A baromfitartás számára a háztáji kisgazdaságok feltételei nagyon kedvezők. A falun élő emberek töredék munkaidejének észszerű hasznosítására a pecsenyecsirke-nevelés (brojler) az egyik legjobb lehetőséget kínálja. Az előállított hús egy része az önellátást szolgálja, a másik részük értékesíthető jövedelemforrást jelenthet. A nagyüzemű vállalkozások korszerű hibridekkel látják el a háztáji kisgazdaságokat, és szükség esetén keveréktakarmány (kombinált takarmány) ellátásában is segíteni tudnak. Falvakban a félintenzív tartási mód a javasolt és elterjedt, ahol a zárt épületrészhez kifutó tartozik. A pecsenyecsirke tartásakor arra kell törekedni, hogy a lehető legrövidebb idő alatt naposcsibéből piacképes, jó minőségű, vágásra alkalmas 1,7–2,2 kg élőtömegű végterméket állítsunk elő lehetőleg a leggazdaságosabb módon. Jó minőségű pecsenyecsirkét mélyalmos brojlercsirke-nevelési rendszerrel tanácsos és lehet előállítani. Tennivalók, mielőtt érkezik a csibe Mind az épületet, nevelőhelyiséget és környékét, mind a berendezéseket, eszközöket a csibék érkezése előtt takarítani és fertőtleníteni kell. Felszereljük az etetőket, itatókat, ellenőrizzük a világítás, szellőztető berendezés működését, ezeket mind az almozás előtt. Az alomanyagnak tisztának, por- és penészmentesnek kell lennie, amelyet a nevelőhelyiség teljes felszáradása után egyenletesen 4-5 cm vastagságban kell szétteríteni. Az egyenlőtlenül szétterített alom megnehezíti a naposcsibék mozgását, nehezíti az itatókhoz, etetőkhöz jutásukat, ami az állomány korai szóródását okozhatja. A jó alomanyag könnyű, közel azonos méretű részecskékből áll, jó nedvszívó képességű, gyorsan szárad, puha és rugalmas, rossz hővezető képességű, a légköri párát kevésbé szívja magába, olcsón beszerezhető, használat után szántóföldi trágyázásra alkalmas, az állatok egészségére nem káros, nem mérgező. A gyakorlatban leginkább elterjedt alomanyagok: puhafaforgács, fűrészpor, szecskázott búza- vagy árpaszalma, homok (padlófűtéses helyiségekben ajánlott), pelyva, napraforgóhéj, rizshéj. A szakszerűen felszerelt és bealmozott helyiséget a naposcsibék érkezése előtt minimum 24-36 órával, a felfűtéssel egy időben, gázosítással fertőtleníteni kell legalább 8 órán át. Utána szellőztetünk, majd beállítjuk a helyiség mikroklímáját a betelepítés előtt legalább 12 órával. Hőmérséklet A naposcsibék számára különösen fontos a megfelelő hőmérséklet, a napi hőingadozások minimálisra csökkentése. A nevelőhelyiség fűtésének módjától függetlenül, a hőmérséklet a naposcsibék szintjén mérve 32-34 Celsius-fok. A túl magas hőmérséklet káros, mert a naposcsibék kiszáradásához vezet. Az alacsony hőmérséklet legyengíti az állatot, és bármilyen rövid ideig fáznak is a csibék, csökkenti a növekedési erélyüket. Nagyon fontos, hogy a telepítést megelőzően 24-36 órával meg kell kezdeni a helyiség felfűtését, hogy az alom és a padozat is fölmelegedjen. Figyelni kell a csibék viselkedését, ami elárulja, hogy megfelelő-e számukra a hőmérséklet. Ügyelni kell, hogy a helyiség minden pontján azonos legyen a hőmérséklet és a napi ingadozás ne legyen több 2-3 Celsius-foknál. A naposcsibék hőmérsékletigénye kétféle fűtési móddal, teremfűtéssel, illetve a műanyás fűtéssel elégíthető ki. A gyakorlatban rendszerint a kettő kombinációját alkalmazzák. [caption id="attachment_122102" align="aligncenter" width="1600"] Az elérni kívánt