Girbegurba fecsegések 140.

HN-információ
Becsült olvasási idő: 10 perc

Mi az újságírás? Csáky Zoltán válasza erre Kérdezni (még) szabad? című interjú-, riport-, esszéválogatást tartalmazó könyvének (Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2021) bevezetőjében: „A kíváncsiság, az alapos felkészülés, a szakma iránti alázat e pálya alappillérei. És természetesen az emberek gyors és hiteles tájékoztatása, a tények alapos feltárása az igazság, a közjó érdekében. Miként a sajtó fő funkciója örökösen a hatalmon lévők ellenőrzése is a nyilvánosság erejével.” Természetesen minden független újságíró és újságolvasó is így gondolja, mégis hányszor kell kimondani, elfogadni ezt az álláspontot, hogy e szerint írjunk, e szerint olvassunk, és nem utolsósorban tiszteljük az írott szót, a kérdés és a válasz őszinteségét. A címben feltűnő zárójel és kérdőjel egyféle bizonytalanságot, persze rejtett célzatosságot is takar, úgyhogy jobban kedvelném a dacosan egyenes Kérdezni még szabad! címet. A riporter munkája a kérdezés, majd a kérdések és válaszok összegzése. Csáky tévériporteri munkásságában is ez az elkötelezettség a valódi kulcsszó. Itt mindjárt utalok a 2017-ben kiadott emlékkönyvre, amit ő állított össze, és amit nevezhetnék az elkötelezettség nosztalgiájának is: Volt egyszer egy kék Duna. Történetek, vallomások, tanulmányok a 25. évfordulón. Az 1992. de­cember 24-én létrejött Duna Televízió jubileumáról van szó. Azóta eltelt még öt év, ideje van a hivatalos jubilálásnak. Olvasom Csáky rövid emlékező írását, ami a Bécsi Napló ez évi októberi számában jelent meg. A szerző jóváhagyásával idézek belőle: „30 éve történt. Igen, pontosan harminc esztendeje, hogy II. János Pál pápa áldó szavaival, a kék szárnyú sirálymadarak logójával a Duna Televízió az éterben megkezdte adását. Az első műholdas tévécsatorna születése médiatörténeti és kultúrtörténeti Tett. Szellemi kapocs, híd a világban szétszórtan élő magyarság között. Egy lelkes nemzeti elkötelezettségű csapat vállalkozása a filmgyártásból jött szakemberekkel karöltve, heroikus kísérlet volt a magyar médiatörténelemben. A Duna Televízió fennállásának legsikeresebb éveiben több volt mint tájékoztatást nyújtó, kulturált szórakozást sugárzó tévécsatorna, mert nemzeti intézmény: a Nemzet Televíziója. Létét már születésének pillanatában megkérdőjelezték. Ifjúkorába lépve megkezdődött feje felett a politikai osztozkodás. Kapta és állta a pofonokat a médiaháborúban, de éveken át hű maradt alapításakor megfogalmazott küldetéséhez, nézőihez. Az alapító atyák: Csoóri Sándor, Kodolányi Gyula, Zelnik József és Szabados György a műholdas csatorna irányítására a Sára Sándor – Hanák Gábor – Lugossy László triumvirátust nevezték ki; ők 1994 tavaszán bíztak meg a vasárnapi Heti Hírmondó, valamint a hétköznaponként az esti híradó előtt jelentkező, elsősorban nem aktuális kérdésekkel foglalkozó a Nap interjúja című 15 perces műsor főszerkesztésével, vezetésével. Mi légyen a lét, a létezés értelméről szóló interjúsorozat mottója? Talán Hanák Gábornak ugrott be elsőként a babitsi vers címe: Esti kérdés… Az 1992 decemberében indult Duna Televízió életében, működési rendjében 2000-ben jelentős változás történt. Sára Sándort és vezetőcsapatát leváltották, a képernyőről eltűnt a csatorna jól ismert, nézők által is kedvelt kék szárnyú sirálymadár logója… Az Esti kérdés is eltűnt a képernyőről 2000 nyarán.” Kedves Olvasóm! Az idősebb nemzedék emlékezhet, hogy a Duna Televízió megalakulásának hírére parabolaantennák lepték el Székelyföldön a házak tetejét, hogy fogható legyen a műsor, ami sok részletében rólunk szólt. Olyan nagy volt a közös lelkesedés, hogy 1994-ben a budapesti Akadémiai Kiadó igazgatója, Zöld Ferenc és a csíkszeredai Pallas-Akadémia igazgatója, Tőzsér József is „összebeszéltek”, és több mint egy tucat parabolaantennát ajándékoztak közintézményeknek Székelyföldön és az erdélyi magyar szórványban. Átívelt tehát az országhatárokon, akárcsak az említett mottó kölcsönzőjének, Babits Mihálynak az élete, illetve versének, az Esti kérdésnek születése. Talán nem túl erőltetett, ha jelképesnek értelmezem a sors adta összefüggéseket. Babits Esti kérdés című filozófiai költeményét 1908-ban Szegeden kezdte írni, amelyet egy év múlva az erdélyi Fogaras városában fejezett be. Igaz, Babits nem saját szándékából jött az erdélyi kisvárosba, hanem politikai játszmák miatt. Szegedről való eltávolításának oka Babits Erkölcs és iskola című, a tankerületi főigazgatóval vitába szálló újságcikke volt. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium úgy rendelkezett, hogy ezért áthelyezik Fogarasra. Még arra sem érdemesítették a fiatal okleveles tanárt, hogy ezt személyesen közöljék vele. Az V. ügyosztályi főnök, vagyis méltóságos dr. báró (akárki) miniszteri tanácsos úr döntéséről a költő a Budapesti Közlönyből értesült, ha nem olvas újságot, talán soha meg sem tudta volna, hol van a szerény megélhetést jelentő munkahelye, hová kell mennie, hiszen kinevezési okmányát sem neki, hanem a nagyszebeni tankerületnek küldték, ahonnan továbbították azt Fogarasra. A Duna hullámai fölött repülő kék szárnyú sirály biztosan emlékszik a babitsi Esti kérdés utolsó soraira: „miért az emlékek, miért a múltak? / miért a lámpák és miért a holdak? / miért a végét nem lelő idő? / vagy vedd példának a piciny fűszálat: / miért nő a fű, hogyha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra nő?”

Kozma Mária

Hirdetés

Kövessen a Facebookon!