Ferencz-Mátéfi Kriszta: szeretnék valami újat mutatni a világnak

Rengeteg sztereotípia él a köztudatban a nők társadalmi szerepvállalásáról. Előfordul, hogy baráti társaságok is késhegyre menő vitát képesek folytatni arról, mi a nők dolga. Nehéz igazságot tenni, inkább meg se kíséreljük. A hölgyválasz eredetileg olyan táncot jelentett, amikor a nők kérik fel táncra a férfiakat. Képletes értelemben ugyan, de ennek ad helyet a Hargita Népe sorozata. Hölgyválasz rovatunkban vezető tisztséget betöltő Hargita megyei nők mondják el, hogyan látják a világot és a benne betöltött szerepüket. Ferencz-Mátéfi Kriszta Csíkszeredából érkezett Gyergyószentmiklósra, hogy megpályázzon egy muzeológusállást: ma már az intézmény igazgatójaként dolgozik ugyanott.

Boncina-Székely Szidónia
Becsült olvasási idő: 2 perc
Ferencz-Mátéfi Kriszta: szeretnék valami újat mutatni a világnak
Szőcs Levente Fotó: Szőcs Levente

– Mikor vállaltál először vezető szerepet, és mi volt a motivációd, amiért megpályáztad ezt a tisztséget? Mennyire állt közel ez a munka a képesítésedhez, milyen új ismereteket kellett szerezned?

– 2016-ban kerültem a Gyergyószentmiklósi Városi Könyvtár élére. Fiatalon, nagy ambícióval és lendülettel pályáztam meg a kihívásokkal teli posztot és rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Mindig szerettem a kulturális szférában tevékenykedni, az iskolai tanulmányaim során is mindig ezt a szakterületet választottam. A művészeti középiskola elvégzése után a történelem tanszéken művészettörténetet, történelmet és könyvtártudományt tanultam, így sikerült több témában is tapasztalatot szereznem. A szakmámat illetően a legnagyobb elégtételt számomra az adja, ha egy rendezvényen, kulturális programon csillogó szemű, érdeklődő közönséget látok. Ebből adódóan a motivációm, úgy érzem, örök: mindig valami újat mutatni a világnak, amiből tanulhatunk és új ismeretekre tehetünk szert. Fontosnak tartom bemutatni, hogy milyen sokszínű a világunk, a kultúránk, és felhívni a figyelmet a hagyományaink megtartásának fontosságára.

– Jelenleg a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatói – menedzseri – szerepét töltöd be. Mit jelent ez a munka a gyakorlatban, milyen nehézségekkel, kihívásokkal kell szembenézned, s mi az, ami motivál, továbbvisz az úton?

– A múzeumban nagyon sokrétű a feladatköröm. Amellett, hogy az intézmény adminisztrációs feladataiért felelek, kiállítások/rendezvények szervezéséből, a szakmai stratégia kidolgozásából, a gyűjtemény gyarapításából is kiveszem a részem. Ez a sokszínűség teszi számomra még vonzóbbá, szerethetővé ezt a szerepkört. A mindennapi kihívások fejlődésre sarkallnak, így egy folytonos fejlődési, tanulási lehetőségként tekintek rá. Legfőbb célunk a kollegákkal közösen, hogy mindig tudjunk valami újdonságot hozni a szakmába, tudományba, ami az emberek számára is érdekes és szerethető, hiszen értük dolgozunk. Az már csak hab a tortán, ha ezt értékelik is… ezért viszont tennünk kell, élen kell járnunk abban, hogy – mind a felnőttekkel, mind a felnövekvő generációkkal – megismertessük a kultúránkat, formáljuk a szép iránti fogékonyságukat, megismertessük a történelmünket, sokszínű világunkat. Sokszor azonban nehézséget okoz a technika gyors ütemű fejlődése, hiszen mindazok a csatornák, amelyek innovatív megoldásokon keresztül szólítják meg a múzeumlátogatókat, nem minden esetben állnak a rendelkezésünkre. A másik hátráltató tényező szintén ehhez a jelenséghez köthető. Napjainkra sok program létezik már, ami a szakmai metaadatok feldolgozására és a gyűjtemények online térbe való megjelenítésére készült. Mire egy-egy feladattal elkészülünk, addigra kiderül, hogy elavult, és újabb aktualizálást igényel. Ezért folyamatosan versenyt futunk az idővel, és azokat a látogatókat veszítjük el sok esetben, akik ezeken a csatornákon keresztül csatlakoznának és művelődnének.

