Hirdetés

Elsősorban európai, de keleti leszármazási vonalak is kimutathatók a székelyeknél

Székelyudvarhely térsége populációjának túlnyomórészt kelet-közép- és délkelet-európai összetételét mutatják egy nemrég publikált kutatás eredményei. Az anyai és az apai vonalak között is elsősorban európai típusokat azonosítottak hasonló arányban, de mindkét esetben jellemezhetők bizonyos keleti vonalak is.

Hírszerkesztő: Molnár Raymond
Becsült olvasási idő: 5 perc
Elsősorban európai, de keleti leszármazási vonalak is kimutathatók a székelyeknél
Képünk illusztráció Fotó: Csíkszereda Városháza

Nagy lefedettségű mitokondriális genomok és Y-kromoszomális tipizálások ősi leszármazási vonalakat fednek fel a mai székely népességben címmel jelent meg a BTK Archeogenomikai Intézet kutatóinak új tanulmánya a Genes (MDPI) folyóiratban januárban.

A Borbély Noémi vezetésével elkészült tanulmányban a székelyektől 115 új teljes mitokondriális genomot és 92 új Y-kromoszomális STR és SNP profilt mutatnak be a BTK Archeogenomikai Intézet kutatói és társszerzőik. Kutatásuk eredményei és a közölt adatok minőségi ugrást jelentenek a korábbi tanulmányokhoz képest, mivel az első teljes mitokondriális genomi adatbázist és részletes Y-kromoszomális (23 rövid tandem ismétlődésen alapuló) profilokat  közölnek a régióból.

Szécsényi-Nagy Anna NKFIH FK projektje keretében a kutatók azokat a mintaadókat választották ki gondosan, akiknek a felmenői is helyiek voltak, és több generációra visszamenőleg a Székelyudvarhely környékén fekvő falvakban éltek.

A mintagyűjtés Énlaka, Firtosmartonos, Kányád, Bögöz, Gagy, Szentábrahám, Csekefalva, Székelydobó, Patakfalva és Farcád településen zajlott 2019-ben.

Az eredményeket populációgenetikai és filogenetikai módszerekkel értékelték a székelyekhez földrajzilag vagy történetileg kapcsolódó modern és ősi populációk összefüggésében.

A székelyek története a 12. századig vezethető vissza a térségben, eredetükről számos tudományos elmélet létezik. Jelen kutatás eredményei a populáció túlnyomórészt helyi (azaz kelet-közép- és délkelet-európai) összetételét mutatják, a szomszédos népességekkel való mérsékelt keveredéssel. Mind az anyai (mitokondriális), mind az apai (Y-kromoszomális) génállományban nagy fokú heterogenitást találtak a cikk szerzői a falvakon belül és azok között.

Az anyai és az apai vonalak között is elsősorban európai típusokat azonosítottak hasonló arányban, de mindkét esetben jellemezhetők bizonyos keleti vonalak is.

A filogenetikai elemzések megerősítették egyes anyai (A+152+16362, A12a, C4a1a3, C5c1a, D4e4) és apai (Q, R1a) vonalak feltételezett keleti eredetét, és néhány esetben ezek a népvándorlás kori (Kr. u. 5–9. század), valamint a magyar honfoglalás kori (Kr. u. 10. század) népességből származó ősi DNS-adatokkal is kapcsolatba hozhatóak.

A jelenlegi székely adatsor kiegészíti a korábbi székelyföldi vizsgálatokat, és nagy vonalaiban összhangban van azok megfigyeléseivel. A napjainkban tapasztalt genetikai sokféleség feltárása mellett nagy jelentőséggel bír a mai és az ősi populációk közötti genetikai folytonosság vagy átalakulás vizsgálata, a székelyek népességtörténetének nyomon követése. A kutatók következő genetikai tanulmánya ennek feltárásához középkori székely temetőkből származó mintákat fog bevonni a vizsgálatokba, és teljesgenom-elemzésekkel bővíti az eddigi megállapítások körét, szintén Székelyudvarhely térségéből. A BTK Archeogenomikai Intézet munkatársainak partnerei a munka folytatásában a BTK Régészeti Intézete, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és a székelykeresztúri Molnár István Múzeum – olvasható a Bölcsészettudományi Kutatóközpont közleményében.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!