Fehérjék, zsírok, szénhidrátok és vitaminok: Mivel táplálkoznak a méhek?

Fotó: Domján Levente

Sok vita van arról, hogy az intenzív mezőgazdaság miatt a szántóföldi szegélyek, valamint a folyómedrek növényzetének eltűnése rossz hatással van a méhekre. A méhek nem tudnak változatos virágporhoz jutni, így monokultúrák virágporát kénytelenek fogyasztani, így bizonyos vitaminokból és fehérjékből hiány keletkezik.

Az Egyesült Államokban érdekes kutatást végeztek, ahol azt vizsgálták, hogy milyen táplálék-összetevőkre van szüksége egy méhecskének a normális életmódviteléhez. A mézelő méhek táplálásának legnagyobb kihívása abban rejlik, hogy több és jobb információval rendelkezzünk arról, hogy a mézelő méheknek milyen tápanyagokra van szükségük. Az is kihívás, hogy képesek legyünk virágporméretűre kicsinyíteni az alapanyagok keverékét, amit a méhek szívesen elfogyasztanak, megemésztenek és felhasználnak szervezetük megfelelő működéséhez.

A sokszínű virágpor

Sok alapanyag tartalmazhatja a megfelelő tápanyagokat, de általában nem a szükséges mennyiségben, így többféléből kell biztosítani az összes tápanyagot a megfelelő mennyiségben a mézelő méhek számára.
A mézelő méheknek – mint minden más állatnak – vízre, fehérjére, zsírokra, szénhidrátokra, vitaminokra és ásványi anyagokra van szüksége. A vizet tiszta forrásból kell nyerniük.
A fehérjének elsősorban a virágporból kell származnia, amelyet le kell bontani aminosavakra, a fehérje építőköveire a méhek emésztőenzimjeinek. Amikor ez megtörtént, a méhek újra összerakják ezeket az aminosavakat olyan speciális fehérjékké és enzimekké, amelyek a szervezetük működéséhez szükségesek.
A különböző virágokból származó virágpor fehérjetartalma 4 és 60 százalék között váltakozik, míg a mézelő méh fehérjeigénye nyáron 18–22 százalék közötti. Ezért van az, hogy a méheknek a virágport különböző növényekről kell begyűjteniük.

Zsírok és szénhidrátok

A zsírok (helyes megnevezéssel lipidek) a virágporból származnak, kisebb mennyiségben a nektárból, amelyet zsírsavakra kell lebontani, a lipidek/zsírok építőköveire. Míg néhány rövid szénláncú zsírsav felhasználható energiaforrásként, a hosszú szénláncú zsírsavak a méhek sejtfalába épülnek be a sejtszerkezet és a sejtműködés fenntartásának biztosítására. A nagyon hosszú szénlánccal rendelkező zsírsavakat a méhek feromonok és reproduktív hormonok előállítására használják.
A szénhidrátokat, melyek többféle cukorból és keményítőből származhatnak, elsősorban energiaként használják fel a repülés és a kaptár belsejében végzett tevékenységek során, illetve méz és méhkenyér előállítására. Néhány szénhidrátot annak az erjesztő baktériumnak az ellátására használnak, amely az elraktározott virágport méhkenyérré alakítja át későbbi élelemfelhasználásra.

Nektár

A nektár az egyszerű cukor (glükóz és fruktóz) elsődleges forrása, a különböző növényekből származó cukor mennyisége 5 és 75 százalék között váltakozhat. A méhek a magasabb cukortartalommal rendelkező (édesebb) virágokat kedvelik jobban. A méhek csak korlátozott mértékben képesek a nyers magvakban megtalálható nyers keményítőt megemészteni, de úgy tűnik, a hőkezelt keményítőt jobban fel tudják dolgozni. A nyers keményítőt valószínűleg a bélbaktériumok emésztik meg, nem a mézelő méh maga, és a túl sok nyers keményítő az étrendben híg székletet és hasmenést okoz sok faj esetében.

A D-vitamin szerepéről

Noha a vitaminok és ásványi anyagok szerepét még nem bizonyították egyértelműen a tudományos kutatások során, úgy gondolom, nyugodtan állíthatjuk, hogy a vitaminok és az ásványi anyagok ugyanolyan alapvető biokémiai szerepet töltenek be a méheknél, mint más fajoknál.
Az egyetlen fő kivétel a D-vitamin és ennek szerepe a gerincesek csontvázában. A gerincoszloppal rendelkező állatok ásványi anyagokat, főleg kalciumot, foszfort és magnéziumot használnak fehérjemátrixba ágyazva a kemény belső csontváz létrehozására. Ezeknél az állatoknál a D-vitamin jelentős szerepet játszik a kalcium vázrendszerbe épülésében. A rovarok azonban kemény külső vázzal rendelkeznek a belső váz helyett. Ezt kitinváznak nevezzük, amely kitinből épül fel. A kitin cukoralapú összetevő, amely valamennyire hasonlít a cellulózhoz, a növények támasztó szövetéhez. A D-vitaminnak nincs semmilyen ismert szerepe ebben a folyamatban, de néhány virágporban kis mennyiségű D-vitamin található néha.
Az új kutatási technikákra és a sokkal érzékenyebb laboratóriumi műszerekre alapozva joggal feltételezhetjük, hogy lehetnek olyan biológiai szerepei a D-vitaminnak a mézelő méhekben, amelyek még nincsenek felderítve. Ugyanez vonatkozik az A- és a K-vitaminra is.

