fotók és szöveg: Fodor Zsuzsánna Látványrímek rapdalokra feat. Mikó Attila (2Arc, avagy Acsi a barátai számára), Marcel Floruț és Vlad Constantin (Cortex). Hogyan kezdődött az együttműködésünk? Mint egy román meg egy magyar között. Mi több: mint egy rocker és egy rapper között. Kettős diszkrepancia. Fiatalok voltunk, nekem volt egy rockbandám, Acsi a barátnőm szomszédja volt. Épp olyan időszakot éltünk, amikor nagy sikere volt a hip-hopnak, még Kelet-Európában is. Akkoriban sokan megkerestek, azzal, hogy hallották, lehetőségem van otthon hangfelvételeket készíteni. Hogy világosabb legyen: a kilencvenes években voltunk, s abban az időben nem volt ez a technika. Nagy dolog volt, ha valakinek volt egy számítógépe. Azzal boldogultunk, ami kezünk ügyébe került. Egyedül szereztük be az információkat, s úgy ahogy elsajátítottuk, olyan minimális mértékben, hogy tudjunk elkészíteni pár demót. S mondom, „mit énekelsz?”. „Rapzenét.” S a fejem fogtam, mikor rapzenéről hallottam. Abban az időszakban minden tini rapelni akart. S nemcsak azért, mert divatos volt, hanem azért is, mer sokkal könnyebb rapelni mint megtanulni egy hangszeren játszani. Mikor fiatalok vagyunk, hajlunk arra, hogy a nekünk tetsző vagy nem tetsző zenei műfajok alapján ítéljük meg a dolgokat. Biztosan én is frusztrált voltam amiatt, hogy az általam űzött műfajban nem sok potenciál volt. Lévén, hogy egy szűkebb rétegnek szólt az, amit mi csináltunk, nem vettek számba minket. Nem voltunk eléggé piacosak a nagy lemezkiadók szemében, s nem voltunk eléggé metálosak az underground kiadók számára. A kettő között voltunk valahol. S abban az időszakban Romániában semmi nem volt valami között… Így keresett meg Acsi is egy partin egy felvétel ügyében. Első kérdésem az volt: „Mit énekelsz?”. Marcel A nyers realitás keverve költészettel. Számomra az a hip-hop. Legyen nyers, legyen valós és legyen benne vers, vagyis legyen megfogalmazva. De minden embernek más. Amivel tudsz azonosulni, az tetszik. Attila

A sors az ami teríték nélkül tálal Egész kisgyerekként kezdtem barátkozni a halállal Amíg a legtöbb haver apja kocsmában sörözött Az enyém ölbe vett a vértócsában a blokkok között

