Csalóka számok

Többnyire szívesen olvasok szociológiai felmérések eredményeiről. A számok, ha nem is mutatnak meg mindent, de sok esetben segítenek tisztán látni. Előfordul persze, hogy csak olyan információkat erősítenek meg, amelyeket nyilvánvalónak tekintettünk, azaz amúgy is tudni véltünk. De ebben az teljesen is egészen másvalamit egészen biztosan, tudományosan igazolva tudni, mint némileg intuitív módon saját valóságérzékelésünkre alapozva sejteni. Ha ezt a célt eléri egy kutatás, már nem volt hiábavaló.
Persze előfordul, hogy a mérések eredményei valamennyire torzítanak, vagy az értelmezési keretük tévútra vezet, mert történetesen kimaradt a felmérésből egy releváns adatsor. Ahogy akadnak politikai (vagy kereskedelmi) megrendelésre készült kutatások, amelyeket kissé a fizető ügyfél szája ízének megfelelően tálalnak. Talán emiatt született meg az a Winston Churchill néhai brit miniszterelnöknek tulajdonított mondás, miszerint „csak azt a statisztikát hiszem el, amelyet én magam hamisítottam”. A szociológusok erre rendre azt szokták válaszolni, hogy a számok nem hazudnak, de vissza lehet élni velük. A második világháborúban ugyanis propagandacélokra is használták a statisztikai adatokat a szemben álló felek. Márpedig a háborúknak része a megtévesztés is, emiatt szinte logikusan következik, hogy a háborút viselő felek sokat hazudnak.
Ezzel együtt amondó vagyok: érdemes hinni a számoknak, a legtöbbször ugyanis a kutatók részletes módszertani leírással támasztják azokat alá. Bár kétségkívül azt a részét olvasni a felméréseknek meglehetősen unalmas tud lenni, főleg akkor, ha maga a kutatás tárgya érdekes.
No és most jutottunk el odáig, amiért a fenti okfejtést egyáltalán leírtam. Pénteken tette ugyanis közzé az Erdélystat a fizetések mértékéről szóló kutatását. A statisztikai portál által nyilvánosságra hozott adatok tanúsága szerint: meglehetősen nagy különbségek vannak az erdélyi és partiumi megyék között az átlagkereset tekintetében. Adataik szerint Erdélyben az átlag nettó bér 3711 lej. Kolozs megyében például 4712 lej a nettó átlagbér, míg Székelyföldön 3031 lej volt a nettó átlagkereset mértéke.
Ha csak ezekből az adatokból indulunk ki, akkor azt kellene gondolnunk, hogy Székelyföld szakadékszerű lemaradásban van Erdély többi régiójához képest. Nos, valamilyen szintű lemaradás valóban van, de ennek mértéke talán nem éppen ilyen nagymértékű. Korábban az Erdélystat közzétett egy olyan felmérést is, amely azt taglalta, hogy mennyibe kerül a megélhetés az erdélyi városokban. Abból a felmérésből az derült ki, hogy messze Kolozsváron a legdrágább az élet, ehhez képest Csíkszeredában 15,5 százalékkal kevesebb a megélhetési költségindex, Székelyudvarhelyen 19,1 százalékkal olcsóbb élni, Gyergyószentmiklóson pedig 26,1 százalékkal alacsonyabbak a megélhetés költségei. A fentiekből logikusan következik, hogy a legelőnyösebb Kolozsváron megkeresni a pénzt és Gyergyószentmiklóson elkölteni.
A számok tehát nem hazudnak, de nem árt, ha a helyén tudjuk kezelni. Székelyföld gazdaságilag valóban lemaradásban van Erdély többi régiójához képest, ugyanakkor a lemaradás mértéke nem éppen olyan nagy, mint azt az átlagbérek közötti különbségekből következtetni lehetne. Személyes tapasztalatom, hogy a bezzeg Kolozsváron a megélhetés akár 1500–2000 lejjel is többe kerülhet, mint a kies Székelyföldön, ha az embernek nincs saját lakása és albérletben tartózkodik állandó jelleggel a Földön.
Nyugodtan elhihetjük a felmérések adatait, ugyanakkor azokat a legtöbb esetben magunknak kell értelmezni. Ez persze erőfeszítésbe kerül, de ha nem akarjuk átverni saját magunkat, akkor nincs más választásunk.

Kiss Előd-Gergely

: an accessible web community