Francia zarándokállomások

Conques városa fölött FOTÓ: CSERMÁK ZOLTÁN

Korábbi (zarándok)úti beszámolómat Taizénél hagytam abba, ezt követően Franciaország második leghíresebb búcsújáróhelyére, Paray-le-Monialba érkeztünk, s szentmisével kezdtük ottlétünket. Templomát, a burgundiai román stílus szép alkotását, Clunyi Szent Hugó építette, az épület a Cluny apátság kicsinyített mása. A falak Alacoque Szent Margit hamvait rejtik. A szentéletű látnok, vizitációs apáca nevéhez fűződik a Jézus Szíve-tisztelet elterjesztése a világegyházban. A templomot a francia forradalom alatt kifosztották, később híres búcsújáróhellyé vált, ottlétünk évében is mintegy kétszázezer hívő látogatta meg. A szentmise után csatlakoztunk a francia Emmanuel közösség által szervezett – nemzetközi ifjúsági csoportok – közös zarándokmenetéhez. Az ég nem volt kegyes a jámbor hívőkhöz, igencsak eláztunk a szabadban.
Le Puy-ben már szebb idő s még nagyobb tömeg várt. Mindnyájan Szent Jakab sírjához igyekeztünk, s a zarándokok hada minden állomáson gyarapodott. A festői város nevezetessége a katedrálisban a főoltáron található Fekete Madonna, aminek eredetijét Szent Lajos hozta Egyiptomból. A kegytárgy szintén szomorú véget ért a forradalom alatt, máglyán égették el. Később rekonstruálták az eredetit, a fiát ölében tartó Mária-szobrot nagyon sokan keresik fel, ottlétünkkor a Fekete Madonnát körmeneten mutatták meg a tömegnek. Szállásunk itt is igen egyszerű volt, egy hosszú folyosón alakítottak ki függönnyel szeparált alvófülkéket, amelyekben vaságyakban pihenhettünk.
A zarándoklatunk egyik emlékezetes állomására, a Montpelliertől kétszáz kilométerre északnyugatra fekvő Conques-ra nagyon szívesen emlékszünk vissza. Igazi történelmi környezetbe cseppentünk. A városkát már a középkorban híres zarándokhelyként tartották számon, itt őrizték Szent Fidesz koponyaereklyéjét. Ne gondoljunk itt politikai reklámra, a névadó, franciául Szent Foy, a IV. században mártírhalált halált halt leány volt. A város híres kincstárában állították ki fából készült, arannyal borított szobrát, amelyen – egyes véleményeket idézve – magyar „hieroglif” írás is található. A szobor koronája – Csomor Lajos aranyműves, a Szent Korona kutatója szerint – a Szent Korona „legközelebbi párhuzama”. Első ránézésre valóban hasonlatos.
A relikviák megtekintése és a szentmise után kiváló vacsorával rukkoltak elő a vendéglátók. Egy ottani különlegességet kínáltak: a krumplipürébe nagy mennyiségű sajtot kevertek, amitől az étek kissé nyúlóssá, de jóízűvé vált. A specialitáshoz vörösbor dukált, amit egy csapláros méretes hordóból kínált. A szállás egy iskolában volt egymás hegyén-hátán, de tele gyomorral kit érdekelt a kis kényelmetlenség…