Egy pont Európától

A fenti címet nem én találtam ki, akkor szerepelt ez a mondatocska a Nemzeti Sport címlapján, amikor a Ferencváros első csoportkörös Bajnokok Ligája-szereplése során 1995-ben hazai pályán 1–1-es döntetlent játszott a Real Madrid ellen. Az ellen a spanyol sztárcsapat ellen, amelyik akkor már évtizedek óta és azóta is az európai labdarúgás szűk elitjéhez tartozik. Eufóriában tombolt a lelátó népe, a nemzetközi közvélemény is felfigyelt a zöld-fehérek teljesítményére (akik egyébként öt ponttal zárták a csoportkört!).
Ez a mondat motoszkált a fejemben az FK Csíkszereda múlt heti, UEFA Youth League-ben lejátszott találkozója után is. A piros-fekete fiatalok úgy értek el 1–1-es döntetlent a Galatasaray ellen, hogy a második félidei bátor játékuk alapján a győzelemre is esélyesek voltak. Az ellenfélre visszatérve, ma már nyilvánvaló, hogy a több évtizedes múltra visszatekintő akadémiai képzésnek megvan az eredménye. Az utánpótlásbázis több neves válogatott futballistát adott Törökországnak. Egy olyan csapattal szemben vették fel a csíki csapat játékosai a kesztyűt, amely piszok erős hazai bajnokságból érkezett és nemegyszer megfordult már Európa neves labdarúgó-stadionjaiban.
A megszerzett gólnak és pontnak hatalmas jelentősége van! Nem csupán szurkolóként örvendhetünk az eredménynek, hanem a klub, tágabb értelemben véve a város, a régió és természetesen az ország megítélése is javulhat általa. Elszállt gondolatok? Cseppet sem! Tudjuk, hogy a versenysportok óriási közösségformáló erővel rendelkeznek. A világon száz és százmilliók azonosulnak kedvenc csapatukkal, hogy együtt éljék meg a jót és a rosszat.
De van ennek az egésznek egy másik vetülete is. Miközben a romániai futballarénák lelátóin hétről hétre a magyarságot gyalázó kórusok adnak fülsértő koncerteket, addig talán ezek a magukból kikelő emberek elfeledik, hogy ezek a fiúk, akiket ők legszívesebben kiűznének az országból, éppen azt képviselik nemzetközi vizeken. És nemcsak klubszinten! A különböző korosztályos válogatottakban is rendszeresen felbukkannak a magyar származású, az FK akadémiai rendszerében nevelődő futballisták, bizonyságául annak, hogy remek szakmai munka folyik az erdélyi, székelyföldi fociműhelyekben.
A csíki fiatalok úgy lépnek pályára Isztambulban is, hogy a klubjuk után zárójelben azt írja ROU, azaz Románia. Vajon milyen érzés tombol bennük, ha a nemzetközi szereplés után hazatérve magukból kikelt „szurkolók” acsarkodnak feléjük a lelátókról? Messzire kanyarodtam a kezdő felvetésemtől, térjek hát vissza a kiindulóponthoz. Nem azt mondom, hogy a 27 évvel ezelőtti, budapesti mérkőzéssel akarnék bármilyen párhuzamot vonni. Azonban kétségtelen, hogy akkor is, most is olyan eredmény született, ami európai viszonylatban is jelentős. Egy gól és egy pont Európától.

Farkas Endre

: an accessible web community