült, így a keleti építészet elemeit is megtartotta. Azért is emlékszem jól az istenházára, mivel a Tüköry sétány mellett találtunk rá. Tüköry Lajos ezredes Garibaldinak volt harcostársa, emlékét az olaszok híven ápolják. A városban lévő laktanya is az ő nevét viseli, a városi kertben szobrot állítottak neki. A kaszárnyában magunk is megfordultunk, a kerítéseken belül található ugyanis egy becses normann épület. A NATO-épületben akkor még ellenségnek számítottunk, így hosszas adminisztráció után tekinthettük meg a műemléket.

Csermák Zoltán



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!