Az európai szellemtörténet leghíresebb jóskönyve A próféciák 1555-ben jelent meg, és amint szerzője, Nostradamus írja, a jóslatai a 3797. esztendőig terjednek. „Igen ám, de a jóslatok nem időrendben következnek egymásra – írja Ráth-Végh István művelődéstörténész A varázsvessző című könyvében. – Nostradamus teljesen összedobálta őket, úgyhogy nincs közöttük semmiféle időbeli összefüggés. Ennek egyik következménye az lett, hogy nincs egyetlenegy olyan jóslata sem, amelyről azt lehetne mondani, hogy nem vált be, miután időpont sehol sincs megjelölve, tehát ami eddig nem következett be, jövőre még teljesülhet.” Nostradamus kezdetben nem prófétaként szerzett hírnevet, hanem jól képzett orvosként. Pestisdoktornak nevezték, mert a pestisjárványok idején elhivatottsággal, önfeláldozással és sikerrel gyógyította a betegeit. Orvostársainak irigysége és áskálódásai azonban a kedvét szegték, félrehúzódott és letelepedett egy kis francia faluban, hogy leírja látomásait. Nostradamusnak kortársa volt az Angliában élő prófétanő Shipton anya, aki szintén egyféle révületet választott mindenféle józan és megszokott társas élet helyett, egy barlangban élt, ott írta le rövid, kétsoros versekben a látomásait, ott keresték fel őt a hívei. A forrás és a barlang ma is szakrális helynek számít, rajongók százai zarándokolnak oda tiszteletük jeléül. Shipton anyától leginkább azokat a sorait idézik, amelyekben megjósolta a telefont, az autót, a tengeralattjárót. Az autó: „ló nélkül futnak majd a szekerek, jajgatnak majd az elütött betegek”; a telefon: „körülszállja a földet a gondolat, egyetlen röpke pillanat alatt”; a tengeralattjáró: „vízen és víz alatt járnak az emberek, a súlyos vas a víz színén lebeg”. Nostradamus is az emberiségre váró katasztrófák mellett olyan technikai csodákról beszélt, mint a repülőgép: „Az elmúlt csapások csökkentik az emberiséget, / Hosszú időn át béke a lakatlan földön. / Biztosan utaznak levegőégen, földön, tengeren, hullámon, / Utána újból háborúk támadnak.” Chavigny, aki Nostradamus tanítványa volt, leírja a házat, ahol a Mester dolgozott: „Kis helyiség volt a város fölött, ahonnan áttekinthette az egész égboltozatot. Ott tanulmányozta a mágusok, Kabbala-ismerők és tudósok régi pergamentekercseit, kutatta a csillagokat és végezte matematikai számításait.” Chavigny aztán harminc évig semmi mással nem foglalkozott, mint a homályos jóslatok megfejtésével. Nem sokra jutott. Hacsak azért nem, mert fogalma sem lehetett arról, milyen egy repülőgép, meg aztán nem volt honnan ismernie, a keresztény Európában elképzelni sem merte a jövőbeli emberi veszedelmeket, Sztálint, Hitlert és ezek diktátorutódait. Az ember gazdagabb lett a telefonnal, tengeralattjáróval, repülőgéppel. Többet tud, de vajon okosabb is? A diktátorok például: korábban, akkor, amikor még nem lettek diktátorok, ugyanolyan emberek, mint mindenki más, ugyanazon a repülőgépen ülnek. Miféle jóslat segíthet idejekorán felismerni és megállítani őket? A huszadik századtól dúskálhatunk a szomorú próféciákban, amelyek szerint az emberiség lassan belefullad a saját léte, maga és a Föld, a Világ ellen elkövetett gonoszságokba. Weöres Sándor 1944–1945-ben egy apró magyar faluba visszavonulva, a bármikor bekövetkezhető tragikus vég tudatában, a szenvedésre és a halálra is felkészülve összegzi a saját és vele az emberiség sorsát A teljesség felé című prózavers-gyűjteményében. A kötet 1945-ben jelent meg, üzenete szerin, ha másként nem lehet, akkor legalább gondolatban fontos megőrizni az emberi méltóságot, mert „ha körülnézel, tilalom, kényszer, jelszó, zsibvásár, mákony, maszlag, propaganda, haszonlesés, törtetés, rémület, bizonytalanság” van a világban. A lélekvesztő időkről való látomások sorában legmegrendítőbb a Jóslás a trágyaözönről ijesztő szomorúsága, amelynek leplezetlen igazsága a durva szókimondásban szembemegy mindennel, amit a költészet fennköltségének szokás nevezni, és a legedzettebb olvasót is majdhogynem letaglózza. Idézem teljes egészében. „Minden megnyilvánulásod, mely szépen, üdén, szabadon kibontakozik: ajándékod; minden megnyilvánulásod, mely mohóságodtól bűzlik: ürüléked. Bármelyikünkből sokkal több salak fakad, mint adomány, s ez ellen nincs más segítség, mint hogy salakunkat eltakarítjuk; ehelyett az európai ember kezdettől fogva és mindinkább, ürülékéből rendszert, törvényt, erkölcsöt épít, amit fegyverrel, pénzzel, hatósági pecséttel, rangos testülettel őriz és mindenkitől megköveteli, hogy e bélsár-palotákhoz és ünnepélyes ganajszobrokhoz igazodjék. Ezek folyton repedeznek, omlanak, általános bűzt és viszketegséget terjesztve; s egyre több, frissebb, puhább ganajjal kell toldani-foldani őket. Lassanként az emberiség egész ürülék-metropoliszt emelt maga fölé, mely most, a huszadik században ráomlott a gazdáira. Ahogy valamikor az eget ostromló óriássá nőtt emberiségre tűz- és vízözön zúdult, most a ganajimádóvá törpült emberiséget utolérte a trágyaözön. Évszázadokig nem lesz egyéb, mint fojtogató bűz, mocsokban evickélés, háborúzás durrogó, rotyogó, trágyaszagú fegyverekkel a régi fényes fegyverek helyett, míg a ganajkor embere ki nem pusztul. Aki az egész földgolyóból pöcegödröt csinált, most belefullad. Mit lehet tenni a trágyaözön ellen? Orrunkat befogni, semmi egyebet. Mert aki valamelyik ganajtornyot le akarja bontani, csak egyik helyről a másikra hordja és közben maga is szaporítja a rondaságot. A trágyaözön magától fog lefolyni, lassan, míg a trágyakorszak embere az utolsóig bele nem fullad. Aki bármilyen iránynak, rendszernek, emberi kigondolásnak szívvel-lélekkel behódolt, azt elborította a trágyaözön; aki a tiszta érzést, szabad látást, örök mértéket őrzi, bárkában lebeg a trágyaözön felett. S ahogy a vízözön után megjelent az égen a szivárvány, jeléül, hogy vízözön nem lesz többé: majd megjelenik az égen a tiszta fehérnemű, jeléül, hogy trágyaözön nem lesz többé.” Kedves Olvasóm! Derűlátásra ad okot, hogy a Nostradamus jósolta 3797. esztendőig van még pár évünk…

Kozma Mária