Dodzsempártiak

Egyre több a dodzsem az utakon, újabban fehér alapon zöld betűk és számok vannak a számtáblájukon. Halkan suhannak az utakon, mint kerékpárosok a meredek lejtőn a nyári estében, éppen ezért életveszélyesek a kapucnis-fülhallgatós gyalogos számára. Nekem a villanyautó ma is a dodzsemet jelenti.
Nem ellenzem a technikai újításokat, szeretem cserélgetni két-három évente azokat a kütyüket, amelyeket használok, mert hát tartani kell a lépést az egyre gyakrabban frissített programokkal, amelyek a kétévesnél régebbi eszközökön már csak akadozva működnek. Viszont az elektromos autókkal nem tudok megbarátkozni: olyan dodzsem-feelingem van, amikor látom ezeket.
Azt mondják, a villanyautó környezetbarát. Pedig nem igaz. Egyrészt nagyon környezetszennyező az akkumulátoruk gyártása, másrészt a villamos energia sem olyan zöld, mint a szomszéd pázsitja. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a villanykocsi hatótávja meg sem közelíti a belső égésű motorral felszerelt autóét. Ám most, amikor egy liter benzin/gázolaj ára súrolja a két eurót, egyre többen gondolkodnak el azon, hogy a dodzsemben a jövő. Pedig a jövő egyáltalán nem az elektromos autókról szól, hanem a belső égésű erőforrásokhoz kifejlesztett szintetikus üzemanyag által hajtott járművekről. Csak ezt kimondani is nehéz, nemhogy bemagyarázni a zöldeknek.
Ismeretségi körömben van néhány dod­zsem­tu­laj­do­nos. Van, aki napelemről tankol, van, aki a bevásárlóközpontok parkolójába telepített ingyenes töltőállomást használja, van, aki a tömbháza előtt áll meg, mert csak ötvenméteres hosszabbítója van, és a konyhai gépeket kihúzza a konnektorból, míg telik a dodzsem. Egy közös azért van bennük: a dodzsem mellett van még egy belső égésű motorral felszerelt autó, mert a tengerparti nyaralásra azért nem merészkednek el az elektromos autójukkal. Nem azért, mert szégyellik, de a kéthetes szabadság csak az oda-vissza útra lenne elég, napozásra, fürdőzésre nem. Persze ez alól kivétel a Tesla-tulajdonos, de abból egyelőre túl kevés van Hargita megyében.
Én egyelőre nem veszek dodzsemet. Több okom is van rá. Az egyik: a villanyáramnak nincs szaga, a dodzsemnek pedig füstje, én pedig szeretem a benzingőz illatát. S ha ez ráadásul versenybenzin-gőz, no azt palackoznám is, férfiparfümnek.

Kopacz Gyula

: an accessible web community