Sajnos a romániai gyermekvédelmi rendszer még az alapszükségletek szintjénél tart, a mentális és pszichés igényekkel kis mértékben foglalkozik – hangzott el Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság elnökének előadásában, a Közös társadalmi felelősség: esélyteremtő utak címmel tartott nemzetközi konferencián. Az online térben megtartott eseményt a magyarországi Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság szervezte.

Avirtuális konferencia első részében a magyarországi programokat vették górcső alá, majd az erdélyi, ezen belül a Hargita, Kovászna és Maros megyei helyzetről számolt be Elekes Zoltán. 

Felszámolnák a szegénységet
Mint mondta, a felzárkóztatási programok nemcsak a gyermekvédelemről szólnak, hanem a hátrányban levő társadalmi rétegek felzárkóztatásáról is. 
– A szociális ellátórendszer szerepe többszintű. Elsősorban az olyan alapszükségleteket elégíti ki, mint az élelem, ruházat és szállás biztosítása. Ezt követi a közösséghez való tartozás, majd az önmegvalósításhoz és a társadalmi megbecsültséghez nyújtott támogatás – mondta az elnök. Hozzátette: az ellátórendszer fontos eleme a felzárkóztatási törekvéseknek, hiszen az emberi szükségletek több szintjével foglalkozik. 
– Célunk, hogy valahogyan megállítsuk a szegénységet. Sajnos a romániai rendszer még az alapszükségletek szintjénél tart, a mentális és pszichés igényekkel kis mértékben foglalkozik. A közösségek, a családok úgymond „újratermelik” a szegénységet, hiába igyekszünk segíteni a gyerekeknek. Szükség lenne egy olyan rendszerre, amely kiszűri ezeket a problémákat. Állandó kérdés az is, hogy beleszólhatunk-e egy család életébe, hogy kik azok, akiken segíteni kell, vagy hogy mennyi ideig van szükség a támogatásra – mondta Elekes Zoltán. 

Kisebb az önkormányzati szerepvállalás Erdélyben 
Ezután a szakértő a romániai szociális rendszer eszköztáráról beszélt, amelyekkel azt szeretnék elérni, hogy csökkenjen a szegénység mértéke. Az anyagi támogatásokkal kezdte a felsorolást: a családi juttatások, szociális és alkalmi segélyek tartoznak ide. 
– Az állam főként az alanyi jogon járó juttatásokra költi a pénzt, mint a fogyatékkal élőknek nyújtott segély, vagy a gyermeknevelési támogatás. Közvita tárgyát képezik a jövedelemfüggő támogatások, amelyek mindössze 6 százalékát teszik ki az anyagi támogatásoknak – fűzte hozzá az igazgatóság vezetője. Mint részletezte: a társadalmi felzárkóztatásban az alapszolgáltatásoké a főszerep. A szociális rendszer célcsoportjai főként a gyerekek, őket követik az idősek, majd a fogyatékkal élők. Székelyföldön a civil szervezetek nyújtják a szociális szolgáltatások több mind felét, az igazgatóságok szolgáltatásai pedig 36 százalékot tesznek ki. 
– A romániai és székelyföldi felzárkóztatási törekvések nem egységes, átlátható stratégia alapján működnek. A szociális projektek motorjai az egyházi és civil szervezetek és közösségek. Hozzájuk képest nagyon hiányos az önkormányzati szerepvállalás. A finanszírozási rendszer igencsak instabil, ugyanakkor fejletlen az alapellátó rendszer. De hogy ne csak negatívat mondjak, a leszakadó székelyföldi települések gazdasági felzárkózásának fontos tényezője az európai munkavállalás – zárta előadását Elekes Zoltán.