Jövő pénteken labdarúgó Európa-bajnoki találkozón méri össze erejét Magyarország és Románia válogatottja, amelyre, mint ismert, az összes jegy elkelt. Magyar szempontból sorsdöntő találkozó, hiszen egy esetleges győzelem Európa-bajnoki kvalifikációt is érhetne, bár még sok van a végéig. Egy kudarc pedig egy álmot rombolna le. Ehhez mérten a szurkolók is készülnek becsülettel, bár a magyar válogatott ultráit csoportosító Carpathian Brigade távolmaradással tiltakozik. Rajtuk kívül viszont ott lesz 23 ezer ember a Ferencváros stadionjában, akiket egy szurkolói oldal arra buzdít, hogy ne fütyüljék ki a román himnuszt. Felhívásukban továbbá ez is szerepel: „Mutassuk meg, hogy valóban különbek vagyunk náluk, biztassuk kilencven percen keresztül a mieinket, de ne kövessük el ugyanazt a szégyent, amelyet ők megtettek velünk! Ne fütyüljük ki a román himnuszt!” A gépezet becsülettel beindult, de ellentétes vélemények alakultak ki. Egyesek pártolják a kezdeményezést, és mintegy civilizációs normaként fogják fel, míg a vehemensebbek egyáltalán nem értenek egyet vele. Mint fogalmaznak, akik kétszer megélték a bukaresti poklot (tavaly és tavalyelőtt), azok ilyent nem mondhatnak. Bukarestben ugyanis a Himnusz nem hallatszott sem a 3–0-val végződő mérkőzésen, sem az 1–1-es tavalyi összecsapáson. És ezt biza egyes játékosok sokként élték meg. Ez az oldal a fütyüléssel épp ezt a sokkot akarná elérni a román válogatott játékosaival szemben. Kinek van igaza? Valahol mindkét oldalnak. Valóban nem illik kifütyülni egy nemzet himnuszát sem, de sokan vannak, akik nem tudják lenyelni azt a megaláztatást, amit Bukarestben kaptak. Többek között én sem, aki mindkét találkozón ott voltam. Ettől függetlenül nem fogom Budapesten kifütyülni a román himnuszt.  Darvas Attila