Bizonytalanságban

Vannak jó és kevésbé jó szakemberek, ez kivétel nélkül az élet minden területére igaz. Vagy mégsem? Igen, vannak az úgynevezett szakbarbárok is, meg mindenféle átmenet, azonban most az egyszerűség kedvéért nem térek ki mindenkire. Persze tudom, nehéz behatárolni, hogy ki a jó és ki a kevésbé jó szakember – nincsenek éles elválasztó vonalak –, és nem is célom bárki feje fölött pálcát törni. A döntés jogát az ítélet gondolatban történő megfogalmazását Önökre bízom. Nos, a téma szomorú, a testvériség fogalma nem véletlenül szerepelt már a nagy francia forradalom idején is a három jelszó egyikeként.
Miért is? Csupán azért, mert vannak társadalmi egyenlőtlenségek, amelyeket csak testvériség által lehet(ne) áthidalni. Vitathatatlan, hogy vannak olyanok, akik önhibájukon kívül munkaképtelenek, mégis a rendszer bélyeget nyom rájuk, és olyanokat védelmez – bár ez az egész ország működésére igaz –, akik igazából élősködnek. Felháborító  számomra, amikor egy nyilvánvalóan mentálisan beteg ember a pszichológus előtt be kell bizonyítsa, hogy márpedig ő valóban beteg. Holott az egyszerű kérdésekre adott válaszaiból és reakcióiból már azonnal ki kellene derüljön a józan gondolkodású emberek számára, hogy valami nincs rendben. Mégis, a szakember továbbra is faggatja, és végül 4 óra munkavégzésre alkalmasnak is nyilvánítja, és megkapja a 30 lej/hónap állami  támogatást mint pótlékkiegészítőt. Nyilván ezzel semmi baj, azonban akkor minden szociális támogatást igénylőt – a szóhasználat tudatos, mert nem minden esetben rászorulóról van szó – hasonló szakember kellene megvizsgáljon és nyilvánítson az adott válaszok és viselkedése függvényében munkára alkalmasnak vagy sem, és ehhez mérten kapjon támogatást. Hiszen jelenleg úgy néz ki, hogy a valódi probléma nem talál megoldásra, azonban – véleményem szerint – a sok esetben munkára alkalmas, de nem dolgozó réteget támogatjuk továbbra is semmittevésükben. Egy másik egyszerű példája a társadalmunkon élősködőknek és kártékonykodóknak, hogy ne az emberiséget sértegessem, a mackók – lassan híresebb az országunk a medvékről, mint Drakula gróf legendájáról –, és mindenki tudja, azontúl, hogy élőlények, bizony eléggé kártékonyakká váltak az utóbbi időben, sőt veszélyessé is. Erről sok esetben azok a gazdák és pásztorok tudnának leginkább beszélni, akiket támadás ért, vagy éppen jószágaikat bántotta a nagyvad. Mégis az a tendencia, hogy az egyébként túlszaporodott és károkat okozó medvéket védelmezzük a mai napig.

Vlaicu Lajos