Ellentétek lazításában

A Kalot Olvasóklub Székelyföld több városában biztosít intézményes keretet az olvasásra, havonta közel száz könyvbarát találkozik megbeszélni olvasmányélményeiket szakmai vezetők irányításával. Az alábbiakban Ali Smith Hogy lehetnél mindkettő című regényét mutatja be Bodó Julianna.

Különös és magával ragadó könyv Ali Smith Hogy lehetnél mindkettő című regénye. A skót kortárs író műve rögtön 2014-es megjelenése után ismertté és híressé vált. Elnyerte a Goldsmith-díjat és a Costa-díjat, majd megkapta a Baileys-díjat is, amelyet a legrangosabb női irodalmi elismerésként tartanak számon. Őt tartják Skócia irodalmi Nobel-díj-várományosának is.
A mű különösségére több érv is felhozható. A regény két fejezetből áll, és mindkettő az egyes számot viseli. Annyi a különbség, hogy az egyik fejezetkezdő lapon egy térfigyelő kamera, másikon pedig egy szempár ábrája látható. Nem mindegy ugyanakkor, hogy az olvasónak a könyv épp melyik példánya kerül kezébe: van, amelyikben a térkamerával jelzett fejezettel indul a regény, de ha egy másik példányt kezd olvasni, a szempár fejezetével kezdődik a történet. Mert történet, épülő és követhető narratíva a fejezetek felcserélhetősége ellenére is van a regényben. Jobban mondva két történet: az egyik főszereplője egy kamaszgyerek, a másiké egy festő. Az egyik napjainkban, a másik a XV. században játszódik. A két történet eseményei tehát más-más térben és időben zajlanak, más szereplőkkel, érintkeznek ugyan egymással, de a történetszövés nem sok pontján történik meg ez. Az összekapcsolódás nem elsősorban a történetek egymásra rímelésén alapul, inkább a világ csodálatos voltának megfejtési kísérleteiből indul ki. Vagy egy veszteség feldolgozásából, az elveszettség érzésében sodródó ember megkapaszkodási igyekezetéből, az identitásépítés komplex játékaiból.
A napjainkban játszódó történet főszereplője a kamasz George, akiről megtudjuk, hogy neve ellenére valójában lány, tulajdonképpen Georgia a neve, melyet szülei a Georgie Girl című dal hatására adtak neki. George kapcsolata édesanyjával a kölcsönös megértésnek és szeretetnek sajátos alakzatait mutatja: mindkettőjüknek megvan a saját élete, amelyből diszkréten figyelik és egyengetik a másikét, egymásra hangolódva bármikor, de sohasem önfeladással és lemondással. Mindezt humorral és páratlan empátiával, nagy-nagy ragaszkodással. Az anya hirtelen halála a kamaszgyereket az elveszettség állapotába sodorja, és a veszteség okozta űrben olyan fogódzókat keres, amelyek a másik történetbe ívelnek át.
Az 1460-as évekbeli történet főhőse Francesco del Cossa festő, akiről kiderül, hogy valójában nő volt, de férfiruhában, látszólag, illetve részben férfiidentitással élte le életét, nőként ugyanis abban a korban semmi esélye nem lett volna arra, hogy festővé váljon. A kapcsolatot a két történet között a legegyértelműbben az a mozzanat hozza létre, amikor George anyját annyira megragadják Franceso képeinek újságbeli reprodukciói, hogy két gyermekével azonnal Ferrarába utazik, élőben megnézni a festő freskóit. Az anya halála után George órákat tölt lakóhelye galériájában a festő egyetlen ott kiállított képe előtt. De ott van vele-mögötte láthatatlanul Francesco is – szellemalakban, időn és téren átívelő, élet és halál közt rekedt állapotban – és érteni szeretné George világát és viselkedésének indítékait. George pedig napról napra mélyebbre hatol a kép világába, anyját, a festőt és saját magát próbálva belefogni valamilyen értelmezési keretbe. Egy olyan keretbe, amely több, mint egy kép; több, mint egy élet; több, mint egy halál; több, mint egy identitás; több, mint egy kapcsolat. Miért ne lehetne mindkettő? Két idő, két élet egyszerre…, és önmagában is mindegyik bonyolult összefonódások sűrű szövedéke.
A regény címadó kérdése így válik újból és újból relevánssá, néhol direkt kérdésfelvetésként, máshol bonyolult áttételekkel, a két történet egymásba ívelő cselekményszálainak finom párhuzamai és találkozásai mentén. A nagy kérdés végül is az, hogy kétpólusú ellentétpárokba rendezett világunk szigorúságán hol, mikor lehet lazítani, hogy közelebb kerüljünk a teljességhez (amit persze reményünk sincs elérni), vagy legalább saját magunkhoz (ami szintén fáradságos művelet). George a maga történetében férfi-nő, élet-halál, múlt-jelen, művészet-valóság ellentéteit oldva szeretné kideríteni anyja életének rejtett epizódjait és megérteni Francesco del Cossa képeinek komplex jelentésvilágát, végső soron megtalálni, a veszteség után újraépíteni saját magát. A másik történetben Francescónak is anyja halála után kell magára találnia, ez pedig a látszólag férfivá válás által történik meg. Ez a mozzanat ugyanakkor nem teremt identitászavart. Francesco egyszerre férfi és nő: férfi lesz festőként – valójában csak így lehet festő, ami mindenekfölött fontos számára. A férfiruhában viszont mégis nő marad, és alkalma van megélni a női lét szép pillanatait is.
George, amikor anyjával Ferrarában nézi Francesco del Cossa képeit, az egyik alakra mutatva megkérdi: „Férfi vagy nő? Nem tudom, mondja az anyja. Férfi is, nő is, mindkettő. Gyönyörűek mind…”

Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő. Fordította: Mesterházi Mónika. Magvető Kiadó, Budapest, 2019