vágósúly nagysága meghatározza az egy négyzetméterre jutó csibék számát is                     Fotó: recity.hu[/caption] Páratartalom A fiatal baromfi nagyon érzékeny a relatív páratartalomra. A száraz levegő a nyálkahártyák kiszáradásával fogékonnyá teszi a csibéket a betegségekre. Szélsőségesen alacsony páratartalom esetén megnő az elhullások száma, csökken a fejlődés üteme. A túlságosan magas relatív páratartalmú levegőből kicsapódik könnyen a víz, az alom nedvesedik, ami elősegíti a penészedést és a káros baktériumok, paraziták szaporodását. A csibék tollazata átnedvesedik, ennek következtében romlik az állatok hőszigetelése, ez pedig a természetes ellenálló képesség csökkenéséhez vezet. A helyiségek relatív páratartalmát úgy kell beállítani, hogy első 10 napon 70-75%-os legyen, ezt követően pedig 50-60%-os. Két-, háromhetes kor után inkább a túlságosan magas relatív páratartalom ellen kell védekezni. Ilyenkor a szükséges 50-60%-os értéket szellőztetéssel tudjuk biztosítani. Telepítési sűrűség A telepítési sűrűség a kortól, az ivartól, az állatok csoportosításától, a kiegyenlítettségétől függ. Az állatok optimális fejlődéséhez a környezeti igények mellett az élettérigényt is ki kell elégíteni, amit nagymértékben befolyásol a nevelőhelyiség technikai felszereltsége, figyelembe kell azonban venni az éghajlat, az évszak és a külső hőmérséklet-változást is. A telepítési sűrűséget nagymértékben meghatározza a hizlalási végtömeg és a hizlalás alatti elhullások száma. Ha 1,8 kg-ig hizlalunk, akkor 18 csibe/négyzetméter, 2,3 kg-ig 14 csibe/négyzetméter, 2,7 kg-ig pedig 12 csibe/négyzetméter az optimális. A gyakorlatban vagy a technológiai elemek leggyengébb láncszeméhez kell az állománysűrűséget igazítani, vagy a technikai berendezéseket kell a választott sűrűség által adott állománylétszámhoz fejleszteni. A telepítési sűrűség a gazdaságosság egyik fontos meghatározója, de az elérhető haszon bizonyos határon túl már nem nő arányosan a telepítési sűrűség növelésével. A nagyobb sűrűségben tartott állatok növekedési erélye csökken, romlik a takarmányértékesítés, nő az elhullás, nehezebb az alom állagának megőrzése, romlik a gondozás színvonala, az állatok között való mozgás nagyobb törést okoz. Itatási technológia Telepítés előtt néhány órával az itatórendszert, illetve a kiegészítő itatókat fel kell tölteni vízzel, hogy az teremhőmérsékletű, de minimum 25 Celsius-fokos legyen a csibék érkezésekor. Kb. egyhetes kor után csökkenteni kell az ivóvíz hőmérsékletét, mert ez fokozza a takarmányfelvételt és segíti az elhullás csökkenését is. Az itatóedényeket, itatóvályúkat naponta ki kell mosni fertőtlenítő oldattal. A csibéknek folyamatosan kell ivóvízhez jutniuk, ügyelni kell, hogy az itatók soha ne maradjanak szárazon. Megállapítást nyert, hogy a csirke a nevelőhelyiségben mindig ugyanahhoz az itatóhoz jár inni. Ha az itatót eltávolítjuk vagy nincs benne víz, az állat csak jó néhány próbálkozás után keres magának másik ivóvízforrást. Természetesen ez alatt az időszak alatt a takarmányfogyasztás jelentősen csökken. A csibék növekedésének megfelelően az itatókat folyamatosan emelni kell úgy, hogy azok mindig kissé a csibék hátmagasságának szintje fölött legyenek. Világítási technológia A pecsenyecsirke hizlalásában a fény intenzitásának, a megvilágításnak nincs akkora jelentősége, mint a tojástermelő állományok tartásában. Általában