Hirdetés

A kedves rokonokról

HN-információ
Egy korábbi írásomban beszámoltam egy kenyai állatvédő farmról, amit a kihalás szélén lévő kolobusz majmok védelmére alapítottak. Útjaim során nagyon sok majomlakta vidéket jártam be, emlékekben bővelkedem. Gibraltárban találkoztam először majomhordákkal. A kis városállamban él Európa egyetlen majompopulációja szabadon, s lakosai kényeztetik is a kis állatokat. Ezt egy legenda is táplálja, mely szerint addig lesz a terület brit kézben, amíg a majmok ott élnek, így, amikor a majmok száma erősen csökken, az óvatos angolok máshonnan pótolják a hiányt. A múlt homályába vész, hogy az állatok őshonosak-e, vagy betelepítették első példányaikat. Mindenesetre otthon érzik magukat. A berber makákók vidáman ugrálnak szikláról sziklára, fényképezkednek a turistákkal, s nagy kegyesen elfogadják a kaját is tőlük. Szelídek, fiaim azóta is emlegetik, hogy megfoghatták az egyik majom kezét. Kevésbé kényeztetik a majmokat a kenyai Mombasában. A szálloda tetején bújnak meg a példányaik, s a magántulajdonról sajátos az elképzelésük: mindent elvisznek, ami ehető, vagy megnyerte tetszésüket. Így a szállodában külön felhívták a figyelmünket, hogy legyünk óvatosak, s az ablakot is tartsuk mindig zárva. Egy csúzlis különítmény foglalkozott a majmok féken tartásával, a túl közelbe merészkedett makikat kis kövekkel bombázták. A harc igencsak döntetlenre állt, mivel a majmok már jól kiismerték a vadászaikat, s elbújtak a tető zugaiba. A vész elmúltával ismét az étterembe settenkedtek, s megdézsmálták az asztalra kitett étkeket. Balin, a majmok szintén elszemtelenedtek, az egyik nemzeti parkban figyelemfelhívó táblák jelezték, hogy mindenki vigyázzon a táskájára, s főleg… a napszemüvegére. Először csodálkoztunk e különös majomszokáson, de amikor az egyik kárvallott dühösen szidta a kis tolvajokat, akkor mi is inkább zsebre tettük az okulárét. Sikerült viszont lencsevégre kapni az egyik „útonállót”, pontosabban, úton ugrálót, amikor a napszemüveg zsákmányát próbálta szétszedni. Indiában a trák királyról elnevezett rézuszmajmok terjedtek el. A legtöbb példánnyal Agrában találkoztunk, a világhírű Tádzs Mahal kerítésén kívül nagy számban éltek. A turisták etették őket, különösen az utódját cipelő anyaállatok láttán érzékenyültek el: fényképezték és kényeztették. Pedig a majmok elszaporodása egyre több konfliktust gerjeszt az országban, a hordák megkárosítják a földműveseket, ragályokat terjesztenek. Miután hazaérkeztünk Indiából, olvastuk a hírt, hogy egy hét leforgása alatt két embert is halálos majomtámadás ért Agra környékén. Igen, a városok növekedésével a majmok élettere is csökken, és érthetően agresszívvá válnak. Pedig a majmokat Indiában évezredekig szent állatként tisztelték, s a majomábrázolások nagyon sok templomban megtalálhatók.

Csermák Zoltán



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!