Glóbusszal a vállamon 160.: Nyárköszöntő Portorozsban

Kutyás szörfös Fotók: Csermák Zoltán

Portorozsba beszökött a nyár. A szép időnek mindenki örült, hiszen a szlovén tengerparton elég változatos időjárás uralkodott május végén, június elején. Az Isztriai-félsziget ékkövéből, Piranbólegy nagyon szép tengerparti promenádon sétáltunk át feleségemmel a szomszédos városkába.
Magáról az üdülőhelyről keveset tudtam. A filmfesztiválok helyszíneként emlegetik, s valóban számos magyar film szerepelt sikeresen e seregszemléken. Emlékszem, mikor még a reklám világával foglalkoztam, a magyar reklámspotok is díjakkal tértek haza a megmérettetésekről.
A város maga nagy múltra tekint vissza, a Velencei Köztársaság fennhatóságát Napóleon törte meg, majd az osztrákok uralkodása alatt gyarapodott. 1918-ban Olaszországhoz került, ezt követte a jugoszláv uralom, végül Szlovénia része lett. Az egyszerű polgárok keveset vettek észre a változásokból, művelték földjeiket, nevelték olajfaligeteiket, s reggelente a halászok kifutottak hajóikkal a kikötőből. A város raktáraiba naponta szállították be a közeli sólepárlók termékét. A fürdőkultúra előretörésével a település tovább fejlődött, magas színvonalú szállodák épültek. Ezek közül kiemelkedik a Palace Szálló, amely ma is az ország legelegánsabb hoteljének számít. Olyan hírességek pihentek falai között, mint Tito marsall, Marcello Mastroianni olasz színművész, vagy a Zorba táncát megálmodó görög zeneszerző, Mikisz Theodorakisz. Azonban ma már hiába keresnénk a hotel békebeli báját, az új tulajdonos teljesen újjáépíttette, s csak a homlokzatát hagyta meg eredeti formájában.

A városban szép villák épültek, de belvárosa elég sablonos. Leghíresebb műemlékéhez, a Sienai Szent Bernardinának szentelt romtemplomhoz lépcsősor vezet fel. A 15. században épített istenházából velencei stílusú tornya áll teljesen épen, főhajójának csupán töredéke maradt az utókorra, viszont fentről szép kilátás nyílik a kikötőre.
A járványhelyzet enyhülésével a helyi turizmus is kezd éledezni, sorra nyitnak ki az éttermek, kávézók. Portorozst Szlovénia Monte-Carlójának is nevezik jól menő kaszinója miatt, a játékbarlang is kinyitott ezekben a napokban. A tengerparton néhány bátor vállalkozó vetette bele magát a habokba, vitorlások szelték a nagy vizet, egy szörfös a kutyája társaságában siklott a hullámokon. A part menti sáv – a domborzati viszonyok miatt – igen keskeny, így minden négyzetmétert kihasználnak a vendéglátók érdekében. Egy árnyékos fagylaltozóba tértünk be kávézni. A pincér udvariasan fogadott, s kellemes meglepetésként hatott, hogy az árak a felét sem tették ki a Balatonnál megszokottnak. A „feketelevest” fogyasztva alaposan megnéztük a járókelőket. Első meglátásunk: nagyon sok volt a gyermeket sétáltató fiatal pár s a kismama. Talán az előszezon miatt választották ezt az időszakot, vagy a pandémia kedvezett a baby boomnak. Miután fizettünk, vendéglátónk többször utánunk szólt, hogy visszavár. Remélem, teljesül óhaja.

Csermák Zoltán