kevés felhő
borús égbolt
szórványos felhőzet
Előadás a városházán: Erdély címerének századai
Erdély címere viszonylag későn alakult ki, mivel a terület a korai Magyar Királyság részét képezte, a király nevében vajdák irányították, ők saját címeres pecsétjükkel hitelesítették az iratokat – hangsúlyozta péntek este, a csíkszeredai városházán tartott előadásában dr. Szekeres Attila István heraldikus.
Erdély címerének századai címmel tartott vetített képes előadást péntek este Csíkszeredában dr. Szekeres Attila István heraldikus. A városházi rendezvény a Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat része volt.
Az előadó hangsúlyozta, hogy más címerekhez viszonyítva Erdély címere későn alakult ki, lévén, hogy az országnyi terület a korai Magyar Királyság része volt, a király nevében vajdák irányították, akik saját címeres pecsétjükkel hitelesítették az iratokat.
Erdély címerének képi megjelenítése a 16. századra keltezhető – mondta az előadó, aki szerint a címer közismert három alkotóeleme az Erdélyi Fejedelemség idején, 1580-ban jelent meg először együtt. Szekeres Attila kiemelte, hogy 1659-ben a Szászsebesen tartott országgyűlés határozott a rendek pecsétjéről, ekkor mondták ki törvény által, hogy a növekvő sas a vármegyék jelképe, a nap és hold párosa a székely „nációé”, a hét „kolcsos város” a szász „nációé”, megjegyezve, hogy az utóbbi két rend, a székely és a szász nemzetként (nációként) való megnevezésének mintájára hamarosan a sast mint a magyar nemzet jelképét említették.
– Ez így igen elterjedt a történelmi szakirodalomban – mondta az előadó. – Ez mindenkinek megfelelt: egyrészt a magyarok ezzel mutathatták ki felsőbbrendűségi érzésüket, másrészt a románok siránkozhattak, hogy elnyomják őket.
Elhangzott, hogy Mária Terézia magyar királynő 1765-ben nagyfejedelemségi rangra emelte Erdélyt, ezzel együtt a rangot jelző koronával bővítette címerét. A rangemelést követően Erdély címere megjelent az uralkodói pecsétek címerelemei között.
Az előadó kitért arra is, hogy az 1867-ben megkötött osztrák–magyar kiegyezést követően kezdték használni a Magyar Királyság középcímerét, a négyelt pajzsban Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély, a szívpajzsban Magyarország kiscímere látható. A későbbi bővítések során Erdély jelképe mindig a negyedik mezőben maradt.
Szekeres István Attila emlékeztetett arra is, hogy az I. világháború végéhez közeledve az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlott, a területi veszteségeket a Párizs környéki békeszerződések szentesítették, Erdély Románia részévé vált. Az ekkor kikerekedett Román Királyság 1921-es címerét ugyanaz a Keöpeczi Sebestyén József címerművész alkotta, aki a Magyar Király utolsó, 1915-ös címerét megrajzolta, Románia összetett címerében pedig Erdély jelképe szintén a negyedik mezőbe került.
Az előadás végén a hallgatóság kérdéseire válaszolt az előadó.
Erdély címerének századai címmel tartott vetített képes előadást péntek este Csíkszeredában dr. Szekeres Attila István heraldikus. A városházi rendezvény a Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat része volt.
Az előadó hangsúlyozta, hogy más címerekhez viszonyítva Erdély címere későn alakult ki, lévén, hogy az országnyi terület a korai Magyar Királyság része volt, a király nevében vajdák irányították, akik saját címeres pecsétjükkel hitelesítették az iratokat.
Erdély címerének képi megjelenítése a 16. századra keltezhető – mondta az előadó, aki szerint a címer közismert három alkotóeleme az Erdélyi Fejedelemség idején, 1580-ban jelent meg először együtt. Szekeres Attila kiemelte, hogy 1659-ben a Szászsebesen tartott országgyűlés határozott a rendek pecsétjéről, ekkor mondták ki törvény által, hogy a növekvő sas a vármegyék jelképe, a nap és hold párosa a székely „nációé”, a hét „kolcsos város” a szász „nációé”, megjegyezve, hogy az utóbbi két rend, a székely és a szász nemzetként (nációként) való megnevezésének mintájára hamarosan a sast mint a magyar nemzet jelképét említették.
– Ez így igen elterjedt a történelmi szakirodalomban – mondta az előadó. – Ez mindenkinek megfelelt: egyrészt a magyarok ezzel mutathatták ki felsőbbrendűségi érzésüket, másrészt a románok siránkozhattak, hogy elnyomják őket.
Elhangzott, hogy Mária Terézia magyar királynő 1765-ben nagyfejedelemségi rangra emelte Erdélyt, ezzel együtt a rangot jelző koronával bővítette címerét. A rangemelést követően Erdély címere megjelent az uralkodói pecsétek címerelemei között.
Az előadó kitért arra is, hogy az 1867-ben megkötött osztrák–magyar kiegyezést követően kezdték használni a Magyar Királyság középcímerét, a négyelt pajzsban Dalmácia, Horvátország, Szlavónia, Erdély, a szívpajzsban Magyarország kiscímere látható. A későbbi bővítések során Erdély jelképe mindig a negyedik mezőben maradt.
Szekeres István Attila emlékeztetett arra is, hogy az I. világháború végéhez közeledve az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlott, a területi veszteségeket a Párizs környéki békeszerződések szentesítették, Erdély Románia részévé vált. Az ekkor kikerekedett Román Királyság 1921-es címerét ugyanaz a Keöpeczi Sebestyén József címerművész alkotta, aki a Magyar Király utolsó, 1915-ös címerét megrajzolta, Románia összetett címerében pedig Erdély jelképe szintén a negyedik mezőbe került.
Az előadás végén a hallgatóság kérdéseire válaszolt az előadó.
HN-információ
