Egy hónap off

Egy hónapos tavaszi vakáció vár a gyerekekre áprilisban – a helyzet adott, nekünk szülőknek ismét meg kell birkóznunk egy olyan döntés következményeivel, amelynek meghozatala előtt senki nem kérte a véleményünket. Habár a Szülői Szervezetek Országos Föderációja és a Magyar Szülők Szövetsége közös tiltakozó nyilatkozatot fogalmazott meg a döntés ellen, csak annyi változott, hogy a végzős osztályoknak nem szünetel az oktatás, az országos vizsgákat pedig megtartják a maguk idejében.
A négyhetes tavaszi vakációnak bizonyára örül a legtöbb gyermek, sokkal jobb, mintha a képernyők elé kényszerítve próbálnának tananyagot tömni a fejükbe. A sebtében hozott döntések, a változó járványügyi besorolások miatt a diákok is állandó bizonytalanságban töltik a mindennapjaikat, ami bizonyára nem tesz jót sem testi, sem lelki egészségüknek. Most legalább megpihennek, gondolhatnánk, de ez nem ilyen egyszerű: a tananyagkiesés visszatéréskor sokkal nagyobb gondot fog jelenteni, mint amekkora örömet a sokhetes pihenő.
Szülőként pedig viselünk minden következményt: megpróbáljuk majd segíteni, hogy hasznosan töltsék az egy hónapos kényszervakációt, de azért néha olvassanak, számoljanak; az iskolába való visszatéréskor segítünk nekik a rájuk zúduló tananyagmennyiség befogadásában és/vagy szelektálásában, ugyanakkor próbáljuk a nehézségek ellenére is érzékeltetni velük, hogy mellettük vagyunk és támogatjuk őket. Amennyire lehet, hiszen kevesen tehetik meg azt, hogy több hétig hiányozzanak a munkahelyükről, vagy távmunkában dolgozzanak, emellett a gyermekkel is minőségi időt tudjanak tölteni. Reneszánszukat élik most a játszóházak, a délutáni foglalkoztatók – azokon a településeken, ahol a fertőzésszám alacsony –, amelyek hasznosak ugyan, de nem mindenki engedheti meg magának a nem kevés napidíj kifizetését. Ellenkező esetben nagyszülők vagy bármilyen felnőtt felügyelete hiányában a gyermekek kütyük „társaságában” töltik ezeket a napokat, heteket.
A következmények már láthatók, több szakember egybehangzó véleménye, hogy egyre több viselkedészavaros, depresszív tüneteket mutató diák van a digitális térben töltött idő következményeként, és akkor még nem is említettük a mozgásszegény életmódot, a társas kapcsolatok hiányát. Az már tisztán körvonalazódik, hogy ebből a helyzetből nem jövünk ki győztesen, legalábbis nagyon kevés az esélyünk rá. Mégis a pozitív szülői hozzáállásunkkal, türelmünkkel, bátorításunkkal tudunk a legtöbbet tenni azért, hogy ezt az időszakot is tartalmasan, minél kevesebb veszteséggel éljék meg gyermekeink.
Persze, azt is sürgősen ki kell találnunk, mi honnan merítünk (ismét) erőt a mindennapokhoz.

Boncina-Székely Szidónia