Életlecke gyereknapra

Igazi gyereknapot csapott június elsejére Csíkszeredában a városháza és számos együttműködő intézmény: a parkban és a téren a kereskedők mellett mentősök, rendőrök, tűzoltók, hegyimentők, közszolgáltató vállalatok munkatársai mutogatták a gyerekeknek naphosszat munkaeszközeiket. Be lehetett mászni a kotrógép kupájába, a kukásautó vezetőfülkéjébe, mentőautóba, rendőrautóba és dudálni, szirénázni is lehetett, aminek hátborzongató gyönyörűségét ki is használták rendesen a kicsik.
A szülők számára is akadt kihívás. Akinek nem akkora a gyermeke, hogy egyedül engedje bele a forgatagba, igencsak meg kellett vesse a lábát. A vattacukrot is átlag 45 percbe került megvásárolni, az időfaktortól eltekintve azonban ez még sima ügy volt. Az ugrálóvárnál már nehezebb volt a szülők dolga, a cselesebb egyes szülőtársak itt már sok bosszúságot okoztak a sort betartani kívánó, nyilvánvalóan idejétmúlt elveikhez ragaszkodó kettes szülőtársaknak. A kisvonatnál is így volt ez, kétszer hittem azt, hogy sorban állunk, aztán kiderült, hogy mégsem, mert az idő lejártával simán elmentek mellettünk a mögöttünk állók. Amikor aztán egy apuka udvarias és némileg már kétségbeesett közbelépésére végül mi is sorra kerültünk, a következő adag szülő úgy berohant a végén, hogy a gyermeket csak hátul tudtuk kiemelni. A gyereknapi szülői kalandok királya viszont a tűzoltókocsi emelője volt, az oda kívánkozó csemeték szülei röpke egy óra után tessékelhették be csemetéjüket a daru kosarába. Nem unatkoztam az alatt az egy óra alatt, folyton volt mit nézni és érzelmi életemet is nagyban igénybe vette az élmény, hisz az ujjongó gyermekek mellett mindig akadt néhány elém gyúródó is, hogy a skála másik végletét is megtapasztaljam. Akkor pedig meg már szinte köpni-nyelni nem tudtam, amikor a mögöttem állók, akik egy órán keresztül egy szólamban szidták az elénk tolakodókat, akkor, amikor végre a kosárhoz értünk, simán és egy elegáns mozdulattal betolták elénk a négy hozzájuk tartozó gyermeket. Ezt a fogást még meg is örökítette az a kis családi videó, amivel gyermekünk daruba szállását vettük volna fel. Tanulságos volt. Remélem, hogy a gyermekek ezúttal nem a szülői minták rögzítésére koncentráltak.

R. Kiss Edit