Egy apró műhely mesés termékei

Fotó: Keresztes Bea

Csíkszeredában, a Szék útján van egy sokak számára ismerős hely. Régen virágok díszelegtek ablakában, mára azonban egyedi táskák vették birtokba. Kelemen Beáta több mint fél éve költözött be a pár négyzetméternyi helyiségbe, amelynek ablakaiból nem csupán a szakértelemmel elkészített termékek, de az otthonossá alakított környezet is szembetűnik.

Beáta és Anikó, a fiatal vállalkozó anyósa, éppen a különböző anyagokat rendszerezték, amikor beléptem a Kelemen műhelybe. Az asztalon gyertya pislákolt, a varrógép is épphogy csak magához tért a borús időjárás okozta levertségből. Nyugalom áradt az apró helyiség minden négyzetcentiméteréből, így otthonosan helyet foglaltam.
– Szeretem itt, pont elférünk – mutatott körbe mosolyogva Beáta, aki öt évvel ezelőtt, a gyermeknevelési szabadságán döntött úgy, kipróbálja magát a kézművesek világában.
– Én korábban csak látásból ismertem a varrógépet. Aztán úgy döntöttem, megtanulom a szakma csínját-bínját, részt vettem a Kalot Egyesület képzésein, és így elindult bennem valami. Ehhez viszont a férjem bátorítására is szükség volt, ő biztatott, hogy mozduljak ki, próbáljak ki valami újat – emlékezett vissza a kétgyermekes édesanya, aki kezdetben mosható pelenkákat akart varrni.
Ezt az elképzelését azonban hamar elvetette, így végül övtáskákat, válltáskákat, hátizsákokat, szatyrokat és neszesszereket kezdett alkotni. Kezdetben mindezt csak saját szórakoztatására tette, de a hobbija hamar valami sokkal komolyabbá alakult. Mint mondta, szenvedélyesen szereti, amit csinál, és önállóan dolgozik, viszont bármikor számíthat anyósa segítségére, aki hetente egyszer kisegíti, ha szabni kell.
Ezt a kijelentését én is alátámaszthattam, hiszen Anikó most is érdeklődéssel figyelt, és lelkesen bólogatott, amikor szóba került menye szakértelme.
– Bea rengeteget fejlődött, ahhoz képest, hogy még a gépet sem ismerte. Sokat dolgozik, ráadásul nagyon pontos munkát végez, látom, mennyire a szívén viseli a munkáját – jegyezte meg a büszke anyós elismerően, aki maga is több évtizeden keresztül varrodában dolgozott.

A minták többnyire saját ízlését tükrözik, de a megrendelői igényt is követikFotó: Kelemen Beáta archívumából

Tudni kell jókedvvel kezelni mindent
Mint kiderült, a csíkszeredai vállalkozónak már az anyagbeszerzés sem jelent problémát, habár az elején sok próbálkozása kudarcba fulladt. Mint mondta, kitaposta az útját, és már pontosan tudja, honnan szerezze be a szükséges vízhatlan anyagokat. A mintákat többnyire a saját ízlése szerint választja ki, de törekszik arra is, hogy kimozduljon a komfortzónájából és a megrendelői reakcióit követi. Rámutatott: sokszor az ügyfelei határozzák meg a modelleket.
– Nekem fontos, hogy örömet szerezzek nekik. Olyan jólesik, amikor látom, hogy elégedettek, mindenkire egyénileg próbálok figyelni – jelentette ki mosolyogva Beáta. Hozzátette: leginkább azt szereti, amikor személyesen ismeri megrendelőjét, mivel ilyenkor még egyénibbé varázsolhatja az adott táskát.
– Egyébként törekszem az újításokra is. Most például a külső cipzárokon dolgozom, mivel a legtöbb megrendelőm igényli ezeket a zsebeket. Az a célom, hogy minél jobb és praktikusabb termékeket adjak ki a kezeim közül – avatott be Beáta.
Beszélgetésünket egy váratlan vendég betoppanása törte meg, aki virágcsokorért érkezett. Beáta rutinosan közölte az érdeklődővel, hogy az itt lévő virágok bizony már nem eladók. Hirtelen mind nevetésben törtünk ki, a váratlan vendég pedig olyan gyorsan távozott, ahogyan érkezett.
– Még nem szokták meg az emberek azt, hogy a virágüzlet már nincs itt. Naponta betévednek ide olyan férfiak, akik különböző csokrokat vennének, inkább nem is mondom milyen forgalmam volt Valentin-nap közeledtével – ecsetelte jókedvűen Beáta, aki egyébként egy másik vállalkozóval együtt bérli a helyiséget.
Amint magunkhoz tértünk a félresikerült virágvásárlás okozta nevetésből, Beáta azt is elmondta, hogyan tartja kézben vállalkozását két kisgyermek mellett. Leszögezte: semmit nem tart fontosabbnak a családjánál.
– Sokszor behozom ide a gyerekeket. Nagyon jól érzik magukat, amikor itt vagyunk, egyik nap például a fiam segített nekem szabni. Úgy látom, hogy elég alkalmazkodók, és törekszem arra, ne érezzék azt, hogy a munkám miatt hanyagolom őket – tette hozzá Beáta.
A fiatal kézműves a munkafolyamat részleteiről is beszámolt, kiemelve: a szabás és a vasalás folyamata hosszabb időt vesz fel, mint maga a varrás. Első lépésként a sablon kiszabása történik meg, majd a ragasztható keményítő következik, a folyamat a táska külső és belső részének összeállításával zárul.
– Sok munka ez… – szólalt meg Anikó, majd Beáta mosolyogva hozzátette:
– Anyósom elfogult velem, én nem érzem olyan soknak. Persze még mindig van hová fejlődjek, és kapok olyan kéréseket is, amikről úgy érzem, meghaladnak engem. Ilyenkor tanácsokat kérek mástól, én nem szégyellek segítséget kérni, csak így fejlődhetek – mondta lelkesen.
Egyébként a Kelemen műhely még nem vesz részt vásárokon, így kizárólag a mostani helyszínen lehet Beáta alkotásait személyesen megtekinteni. A csíkszeredai vállalkozó szerint jó irányba halad munkájával, de nem tervez nagyobbra törni.
– Nekem jó így minden, kicsiben. Az, hogy itt tartok, azt a Jóisten segítségének és a családom támogatásának köszönhetem, nem az én érdemem. Nagyon hálás vagyok mindenért, így dolgozni ajándék – összegezte szerényen Beáta.

Keresztes Bea