Felidegesednek

Minap a kezembe került egy karikatúrákat megjelenítő naptár. Lapoztam is néhányat, és jókat mosolyogtam. Az egyik rajzon – amely korábban lapunk hátoldalán is volt –, egy morcos nő látható, miközben az információs irodában üldögél. Vele szemben a székely atyafi áll és azt kérdezi: „Ha megkérdem, hogy pontosan jő-e a brassai kursza, felidegesedik-e?” Hiába láttam korábban már a karikatúrát, legutóbb mégis jót nevettem rajta. Egyrészt rendkívül jópofa a rajz, másrészt teljesen életszagú. Hadd ne írjam, a hétköznapok bűzét érzem rajta. Harmadrészt azt is eszembe juttatta, hogy hetekkel ezelőtt rosszabbul jártam, mint az atyafi, hiszen én megkérdeztem valamit (igaz, nem a vonatállomáson), és a morcos hölgy fel is idegesedett. Egy bizonyos szolgáltató alkalmazottja, aki rám ripakodott, hogy ennek, meg annak örüljek, s milyen jó, hogy így vagy úgy van a helyzet, mert lehetne rosszabb is. Valóban, nyugtáztam a helyzetet, de arra is gondoltam, hogy a pénzemért ejsze még kérdezni szabad. S ha már a hölgy az örömeket emlegette, én is gondoltam a nénikéje örömére, meg minden másra is. Azért is dühített fel a nem túl kedves megnyilvánulása, mert korábban szintén egy kérdés kapcsán azzal fenyegetőzött, hogy ő ír majd olyan számlát, idézem: „hogy a nyálukat nem nyelik el”. Szóval, olyan világot élünk, hogy tényleg jobb megfontolni, hogy kérdezés előtt a pult mögött üldögélő felidegesedik-e vagy sem. Sok minden múlhat a kérdésen, de vagyok még olyan naiv, ósdi, hogy ha valakihez tisztelettel szólok, akkor el is várom, hogy ne idegesen válaszoljon. Különben azt is látom, tudom, hogy miként nekem is tele a batyum nehézségekkel, úgy másnak is, és nem egyszerű otthon hagyni a csomagot, de ha sikerül magunkra erőltetni a kényszermosolyt, lehet, hogy egy idő után természetes lesz. Régen az általános iskolában létezett a Beszélj szépen magyarul! című tantárgy. A helyes és szép magyar beszédre tanították a diákokat. Manapság sem lenne hülyeség, de nemcsak az iskolákban, és nem feltétlenül a mondatalkotás cifrázását kellene tanítani, hanem a helyes beszédet, pontosabban, hogyan kell szóba állni azokkal az ügyfelekkel, akiknek kisebb zöldjeiből a morcos hölgyek, urak zsebébe is jut.

Bíró István

: an accessible web community