Hirdetés

Glóbusszal a vállamon 173.: Siciliano és tarantella

HN-információ
Olaszországban legalább két tucatszor megfordultam, emlékeim között Szicília mégis különleges helyet foglal el. Az utazási sorozatomban már korábban foglalkoztam a varázslatos szigettel, talán megbocsátják, hogy még három írást Szicíliának szentelek. Éjszaka érkeztünk a Messinai-szoroshoz vonatunkkal, s megkezdődött a szerelvény felvontatása a kompra. A szokatlan akciót különösen a külföldiek figyelték élénken. A hajókat stílusosan a görög mitológia alakjairól, Szkülláról, egy sziklaüregben élő szörnyről, s Kharübdiszről, a tengerszoros másik oldalán élő nimfáról nevezték el, mindketten a hajósokra jelentettek egykor végveszélyt. Ezt szerencsére nem érzékeltük, inkább a penetráns csatornaszag zavart, mivel a hajó utasai, a tiltások ellenére, gyakran használták a vonat legkisebb helyiségeit az átkelőn. Hamarosan feltűntek a Lipari-szigetek kontúrjai, Szicília partjai, az Etna hófödte csúcsa. Ámbár a 25 ezer négyzetkilométeres sziget mérete megegyezik például Szardínia területével, de kulturális szerepe mégis jelentősebb. Valóban, történelme, hagyományai mély nyomot hagytak az ősi kontinens életében. Először akkor hallottam Szicíliáról, amikor zongoraórán játszhattam egyik kedvenc darabomat, egy sicilianót; a behízelgő, 6/8-os dallam még ma is a fülemben cseng. Számos nagy zeneszerző írt ilyen zeneművet, Bach, Pergolesi és Mozart nevét említhetem, s a verista operakomponista, Pietro Mascagni Szicíliában játszódó főművében, a Parasztbecsületben is felcsendül e műfaj. A helyi zenei hagyományokat számba véve ismertebb itthon a sicilianóval megegyező ütemű tánc, a tarantella. Virtuózan gyors mozdulatait állítólag egy hasonló nevű pók csípésétől eredeztetik, százfajta feldolgozása ismert a zeneirodalomban: Verdi A végzet hatalma és A szicíliai vecsernye című operájába is belekomponálta a népszerű ugróst. Mint címéből is kiderül, az utóbbi daljáték is a szigeten játszódik a XIII. században, s az Anjouk elleni felkelés történetét dolgozza fel. 1963-ban mutatták be a magyar mozik Visconti A Párduc című filmjét, az alkotás Giuseppe Tomasi di Lampedusa regényét dolgozta fel. Az olasz irodalom egyik legnépszerűbb művének helyszíneis Itália e déli része, s egy arisztokrata halálát és az ősi életforma pusztulását tárja a publikum elé. Burt Lancester, Claudia Cardinale és Alain Delon alakítása tette emlékezetessé a produkciót. A filmek sorát a Keresztapával illene folytatni, a mozi egyes részletei valóban visszahozzák a 20. század eleji Szicília hangulatát.

Csermák Zoltán



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!