2Arc, Nekrológ

Megismerkedésünk pillanatától egészen addig, míg egy teljes albumot felölelő munkáig jutottunk – azaz hogy én vegyem fel, együtt legyünk a producerek – tíz év telt el. Marcel [Románul kezdi.] Mikor Magyarországra mentem, az építkezésre mentem. S Marcel azt mondta, „vigyél magaddal három CD-t, s add oda az utcán a csöveseknek. El kell jutnia ennek a demónak Magyarországra. Ha alkalmad adódik, vidd be egy lemezkiadóhoz.” [Magyarra vált.] És én tényleg 3 CD-vel mentem el Pestre építkezésre. Ha nem lenne Marcel, a 2Arc projektek egyáltalán nem ilyenek lennének, egyik se. Attila Kezdetben viccből csinálta. Az első két-három számot, de akár az első albumot is a saját maga szórakoztatására szánta, nem voltak elvárásai vele szemben. Nem volt vele célja, nem vette komolyan. Mikor láttam, hogy mennyire tehetséges, komolyan vettem és bátorítani kezdtem. Mint derült égből a villámcsapás, úgy jelent meg 2001 magyarországi legjobbjainak albumán, majd eltűnt. Marcel Tini koromban, mikor tetszeni kezdett pár magyar előadó, szükségét éreztem annak, hogy értsem a szöveget is. Ha meghallgattam egy bandát, s tetszett a muzsikájuk, azt is akartam tudni, miről énekelnek. Lévén, hogy úgy adta a sors, hogy az első komolyabb kapcsolatom egy magyar lánnyal legyen, máris volt egy segítségem ebben a kérdésben. Ő fordította nekem a szövegeket, s így kezdtem megérteni a hallottakat, tanulni. Kis idő múlva már jegyzeteket is akartam készíteni. Akkoriban még nem volt internet, nem lehetett olyan könnyen beszerezni a dalszövegeket. Ha volt egy eredeti kazettád vagy CD-d, amelynek a borítója a szövegeket is tartalmazta, nagyon szerencsésnek mondhattad magad. De ez ritkán esett meg. Szövegeket írtam, jegyzeteltem, kézzel írtam. S miközben írtam a szövegeket, a barátnőm elmagyarázta nekem a magyar nyelvtan alapjait, a helyesírást, a magyar ékezeteket. S miközben tanultam helyesen írni, a szavakat és azok értelmét is elkezdtem megtanulni. Furcsa volt, hogy előbb tanultam meg olvasni és írni magyarul, mint beszélni. Marcel Marcel érti, hogy miről van szó. Sőt, lehet Marcel többet ért a szövegeimből, mint egy magyarországi magyar. Mert van egy csomó szó, amit a magyarországi magyarok nem értenek. Ha én egy szójátékot csinálok… Megfentál, például. Az ördög megfentál. A te fenta. Az ördög átb…sz. Ezt Magyarországon senki nem érti. Marcel viszont érti. Attila Gondoltam, hogy csináljunk egy nagy közös dalt, románok, magyarok, együtt. Az ötlet már régebbi. A román–magyar gyűlöletet akartam enyhíteni, tompítani, bemutatni, hogy nem pont úgy van, ahogy a hírekben lejön. A hétköznapban ezt nem érezni. Attila  

2Arc feat. Trackkilla, JÉGCSAP, JIM’NTB, ESK, Cortex, TRANE NINETY 3, Estinca, Stukkeres Pepa, Bothee, Scartz, Cifra, Mario Broda, MEYO, MEDZSIX, Frankie

Mix/Master: Marcel Floruț (Postanalog Studio)

Dalton Dal

Mikor először hallgatod, kissé felkavarhat, mert váltakozik. Megjelenik a másik, aki másként érint meg a rímeivel, majd jön egy magyar előadó, aki máshová teszi a hangsúlyt, s akár egy magányos szó is másként súlypontozza a dalt. Erdélyben talán többen megértik, mert itt a románok egy jó része érti a magyar nyelvet, legalább egy kicsit, és fordítva, vannak magyarok, akik értik a román nyelvet. Ha egy budapesti hallgatja ezeket a dalokat hiányérzettel marad a román raperek által előadott részeknél. Nem fogják megérteni. S ugyanúgy furcsa lesz a bukarestiek számára is, csupán ők a román előadókat fogják megérteni, s nem értenek majd semmit abból, amit a magyarok énekelnek. Mindenképpen fura lesz számukra. Mert ott egy valamit hisznek, itt egy egészen másvalamit, s a valóság valahol a kettő között van, sem itt, sem amott. Marcel Néha az lehet az érzésed, hogy a román nyelv líraibb, s helyenként a magyar nyelvben a kiejtés durvábbnak tűnhet. De ugyanakkor képes a súlyos dolgokra tenni a hangsúlyt. Vagy olyan is előfordul hogy románul is ugyanazt akarod elmondani, mint magyarul, de finomabban hangzik. Attól függ. Minden nyelvnek megvan a maga előnye meg hátránya. Végső soron ugyanúgy kifejezheted magad a rap révén bármilyen nyelven. Megtalálod, mi a jó, mi talál és valahogy alkalmazkodsz ahhoz a nyelvhez, amelyet jobban uralsz és amelyen te üzenni akarsz. De a dolgok különbözhetnek. Marcel Az egyik latin nyelv, a másik meg finnugor. Teljesen más. Nehezebb szerintem magyarul rapelni, mert másképp ejted ki a szavakat. A latin az folyik. Szerintem jobban is hangzik románul a rap, mint magyarul. Ezért érdekes a kettőt keverni. Attila Szeretem az olasz rapet, a francia rapet. Szelídebbek a sorvégek. Számomra hardcore a magyar hip-hop. A nyelv agresszívebb kifejezési módjában meg mindenben. Még akkor is, ha szívhez szóló, blue a szám, agresszívnek tűnik számomra. De nekem ez tetszik. Vlad Nagyvárad sokkal nagyobb város, mint Csíkszereda. Az egyedüli csíki lakónegyedi sztorik fiatalkorunkban estek meg velünk, mikor verekedtünk. Mi mást tettünk volna? Nem úgy volt, mint a B.U.G. Mafia meséiben, hogy heroinnal kereskedtél, s más bullshit dolgok…

