Hirdetés

Eltűnt negyedmillió magyar

Tíz év alatt közel 220 ezerrel csökkent az ország magyar lakóinak száma, a csökkenés nagyobb arányú volt, mint az ország lakosságának csökkenése, így magyar lakosság népességen belüli számaránya 6 százalékra csökkent a 2011-ben jegyzett 6,1 százalékhoz képest.

Sarány István
Becsült olvasási idő: 7 perc
Eltűnt negyedmillió magyar
A magyarság száma 1977-ben volt a legmagasabb, azóta közösségünk létszáma 711 728 fővel csökkent Fotó: László F. Csaba/Archív

Múlt év utolsó napjaiban hozta nyilvánosságra az Országos Statisztikai Intézet a 2021-es népszámlálás előzetes eredményeit. Az intézet közleménye szerint 2021 végén az ország rezidens lakossága 19 053 815 volt. A nők száma 9808,3 ezer, azaz a lakosság 51,5 százaléka, a városlakók aránya pedig 52,2 százalék.
Érdemes megvizsgálni, miként alakult a nők és a férfiak részaránya: míg országos szinten a 19 053 815 lakosból a nők száma 9 808 271 (51,45%), a férfiaké pedig 9 245 544 (48,52%), az 1 002 151 fős magyar lakosság nemek szerinti megoszlása: 521 588 nő (52,01%) és 480 563 férfi (47,95%). Megállapíthatjuk, hogy a magyarok körében az országosnál magasabb a nők aránya.
Az ország lakosságának száma 1948-ban 15 872 624 volt, folyamatosan emelkedett 1992-ig (1959 – 17 489 450; 1966 – 19 103 163; 1977 – 21 559 910; 1992 – 22 810 035), 2002-ben visszaesett 21 680 974-re, 2011-re 20 121 641-re csökkent, azóta pedig újabb több mint egymillióval csökkent a lakosság száma, a becsült 19 053 815-ra.

Etnikum és anyanyelv

A legutóbbi népszámláláskor magukat magyarnak vallók száma a becsült adatok szerint 1 002 200 volt, azaz a lakosság 6 százaléka. 2011-ben még 1 227 600 magyar nemzetiségű állampolgárt számoltak össze; 1956-ban 1 587 675 (9%); 1966-ban 1 619 592 (8,48%); 1977-ben 1 713 928 (7,95%); 1992-ben 1 642 959 volt a magyarok lélekszáma (7,12%), 2002-ben 1 431 807 (6,6%), 2011-ben pedig 1 227 600 (6,1%). Tehát nagyjából 225 ezerrel vagyunk kevesebben, mint tíz esztendővel ezelőtt, számarányunk pedig tovább csökkent egytized százalékpontot, ez körülbelül Marosvásárhely jelenlegi lakosságának másfélszeresét jelenti.
A számsorokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a magyarság lélekszáma 1977-ben volt a legmagasabb, azóta közösségünk létszáma 711 728 fővel csökkent, ebből csak a rendszerváltás óta eltelt 33 esztendőben a veszteség 622 759 fő volt, tízévente körülbelül 200 ezer embert veszítettünk.
A számokat nem lehet kész­pénznek venni, ugyanis a 19 053 815 hazai lakosból csupán 16 568 900 személy nyilatkozott etnikai hovatartozásáról, így e 2,48 millió személy etnikai, nyelvi hovatartozásáról nem rendelkezünk adatokkal, ugyanakkor nincsenek az etnikai-nyelvi-felekezeti hovatartozásra vonatkozó adatok azokról a személyekről sem, akik nem éltek a népszámláláson az önkitöltés lehetőségével, a kitöltött kérdőív nem volt teljes, illetve nem kereste fel vagy nem találta meg őket számlálóbiztos és adataikat adminisztratív forrásokból gyűjtik be.
Érdekes adatokkal szolgál az etnikum és az anyanyelv közötti viszonyt bemutató táblázat is: e szerint a magukat románnak vallók közül 24 650-nek magyar az anyanyelve, az önmagukat magyarnak vallók közül pedig 22 353-nak román az anyanyelve, a romani anyanyelvű magyarok száma 1335. Érdekes, hogy a 22 907 önmagát németként meghatározó személy közül 3841-nek magyar az anyanyelve.
A témában nyilatkozott Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke is. Mint a sajtónak elmondta, a számok reális helyzetképet mutatnak, de „bőven egymillió fölött van a romániai magyarok száma”. A szövetségi elnök szerint összességében magas a népességfogyás, amely arányaiban nagyjából ugyanolyan mértékben érinti a hazai magyar közösséget is, mint a többségi román népességet. Véleménye szerint az előzetes adatok „reális helyzetképet” mutatnak a hazai magyarságról, „és nincs szó 250 ezres fogyásról, ugyanis van majdnem 2,5 millió olyan polgár, aki a nemzetiségét nem vallotta be, és közöttük biztosan olyan arányban vannak magyarok is, mint akik bevallották a nemzetiségüket, tehát ilyen értelemben a nagy számok törvénye itt is érvényesül. Szerintem bőven egymillió fölött vagyunk – hangsúlyozta Kelemen Hunor a Maszolnak nyilatkozva.

