borús égbolt
szórványos felhőzet
Girbegurba fecsegések 68.
Iskolavégzés ideje van, a diákok a vakációban pihentetik a léniát (vonalzót), kalamárist (tintatartót) s a plajbászt (ceruzát) is. Ezek közül a plajbász előállítása volt valamikor a legnehezebb, igazi találmányok fűződtek a fabrikálásához. A plajbász szó német eredetű, Bleiweiss, vagyis ólomfehér. Az ólom annyira puha, hogy szobahőmérsékleten papírra lehet írni vele, a középkorban ólom rudacskákból készítették az úgynevezett író ónt, az irónt. Segítségként fellapozom a technikatörténet-írás neves képviselőjének. Möller Jánosnak Az Európai Manufaktúrák és Fábrikák Mesterség Míveik (Pest, 1818) című régi könyvét. A fábrika a mai kézművességnek felel meg. A hosszas és nehézkes leírásból próbálok kihámozni néhány mondatot, azaz a ceruza fábrikáját, miközben más érdekességekre is bukkanok: „Plajbász, ólom fejér (Bleyweiss), író ón: a vékony ólomlevelekre ecetet vagy más savanyúságot töltenek, és az edényt, amelyben ezek vannak, gyenge melegbe, rendszerint ganéjba teszik. Erre, még minekelőtte nincs megőrölve, borecetet töltenek és azt üstben jó darabig forralják. Ezután a megfőtt vegyület ólom edényekbe filtriroztatik avagy megszűretik, melyekben mindaddig áll, míg abból az óncukor az edénynek falaira krisztalizált formában le nem száll. Az óncukor a színeket állandóbbakká teszi, melyre nézve a Kártonfábrikákban [papírgyárakban] belőlük sokat feldolgoznak. A rossz lelkű borkereskedők az egészségnek nagy kárával savanyú boraikat ezzel szokták megjobbítani. Legtöbb óncukort hordanak ki Angliából és Hollándiából. Ámérikába küldetik, a cukorplántákkal béplántáltatott földnek azzal való meghintésére, hogy az által valamely ártalmas vízibogarat, insectumot el lehessen űzni, veszteni. A közönséges plajbászok porrá tört ólomból, kénkőből és szénből való vegyületből készíttetnek. Az illyeket keménységekről és töredékenységekről a jóféléktől könnyen meg lehet különböztetni. A plajbászok készítéseknek módja nagyon együgyű. A fekete ceruza- vagy rajzoló ónok fűrésszel vékony kistáblákba elfűrészeltetnek; ezek ismét négyszegletes oszlopocskákba felvagdaltatnak; annak utána pedig csatornácska formán kivölgyelt lúdtoll forma kisebb s nagyobb vastagságú fába tétetnek s foglaltatnak.” A ceruza történetében 1564-ből datálódik a ceruza későbbi legfontosabb elemének, a szénszármazék grafitnak a felfedezése. A ceruza nagyipari előállításának kezdetét 1761-re teszik. A magyar irodalom történetéből ismert Karcsi diák, aki nemcsak írásra használta a plajbászt, hanem névként is felvette: Plajbász Karcsi a hírlapírói álneve a főként meseíróként közismert Lázár Ervinnek pályája kezdetén. Plajbász Karcsi néven jelentette meg gunyoros hangvételű tárcasorozatát, azaz „heti leveleit” Pécs város népének hétköznapi életéről, kisebb-nagyobb hatalmi visszaélésekről, politikai nézetekről. Az első történet 1959 tavaszán jelent meg, jó ideig a vasárnapi lapszámban, aztán szombaton, végül pénteken közölték. A mulatságosan csipkelődő Plajbász-történetekbe csomagolt igazmondással jókedvre is akarta deríteni a lap olvasóit, de mint évek múlva visszaemlékszik és vallja: „Az emberben élt valamiféle reménység, hogy újságírói tevékenységével segíteni tud. Akkoriban ez leginkább arra szűkülhetett, hogy ha valakit igazságtalanság ér, akkor utánajársz az ügynek, és előmozdítod, hogy mégiscsak az igazság győzzön. Ez teljesen naiv elképzelés volt. Azt szoktam mondani, nálam okosabb ember egy év alatt jött rá, hogy ez nem megy. Nekem négy év kellett hozzá, hogy kiderüljön.” A Plajbász-sorozat főhősei Karcsi és Pancák, két rakoncátlan, minden lében kanál, bukásra álló diák, akik a közélet nagyjai, az „igazi” politikusok mellett a mindennapi eseményeket kommentáló, fejre állított világot teremtő „politigusok”, akik a hivatalos eszmékkel merészen szembemenő elveket mondanak ki, amelyeknek igazságát egyáltalán nem tompítja a levelekben hemzsegő, sokszor szóviccé váló helyesírási hiba és a bukott diák álarca. Talán csak a cenzúra veszi közölhető komolytalannak, de nem az olvasó! A „politigusok” igazabbak az igaziaknál, mert a bohóckodással a kor hazug és kicsinyes szellemiségét érik tetten: a házmester például azért csalódott, mert nem kapott Kossuth-díjat, a házmesterné viszont elégedett, mert megnyerte a tyúkól tetején rendezett szépségversenyt! A szatirikus hang mögött szinte elképesztő a fiatal, pályakezdő író akkori merészsége: „Én a kapitalizmusban akarok élni a Pancákkal együtt. Pontosabban a Szabadeurópában” – írja ez a vicces Plajbász eléggé el nem ítélhető módon. Kedves Olvasóm! Amint azt te is tudod, Szabad Európáról akkor csak a Szabad Európa rádió adásaiban lehetett hallani, azt is recsegés-ropogás közepette, nehezen, mert Plajbász Karcsi hazájában épp úgy, mint Kelet-Európa más országaiban is, a hatalom elektronikusan zavarta az adásokat. Jóformán minden nagyobb városban üzemeltek ilyen titkos zavaróállomások, Pécsen is, lehet, hogy ez végső soron megfélemlítő, nyílt titok volt akkoriban. De hát ki venné komolyan Plajbász Karcsit, aki tanév végén ilyen (áthallásos) sírfeliratot álmodik magának: „Itt nyugosz Plajbász Karcsi és az ő hű barátya Pancák, akiket megölt az iskolarendszer.”
Kozma Mária
.jpg)
.jpg)