---

Az utóbbi időben újra felfedeztem magamban a kezdeti lelkesedést. Mikor apám véletlenül egy Paraziții kazettát hozott haza nekem. Amellett, hogy fiatal voltam, s szerettem hallgatni a dobbal kísért káromkodásokat, más zenével összehasonlítva tetszettek ezek a számok, mert vulgaritásuk mellett mondanivalójuk is volt. A kazettán, mivel az orosz piacról származott, nem volt zárjegy. Azt hiszem, hogy otthon másolt és a piaci pulton árult kazetta volt, így zajlott a klasszikus kalózkodás. Apám meg anyám, mint az öregek régi népzenét hallgattak és valami remixeket. S mivel az elárusító úr sietett – nem hiszem, hogy a mi városunkból való volt –, véletlenül keveredett az a kazetta a megvásároltak közé. Azt hiszem, arra volt hivatott, hogy megváltoztassa a jövőmet. Nem hozott számomra nagy jövőt, de őszintén, olyan volt számomra, mint a második család. S még mindig az. Vlad Azok az emberek, akik nem igazán tudják hogy áll a dolog ezekben a térségekben, azt hiszik, Csíkszeredába vagy Sepsiszentgyörgyre érkezve, hogy nem beszélnek egymással a románok meg a magyarok. Ami abszurd dolog. Még hallani olyan emberről, aki azt mondja, „jártam itt meg ott, de még egy kenyeret sem tudtam vásárolni…” Menj már! Ugyan! Ezek mesék… Vlad Együtt nőttünk fel, románok, magyarok. Ha valami scandal volt, úgyis összeálltak románok, magyarok. Ha jött valaki, jött magyar hőbörögni vagy jött román hőbörögni, akkor összeállt itt mindenki. Attila Lenyűgöző volt számomra, mikor kezdtem megismerni a magyar nyelvnek azt az oldalát, amelyben szójátékok vannak, ahol már furfangosabb lehetsz a szövegben, mert nem léteznek a nemek például. Mikor ezt elmagyarázták nekem, megértettem, hogy szegény magyar barátaim miért mondják „ea” a „el” helyett és miért „el” a „ea” helyett. Akkor értettem meg. Marcel Mindenki azt mondja, hogy a hip hop meghalt. Nem. Nem halt meg. Csupán eltévedt egy időre az úton. Vlad Szívesebben távol maradok az új irányzattól. Nem hiszem, hogy jó irányba halad, a hip hop eredetileg üzenettel telített zene. Ki kell menni az emberek közé, meg kell élni különböző dolgokat, mert másként, természetesen, csak a pénzről, a Gucciról, a kirakatban látott dolgokról énekelsz. Ráadásul ha hip hopban utazol, elsősorban a szövegről van szó, no meg a hangzásról. Olyan számomra egy szám, mint a család. Jön az apa, a vers, meg az anya, a hangszeres rész. Vlad Van, amit máshogy látsz 18 évesen és máshogy látod 40 évesen. Egy csomó dolog van, ami már nem fér bele. Leírod, hogy kijöjjön, de amikor fel kell énekelni, akkor már nem fér bele. Van, amit nem kellett volna. Akkor belefért, hogy kirapeljem, most már nem rapelném ki. Fiatalon kit érdekel? Fiatalon kiénekled, aztán… De ahogy telnek az évek, már nem így gondolkozik az ember. Lehet, csak elmondanám most is, amit akarok, de nem úgy. Attila Most sokat bíbelődök a szövegen. Arra törekedem, hogy minden mondatot többféleképpen lehessen értelmezni, hogy hallva a szemed előtt is megjelenjen. Elmesélve is úgy érezd, hogy ott jártál. Nem csak a rím kedvéért írom a szöveget, hogy majd hangszereljem. Eleinte így tettem. Megírtam, begyakoroltam, felvettem, majd megbántam. Ráadásul siettem, hogy mielőbb feltöltsem a netre. Nemrég hoztam ki egy új számot. Egy éve már, hogy vázlatokat készítettem hozzá, de vártam a megfelelő pillanatra és a megfelelő hangszerelésre. És soha nem éreztem azt, amit most érzek. S beláttam, hogy a sietség a dolog kárára válik, de ha magadnak csinálod, a saját örömödre, nem számít, hogy most állsz elő vele vagy két év múlva, ha akkor is up to date. Most már elmondhatom, olyan vagyok, amilyennek mindig szerettem volna lenni. Megtaláltam az utamat. Vlad

