Egy év

Egy év, 365 nap, ha azt vesszük nem olyan sok egy ember életéből, rendszerint hamar eltelik. A rutinná vált mindennapi rohanásban csak azt érezzük, hogy hétfő, aztán péntek és pikk-pakk eltelt egy hónap, aztán még egy, és máris pezsgővel állunk a kezünkben, köszönteni az új évet. Az elmúlt év azonban nem ilyen volt. Életünk fenekestől felfordult, feje tetejére állt az egész világ. Úgy tűnt, hogy megállt az idő, vége szakadt a rohanásnak, és otthonainkba „bezárva” hirtelen mindenre is jutott idő. Emlékszem, tavaly március elején még nagy tervekkel, reményekkel vágtunk neki a hónapnak, szerveztük a szülinapi bulikat, amelyekből akad jó pár ebben a hónapban. Örültünk, hiszen újabb fordulóponthoz ért az életünk, beírattuk az iskolába a gyermekünket. Az autóban rádiót hallgattunk, és csak fél füllel figyeltünk, amikor a Kínában tomboló új járványról számoltak be. Távolinak és szürreálisnak tűnt az egész. Gond nélkül készültünk a szokásos március eleji hargitás hosszú hétvégénkre a nagy baráti társaságunkkal. Akkor még nem is sejtettük, hogy ezek lesznek az utolsó együtt töltött napjaink hosszú hónapokig. Alig egy hét múlva már a saját bőrünkön tapasztaltuk a megszorító intézkedéseket. Addig el sem tudtuk képzelni, hogy nem mehetünk ki szabadon az utcára, amikor csak kedvünk tartja, hogy nem látogathatjuk meg hónapokig távolabb élő szeretteinket, vagy hogy milyen a magány és a bezártság. Azóta eltelt egy év, ismét március van, de a világjárvány még mindig nem múlt el, sőt mindennapjaink szerves részévé vált. Meghatározza életünk minden percét, és a legszomorúbb az egészben, hogy még nem látszik a fény az alagút végén. Egy év alatt sok minden történt, alkalmazkodtunk a kialakult helyzethez, lassítottunk és átértékeltük az életünket. Új sorrendeket állítottunk fel a fontossági listán és csak remélni merjük, hogy egyszer talán visszatér az életünk a régi kerékvágásba. Reméljük, hogy egyszer újra maszk nélkül is kiléphetünk az utcára, amikor játszóházban tarthatjuk meg a gyermekünk áhított szülinapi buliját, amikor kedvünkre ünnepelhetünk és kedvünkre maradhatunk házon kívül este 10 után is.

Hadnagy Éva