az ún. hagyományos világítási program terjedt el. Ami egy hosszú (22-23 órás) világítási periódusból áll és egy rövid (1-2 órás) sötét periódusból. Háromhetes korra a kezdeti fényerő kevesebb mint a felére kell csökkenjen. A tartós és túl erős megvilágítás fokozott aktivitást és agresszivitást válthat ki, ami tollcsipkedésben, kannibalizmusban nyilvánulhat meg. A különböző színű fények közül a vörös fény csökkenti az állatok aktivitását, segíthet a kialakult kannibalizmus leküzdésében, a kék fény viszont kedvező hatású az állatok befogásakor. Mindig tartsuk azonban szem előtt, hogy a már megkezdett világítási programot az állomány hizlalása közben nem lehet megváltoztatni. A helyiségen belül az a cél, hogy egyenletes legyen a fényintenzitás, mivel az állatok az erősebben megvilágított területeken szívesebben tartózkodnak. Szellőztetési technológia A brojlerhizlalás valószínűleg egyik legnehezebb feladata a szellőztetés. Míg a takarmányozás és az itatás általában csak időszakos menedzselést igényel, addig a ventiláció állandó odafigyelést követel. A hiányos vagy túlzott szellőztetés eldöntheti, hogy nyereséges vagy veszteséges lesz-e a hizlalás. A ventilációnak az állomány növekedésére éppúgy hatása van, mint az egészségi állapotára. A rossz takarmányértékesítés, alacsony testtömeg, a szóródás, a nagyarányú megbetegedések mind a nem megfelelő szellőztetés következményei lehetnek. Bár a megfelelő szellőztetés rendkívül fontos, ez egyike azoknak a szempontoknak, amelyet a brojlerhizlalók utoljára tudatosítanak. Ez abból adódik, hogy a levegő mozgása szemmel nemigen látható. Amikor az itató túlságosan magasra van állítva, láthatjuk, hogy a csirkék a nyakukat nyújtogatják, hogy inni tudjanak. Az alomba kiszóródott takarmány mutatja, hogy gond van az etetővel. Az azonban nehezen észlelhető, ahogyan a levegő bejut a helyiségbe, illetve hogy mennyi jut be és merre mozog. A szellőztetési igényt befolyásolja az állatok növekedése, a hőmérséklet, a páratartalom és az időjárás változása. A szellőztetésnek három alapvető formája van: mesterséges szellőztetés ventilátorokkal, természetes szellőztetés ventilátorok nélkül, nyitott oldalfalú istállókban, valamint a mesterséges és a természetes szellőztetés kombinációja. Mivel a szellőztetés célja évszakonként változik, teljesen eltérő szellőztetést kell alkalmazni hideg és meleg időjáráskor. Meleg időben a szellőztetés célja, hogy megakadályozzuk az épület és az állatok túlzott fölmelegedését. Hideg időben a szellőztetés célja, hogy elegendő friss levegőt, oxigént juttassunk az istállóba, megelőzzük a páratartalom növekedését, eltávolítsuk a káros gázokat, port, hogy a megfelelő hőmérsékletet tartani tudjuk. Mindezek alapján érzékelhető, hogy a megfelelő szellőztetés beállítása, üzemelése rendkívüli gondosságot, nagy odafigyelést igényel, hiszen befolyásolja az állomány kora, az állomány nagysága, az istálló mérete, műszaki állapota, a külső levegő hőmérséklete, a rendelkezésre álló ventilátorok és légbeejtők száma és mérete.

Dr. Suba Kálmán állattenyésztő mérnök, falugazdász, Székely Gazdaszervezetek Egyesülete

Felhasznált szakirodalom: • Dr. Zoltán Péter: Baromfihús és tojástermelők kézikönyve. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó Kft. 1997. • Dr. Magda Sándor, dr. Marselek Sándor: Állattenyésztés. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó. 2000.