Késleltethető a gyűjtő méhek öregedése

Nagyon valószínű, hogy az E-vitaminnak ugyanolyan biokémiai funkciói vannak a mézelő méheknél, mint más fajoknál, ami az antioxidáns tulajdonság. A zsírsavakról már volt szó fentebb, és az E-vitamin elsődleges szerepe az, hogy a hosszú szénláncú zsírsavak oxidációjának (avasodás) mértékét csökkentse. A zsírsavak oxidációja a sejtfalakban a fő meghatározó tényező az öregedés folyamatában. Az E-vitamin mint antioxidáns az immunitásban, a betegségeknek való ellenálló képességben is szerepet játszik. A laboratóriumi eszközök legújabb fejlesztéseinek lehetővé kell tenniük a mézelő méhek E-vitamin-szükségletének jobb meghatározását. Ha a méhek fehérjepótlékához hozzáadott E-vitamin segítheti a gyűjtő méhek öregedési folyamatának lelassítását, még ha csak néhány nappal is, ez a méhállomány növekedését eredményezhetné.

Kutató méhecske a cseresznyevirágon. Minden növényfajta más-más élelmet ad                                Fotó: Domján Levente

Mennyi kell a B-vitamiNból?

Azt, hogy a mézelő méhek képesek-e feldolgozni a stabilabb kémiai szerkezetű változatot, amelyet gyakran használnak a haszonállatok etetése során, vagy a kevésbé stabil szerkezetű (és drágább) változatra van szükségük, amely a növényekben található vegyes összetételű tokoferol, még nem mutatták ki egyértelműen. További kutatás témája az E-vitaminnal kapcsolatban a C-vitamin (aszkorbinsav) elsődleges biológiai szerepe az E-vitamin regenerálására, hogy annak antioxidáns tulajdonságának hatékonyságát meghosszabbítsa.
Észszerű feltételezni, hogy a B-vitaminoknak (thiamin, riboflavin, niacin, pantoténsav, folsav, biotin, B12-vitamin, kolin) hasonló biokémiai funkciójuk van a mézelő méheknél, mint más fajoknál. Kevés tudományos publikáció jelent meg a specifikus B-vitaminokról ennek alátámasztására. A nagyobb kérdés az, hogy mennyi szükséges minden egyes B-vitaminfajtából a mézelő méhek életciklusának támogatására, főleg a méhanya reproduktív szerepét tekintve?

Ásványianyag-szükséglet

A fő ásványi anyagokból (kalcium, foszfor, magnézium) kevesebbre van szükségük a mézelő méheknek, mint a gerinceseknek, a vázrendszerük közötti alapvető különbség miatt. A többi fő ásványi anyagból (nátrium, kálium, klorid) szintén valószínűleg kisebb mennyiségre van szükségük. Ez az oka annak, hogy a haszonállatoknál használt ásványianyag-keverékek nem megfelelőek a mézelő méhek számára.
A nyomelemekből (réz, vas, jód, mangán, szelén és cink) is valószínűleg kisebb mennyiségre van szükségük a mézelő méheknek, mint a haszonállatoknak, főleg az eltérő testméret miatt. Ugyanúgy, mint a vitaminoknál, az ásványi anyagok is a hasonló alapvető biokémiai funkcióknál hasznosulnak, mint a gerinceseknél (kivéve a vázrendszerbe beépülő kalciumot és magnéziumot). A foszfor az energiáért felelős anyagcsere-folyamatokban szükséges minden faj számára. A cink az anyagcsere-folyamatoknál szükséges minden fajnál az emésztéshez és a reprodukcióhoz.
A megjelent tudományos cikkek nagy része a mézelő méhek tápanyagigényét a kaptárba behordott virágporban megtalálható tápanyagszintekre próbálja alapozni. A nyári és a téli méhek életciklusának eltérését tekintve, a méhek tápanyagigényeiben valószínűleg különbségek mutatkoznak.

Zöldi István
csíkszéki mézlovag,
Hargita Megyei Méhészegyesület