Illusztráció

– Nem gondolom, hogy az előzetes adatok alapján pesszimista hangot kellene megütni, de azt sem, hogy ünnepelnünk kellene, hanem reálisan kell néznünk a helyzetünket, és erre kell jövőt építenünk, erre a több mint egymillió emberre, aki Erdélyben él
– ismételte meg Kelemen Hunor az idézett forrás szerint.


Visszatérve az etnikai hovatartozásra vonatkozó eredményekre: romának vallotta magát 569 500 személy, azaz a regisztrált lakosság 3,4%-a. Húszezernél nagyobb lélekszámú közösségnek bizonyult az ukrán (45 800), a német (22 900) és a török (20 900).
Anyanyelvéről 16 551,4 ezer személy nyilatkozott, ebből román anyanyelvűnek vallotta a nyilatkozók 91,6 százaléka, magyar anyanyelvűnek pedig 6,3 százaléka, azaz magasabb a magyar nyelvűek aránya, mint a magyar etnikumúaké.
Vallásáról 16 397,3 személy nyilatkozott: a lakosság 85,3 százaléka görögkeleti (ortodox) vallású, 4,5 százalék a római katolikusok aránya, 3 százalék a reformátusoké, és 2,5 százalék pünkösdista. A görögkatolikusok aránya 0,7 százalék, a muzulmánoké 0,4 százalék – az intézet közlése nem tér ki például az unitárius hívek számára.

Elöregedő lakosság

Az előzetes adatok szerint elöregedőben van az ország lakossága, az utóbbi tíz esztendőben számottevően nőtt a 65 év fölöttiek aránya: 2011-ben 101,8 időskorú jutott 100 fiatalkorúra, 2021-ben ez az arány 20 százalékponttal romlott, jelenleg 121,2 időskorú jut 100 fiatalkorúra.
Csökkent a 15 évnél fiatalabbak száma, de számarányuk enyhén emelkedett, így a demográfiai függőség is emelkedett, míg 2011 47 fiatalkorú és idős jutott 100 aktív felnőttre, 2021-ben ez a szám 55,5-re módosult.
Míg az ország lakossága egy évtized alatt mintegy 1,1 millió lakossal csökkent, Ilfov, Beszterce-Naszód és Suceava megye lakossága gyarapodott. A statisztikai intézet által közzétett grafikon szerint Hargita megye lakossága 5-6 százalékkal csökkent.
Hargita megye lakossága a népszámlálás előzetes eredményei szerint 291 950 fő, közel 20 000 fős csökkenést jegyezve az elmúlt 10 esztendőben. A mai Hargita lakossága a statisztikai intézet adatai szerint a következőképpen alakult: 1948 – 258 495; 1956 – 273 964; 1966 – 282 392; 1977 – 326 310; 1992 – 348 335; 2002 – 326 222; 2011 – 310 867.
Az elöregedésre vonatkozó adatokat kommentálva az idézett forrás szerint Kelemen Hunor kiemelte, hogy ez a trend az éves statisztikai jelentésekből is körvonalazódott, így az RMDSZ családpolitikája is e trend ellensúlyozását szolgálja, „a demográfiai mutatókat javítani tudja: amely segít a gyermekvállalásban és segít a fiatal családoknak a »megkapaszkodásban«”.

További adatok

A rezidens lakosság közel fele – 47,9 százalék – házasságban él, 40 százalék soha nem élt házasságban, az özvegyek részaránya 5,2 százalék.
Érdekesen alakultak az iskolázottságra vonatkozó adatok: középfokú diplomával rendelkezik a lakosság 43,5 százaléka, csak elemi vagy általános iskolát végzett 40,5 százalék, 16 százalék a felsőfokú diplomával rendelkezők aránya. Az analfabéták száma a 2011-ben jegyzett 254,4 ezerről 143,6 ezerre csökkent.
Az aktív lakosság száma 8 185 000, ebből 7 689 000 alkalmazott, az állástalanok száma 496 100. Az inaktív lakosság száma 10 868 800, ennek 39,5 százaléka nyugdíjas vagy szociális ellátásban részesülő személy, 32 százaléka pedig iskolás vagy egyetemi hallgató.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!