Én nem tudnék elképzelni egy hip hopot durva szavak nélkül. Így nőttem fel, így beszélek otthon. Nem cenzúrázom meg. Úgy írom le a szöveget, ahogy beszélek minden nap. Ki mit ért meg belőle. Van, aki csak a káromkodásokat vagy a csúnya szavakat érti. Attila Itt nincs az, hogy „nem szabad!”. Ezért szeretem ilyen nagyon ezt a műfajt. Szeretem tudni, hogy mikor meghallgatok egy vagy két verssort, az nem csupán azt jelenti, amit hallasz, annál sokkal mélyebb, deep. Vlad

Nekem kellemesebb undergroundban nyomni. Azt csinálok, amit akarok, akkor amikor akarok. Ha tíz évig nem akarok kiszedni egy albumot, akkor tíz évig nem szedek ki egy albumot se. Teljes szabadság. De van egy csomó hátulütője is. Sokkal nehezebben haladsz, mivel nincs benne annyi pénz. Ha nincs pénz, akkor nehezebben megy, kis lépésekkel. Attila

Rájöttem vannak dolgok, rímek és szavak amik a hiphopban bár kurva jól hangzanak valahogy az életben keményebbek a sorok és átélni őket már nem is olyan f@sza dolog 2Arc, Hírnév

Mikor négy éves volt és lement a homokozóba a lapátkájával a homokban játszani, s azzal a kislapátos magyar gyermekkel játszott, valahogy megértették egymást, nem volt semmi gond, jelekkel kommunikáltak, „most add ide nekem is a kisvedret meg a kislapátot”, s odaadta. S összezavarodott, mikor hazament, s azt hallotta az apjától, hogy ezek a magyarok rohadékok, akik el akarják venni tőlünk Erdélyt. S ugyanúgy, ahogy a román is rosszféle tud lenni ebben a tekintetben, ugyanúgy a magyar szülő is lehet korlátolt gondolkodású. Marcel   A Common Ground nyolc dokumentumfotóban elmesélt történetet jelent arról a közös terepről, amelyet különböző etnikumú emberek keresik a helyüket. A fotókat Fodor Zsuzsánna, Ioana Moldovan, Andrei Pungovschi, Mircea Reștea és Bogdan Dincă készítette. A Documentaria projektjét a News Spectrum Fellowships és az International Press Institute támogatta. Link a teljes projekthez: https://www.commonground.documentaria.ro/wp/