Digitális terror?!

Ha van freudi elszólás, akkor miért ne lehetne freudi „félreolvasás” is? Azt hiszem, valami ilyesmi történt velem, amikor Digitális terrornak olvastam a Digitális mentor programot. Ami egyébként egy igencsak nagyszerű és szakszerű kezdeményezés, és nem, egyáltalán nem akar senkit sem terrorizálni. Engem sem. És mégsem véletlen, hogy épp ezt a szót dobta a szöveg gyors átfutásakor az agyam: lassan már minden digitálissá vált ebben a vírus uralta világban. Ha annyi százeurós ütné a markomat, ahányszor leírtam az elmúlt hetekben, hónapokban újságíróként a digitális, online, virtuális tér szavakat, már rég befizethettem volna egy vírusmentes szigetre, ahová – ha lehetne – elutazhatnék egy kis digitális detoxra, azaz méregtelenítésre.

Mert rámférne. Nemcsak a szavak leírása miatt, dehogy. De digitális térben órákat tartani, digitális térben felkészülni ezekre, virtuális térben foglalkozni a gyerekekkel, kommunikálni szülőkkel, pedagógusokkal, digitális gyűlésekre „járni”, online sajtótájékoztatókra „beülni”, digitális képzéseken részt venni, hogy jobb legyek digitálisan, hát, már kicsit kezd sok lenni.

Persze, nézem a pozitív oldalát is, mert ennek a felfordult világnak köszönhetően legalább – a virtuális térben már jól eligazodók után – magam is leszálltam (le kellett szálnom!) a fáról végre, mint homo digitalicus. Eddig – mint sokan mások – csak ültem valamelyik kényelmes faág ölében, és épp csak annyit használtam a digitális kompetenciákból és lehetőségekből, amennyi feltétlenül szükséges volt. Na kérem, azt még nem mondhatom, hogy két lábra emelkedve már szökdösöm is, és digitális bevándorlóból igazi homo digitalicussá váltam, de alakul a dolog.

Csak ne lenne az a fránya háttérhang valahol a fejemben, ami digitális terrort vizionáltat még akkor is, amikor egy ártatlan képzésről olvasok. Mert az mindegyre súgja-búgja, hogy ez nem az igazi, főleg akkor nem, ha emberekkel, embergyerekekkel dolgozik, dolgozna az ember lánya. Aki igazából maradt, aki volt, aki továbbra is az élő találkozások erejében hisz, és aki annyira szeretne már nem „onlány” lenni…


 


Asztalos Ágnes