Egy másik kezdet

Fórika Dóra
Becsült olvasási idő: 1 perc

Október. Előkerül az őszi kabát, és gyakran bosszankodunk az eső és sár miatt. Ahogy lehűl az idő, egyre jobban kezdjük érezni az elmúlást, egyre kevesebbet vagyunk a szabadban, nem kívánkozunk kifelé úgy, mint eddig, és egyre többször bekuckózunk. Nehezebb az ébredés reggelente, a borús idő nem ad akkora lendületet a nap kezdetekor, mint amikor megvakít az ablakból átszűrődő fény. Esős napokon teázgatunk, az összeülős baráti vagy családi eseményeken már inkább forralt bort készítünk, mint hogy kivegyünk a hűtőből egy sört. Ez az elmúlás időszaka, a természet ilyenkor megy pihenni, és talán mi is lelassulunk.
Számomra az ősz nem feltétlen az elmúlást jelenti. Korábban én is úgy kezeltem, mint aki a háta közepére se kívánja ezt az időszakot, ám egy ideje máshogy érzem. Tavaly, pont egy évvel ezelőtt fogtam a cuccaimat, és elköltöztem itthonról egy rövid időre. Kihasználtam, hogy online oktatás zajlott, és élményeket, tapasztalatokat gyűjtöttem, szóval nekem akkor kezdődött igazán az élet.
Jelenleg itthon vagyok, egy csendesebb városban, de most sem érzem azt, hogy vége van a nyárnak, a lelkesedésem nem lankadt. Persze a hideg nekem is csípi az arcom, és engem is megvert az eső, látom, hogy korábban sötétedik, de mégsem siratom úgy a nyarat, mint ahogy hallom a körülöttem lévőktől. Én örülök az ősznek is.
Ha nyitott szemmel járunk, rájövünk, hogy az élet nem áll meg egy évszaktól sem. Csak éppen máshogy kell felfogni. Reggel és délután diákokkal telik meg a város – remélem, hogy az új tanterv valami újat és jobbat nyújt nekik. Voltak Ifinapok, felpörgött a főtér, szaladtak a Fuss Neki! nagykövetei, és számos olyan esemény lesz a közeljövőben, ahol megmozdulhatunk. Őszi vásárok, gazdanapok, fellendült a sportélet, hokimeccsek, kosárlabdacsapat… Látom a fiatalokat, az én generációmat, hogy mennyi energia van bennük, hogy odaállnak egy-egy jó ügyért, a városért. Szerveznek, próbálnak életet és lehetőségeket teremteni a közösségünknek. Mindehhez csak az kell, hogy itthon maradjanak. És remélem, maradnak, hogy az ősz mindig egy másik kezdet legyen. Gyergyónak szüksége van arra, hogy ne az elmúlást érzékeljük itthon.

Hirdetés

Kövessen a Facebookon!