– Nőként találkozol-e a mindennapokban nemi alapú hátrányos – esetleg előnyös – megkülönböztetéssel? Mit gondolsz, nehezített terep-e egy nőnek a vezetői szerep?

– Megesik sajnos, hogy találkozom hátrányos megkülönböztetéssel. Ilyenek vagyunk mi, emberek, nehezen tudunk megválni a régi nézeteinktől, nehezen nyitunk az új felé. Egy ismerősöm nemrég úgy fogalmazta meg ezt a helyzetet, hogy „ez a szakma is kezd elnőiesedni”. Valóban emelkedett napjainkra a női vezetők aránya, de meggyőződésem, személyiség kérdése is, hogy egy nő mennyire tudja ebben az amúgy kemény, férfiak uralta szférában megállni a helyét. Nehézséget ebben a szerepben inkább a család–munka viszonyának harmonikus megteremtésében látom. A társadalom által támasztott elvárások a nők irányába annyiban változtak meglátásom szerint az elmúlt száz évben, hogy a karrier és munkavállalás kiegészült a szakmai előrelépés és profizmus elvárásaival. Ezzel még nagyobb teher nehezedik egy nőre, aki egyszerre kell megfeleljen a munkahelyi kihívásoknak és a háziasszonyi teendőknek úgy, hogy a család ne kerüljön háttérbe.

– Hogyan teremted meg a múzeumban a munkatársak közötti egyensúlyt? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy jó vezetőnek, akit elismernek és követnek a többiek?

– A múzeumban nagyon jó hangulatú, kis létszámú munkaközösségről beszélhetünk, amelynek tagjai már régóta együtt dolgoznak. Idén kerültek a csapatba új kollégák, úgy gondolom, időbe telik, amíg mindenki megkapja a szerepét és helyét. Én mindenesetre hiszek a csapatmunka összetartó erejében, sikerében és szeretem, ha a munka gördülékenyen megy, jó hangulatban. De egy jó vezetőnek rengeteg olyan tulajdonsággal kell rendelkeznie, amit nem minden esetben oktatnak intézményes szinten. A jó szervezőkészség, ítélőképesség, emberismeret, gyakorlatiasság, figyelmesség, empátia, rugalmasság, kreativitás és legfőképp a jó kommunikációs készség mindenképpen a tulajdonságai között kell szerepeljen, s nem egyszerű feladat mindezek összehangolása. Számomra is van néhány irányelv, amit mindig szem előtt tartok, például törekszem arra, hogy hiteles maradjak, és ne legyenek előítéleteim, megfontoltan hozzak döntéseket és betartsam az ígéreteimet. Hogy mindez mennyire sikerül… talán a közvetlen környezetem tudná elmondani.

– Mindannyiunk számára kulcskérdés az időbeosztás… Neked hogyan sikerül egyensúlyt teremteni a munka és a szabadidő között?

– Ha valaki vezető szerepet vállal, azzal kicsit a magánéletébe is beviszi a közösségi érdekeket, ami felülírja a sajátjait, adott esetben. Ezért nálam a munka és a szabadidő közötti egyensúly megteremtésében nagyon vékonyak a határok. Sokszor megesik, hogy a munkából hazaérve még mindig dolgozok, és ez nem egészséges hosszú távon. Ezen a téren még nagyon sokat kell fejlődnöm, és tudatosabban kell meghúznom önmagamnak a határokat. Amúgy pedig mindennek a kulcsa az időmenedzsment… ezt gyakorlom nap mint nap, hogy tökélyre fejlesszem.