Hirdetés

Glóbusszal a vállamon (151.): Szent Pál nyomában Efezusban

HN-információ
Gryllus Dániel-Sumonyi Zoltán híres lemeze, a Pál apostol 1991-ben jelent meg. A korongot gyakran hallgattuk együtt a családdal, otthon és az autóban, talán e felvétel is motivált minket, amikor 2005-ben ellátogattam feleségemmel Efezusba, a Szent Pál-i levelek egyik helyszínére. Az apostol e levelét első római fogságának vége felé, 62-ben írta, s üzenetével a zsidók és az újonnan megtért keresztények közötti ellentéteket próbálta elsimítani. Az 1–3. fejezet tanító jellegű: Jézus halálával ledöntötte a zsidók és pogányok között emelkedő falat, s mindannyian egyenlők lettek az Egyházban. A 4–6. fejezet a jó erkölcsökre és az erények gyakorlására int. A levél eredete körül már évszázadok óta folynak a viták, mivel a város neve nem is szerepel az iratban. Szent Pál, az „utazó apostol” többször járt a tengerparti településen, az Apostolok Cselekedetei (18.19) jegyzi fel második missziós útján: „Efezusba érve elvált tőlük, maga pedig bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal.” A harmadik útján is felkeresi a metropoliszt (19.1). „Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett Efezusba.” Egy újabb fejezetben (20.17) hitet tesz az ottani közösség mellett, mielőtt – végzetes útjára – Jeruzsálembe indult volna. Akkortájt Efezus lakóinak száma meghaladta a kétszázezret, s az akkor ismert világ öt legnagyobb városa között tartották számon. Mivel más vidékekről is nagyon sokan keresték fel, így Szent Pál fontosnak tartotta gyakori ottlétét. A mai Efezus romjai között sétálva képet alkothatunk egykori nagyságáról, alapos felfedezése legalább egy napot igényel. Utunkat a szebb napokat látott stadionnál kezdjük, majd eljutunk a település legjobb állapotban megőrzött épületéhez, a 25 ezer nézőt befogadó színházhoz. Ezután folytatódik a csoda, a széles, oszlopokkal szegélyezett Márvány úton haladunk, jobbra a hatalmas piactér, az Agora romjai között bóklászhatunk, majd elérjük a Celsus könyvtár impozáns épületét. Egykor, becslések szerint 12-20 ezer irattekercset őriztek fülkéi, a páratlan gyűjteményt a gótok semmisítették meg 265-ben, amikor felgyújtották a bibliotékát. [caption id="attachment_117344" align="aligncenter" width="696"] A Márvány út Fotók: Csermák Zoltán[/caption] A lakók kényelmét számos fürdő biztosította, amiket az ókori világ legkorszerűbb vízvezetékrendszere táplált. Látogatásunk végén még hűsöltünk a Mazaeus satrafáról és Mithridates királyról elnevezett városkapu boltívei alatt, majd leülünk az Odeum lépcsőire, ahol egykor a városatyák vitáztak a metropolisz jövőjéről, vagy költői, zenés esteket hallgattak a polgárok. Utunkat a Szent János-bazilikában fejezzük be, lerójuk kegyeletünket a „tanítvány, akit Jézus szeretett” feltételezett sírjánál. Igen, a hagyomány szerint Szent János utolsó éveit töltötte a városban, miután visszatért száműzetése színhelyéről, Patmosz szigetéről. Trajánusz uralkodása idején adta vissza lelkét teremtőjének.

Csermák Zoltán



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!