Kávézás a szomszéddal – Ezért is jövünk ide, hogy derüljünk és mikor elmegyünk haza, mindenki derült, fără stres și binedispus și face bine la creier. Mă rog, cine are creier. Sunt poante mici, nesemnificative, dar noi ne distrăm. [Stressz nélkül és jókedvűen, jót tesz az agynak. Már annak, akinek agya van. Kicsi, jelentéktelen poénok, de mi szórakozunk.]

---

– Akkor volt az a periódus, mikor úgy volt, hogy ’kezicsókolom, Margit”, most az az, hogy ’szia, Margit’. – Most az van, hogy benyitja az ajtót, hogy ’Itt osztják a kávét?’ Margit, Kati, Sanyi és Ioana

– Éjszakára ki is veszem a kulcsot az ajtóból. Nekik van kulcsuk, állandó jelleggel. – Az egyezség az, hogy ők mikor este bezárják az ajtót, a kulcsot kiveszik, hogyha valami – isten őrizz! – történik, akkor tudjunk gyorsan bejönni. Egymás után nézünk. Ne place să ne uităm unul după celălalt. Azért is, mert olyan korban vagyunk, hogy ez az egészséges magatartás. Akármikor történhet valami.

---

Félig székely vagyok, édesanyám nyárádmenti. Az apám ukrán volt, az ő anyja lengyel. Maroshévízen tanultam és amikor a negyedik osztályt befejeztem a magyar szakon, azt mondta Irén mama, hogy tessék átmenni a román szakra, mert Romániában élünk. S akkor én az 5. osztálytól románul tanultam, inclusiv az egyetemen. Maroshévízen mind a két nyelvet beszéltük. Románul is beszéltünk, magyarul is. A zsíros kenyeret úgy osztottuk, ennek is, annak is.

– Hogy mi volt a mi hibánk? Soha nem beszélt Andrei-jel magyarul. – Nem inszisztáltunk eleget. – Többet volt az anyjával, többnyire románul beszéltünk.

---

– Andreinek volt egy kolléganője, akibe beleszeretett. Vakon szerették egymást. A lány magyar volt. Annyira ragaszkodtak egymáshoz és annyira szerették egymást, hogy amikor jött Húsvét, a barátja adott neki egy hosszú-hosszú verset, hogy tanulja meg, s azzal menjen öntözni. – Annyira hosszú vers volt, hogy még nekem is gondot okozna megtanulni kívülről. – Csak úgy darálta. De nem értette mit mond. S képes volt, uram, elmondani… Még ma is derülünk ezen a dolgon.

A tankönyv és a három macska – Megpróbáltunk összeállítani egy Erdélyre jellemző szószedetet. Például „șogor”, „sógor”. Mi is mondjuk, hogy „șogor”. A párbeszédekben, igen, néha felhasználtunk általunk tapasztalt helyzeteket is. – Mi is megyünk pingpongozni vagy kimegyünk fagyizni.

---

– A tankönyv egyfajta tanulási útmutató. Nem egy olyan termék, amelyik önmagában tanít vagy megoldja minden gondodat egy idegen nyelv tanulásakor. Egy rakás tananyagon kell átrágd magad, míg egy magasabb szintre jutsz. Egy egyszerű tankönyvvel nem oldasz meg minden gondot. Panna és Valentin

Metamorfózis3 Ha másvalaki készítette volna el a tervet, bizonyára tíz más személyiséget választott volna. Metamorfoze3, proiect 3g HUB  

– Várj… Már azt sem tudom… Harom… – A három macska? – Azt tudom, hogy „harom macska”, de sokkal hosszabb volt a mondat. – Menjünk haza, hogy adjunk enni a három kedves macskának. – Igen.

---

Őszintén, a tankönyv jobban összezavart, mint amennyit segített, mert nagyon sok időmet felemészti. Azaz nem sok időm van tanulni. Egész nap gombokat készítek az oldalra. Vagyis nem mondhatom, hogy egyáltalán nem volt segítségemre. Tanultam a tankönyvből is, de alig várom, hogy befejezzük és én is használhassam.

Minden más Magyar apától és román anyától származom. Apámmal magyarul beszélgettem, anyámmal románul. Az itteni nagyszüleimmel magyarul beszéltem, nagymamám nem is tudott románul. Az ottani nagyszülőkkel románul beszéltem, hisz románok, más vallásúak, meg minden. A családunkban – van még egy fivérem –, a lány az anya vallását követte, a fiú az apáét. Egyik sem tért át más vallásra. Apám református, anyám ortodox. Én ortodox vagyok.

---

Az uram is ortodox. Egymás között románul beszélünk. A kislányt magyar szekcióra irattam az óvodába, és valószínű, hogy a fiút is odaadom, hogy tanuljon. Lehet, hogy nehezebb volt, mert négyéves korában vittem oda, s akkor már kissé nagy volt. De érti. Beszéltem az óvónőkkel és megkértem, ha látják, hogy valamit nem ért, mondják el neki románul is. Erre ők azt felelték, hogy egyszer azt mondta nekik a lányom: „De hát én értem!” A dada szintén magyar. Is-is beszélget Antóniával. Meg az apám is hetente meglátogat, ő pedig csakis magyarul beszélget vele. Otilia   A Common Ground nyolc dokumentumfotóban elmesélt történetet jelent arról a közös terepről, amelyet különböző etnikumú emberek keresik a helyüket. A fotókat Fodor Zsuzsánna, Ioana Moldovan, Andrei Pungovschi, Mircea Reștea és Bogdan Dincă készítette. A Documentaria projektjét a News Spectrum Fellowships és az International Press Institute támogatta. Link a teljes projekthez: https://www.commonground.documentaria.ro/wp/