Hirdetés

Bizonytalanság

HN-információ
Egy dolog bizonyos mifelénk: a bizonytalanság. S mikor azt mondom mifelénk, akkor gondolok szűkebb közösségünkre, lakóhelyünkre; kissé tágabb közösségünkre, a megyére és a Székelyföldre; illetve gondolok az országra, a Kárpát-medence országaira, illetve az Unióra is. Mert hát ezek a mindennapi életünket meghatározó színterek, s e színterek döntéshozói döntéseitől, intézkedéseitől függ, hogy milyen éppen a közérzetünk. Vagy legalábbis nagy mértékben tőlük függ. S mikor bizonytalanságról írok, akkor elsősorban a járványhelyzet kezelése terén tapasztalt bizonytalanságokra gondolok: a kormányok arra büszkék térségünkben, hogy milyen mértékben részesült az adott ország lakossága a koronavírus elleni oltásban, ugyanakkor nem tudnak mit kezdeni egymás között a beoltottságot igazoló dokumentumokkal: hol az a hír jelenik meg, hogy a román és a magyar hatságok kölcsönösen elismerik a másik fél által kibocsátott oltási dokumentumokat, hol pedig arról, hogy püpü, nem jár, mert a magyar védettségi igazolványt azok is megkapják, akik a két oltásadagból csak egyet kaptak meg. S miközben a kormányok a beoltottság magas szintjéről beszélnek, az orvosok arra panaszkodnak, hogy túl alacsony a térségünkben az oltási hajlandóság, és félős, hogy egy újabb fertőzési hullám, amit netán egy agresszívebb mutáns okozna, az egészséges fiatalok körében is áldozatokat szedne. A kormányok sikerpropagandát folytatnak, az orvosok aggódnak, s az egyszerű halandó csak kapkodja a fejét. Most már elegen vagyunk, akiket beoltottak vagy elenyészően kevesen? Közben megy az oltásellenes–oltáspárti vita, ami nem is vita, hanem ki-ki a maga igazságát pufogtatja ellentmondást nem tűrően, elbeszélve egymás mellett. Aki eddig nem veszett össze közeli ismerőseivel politikai meggyőződése – jobban mondva pártpreferenciája – miatt, az most megtehette az oltás megítélése kapcsán, tovább mélyítve a társadalom különböző csoportjai közötti árkokat. Az érvek felsorakoztatásában pedig a közösségi média viszi a prímet, ugyanis e médiának nevezett akármi használói elfelejtik azt az apróságot, hogy ha többségében vírusellenes tartalmakat böngésznek, akkor azokat a tartalmakat „dobja ki a gép” számukra, ha oltáspártiakat, akkor meg azokat. Tessék kipróbálni női fehérneműkkel is a lehetőséget, alig tudnak majd szabadulni a habos-csipkés alsóneműről szóló tartalmaktól. A bizonytalanságot erősíti az is, hogy a hatóságok saját rátermettségükkel magyarázzák a járvány – remélem, hogy nem csak – pillanatnyi visszaszorulását, s ezzel indokolják a jónépnek, azaz a választópolgároknak a meghozott lazító intézkedéseket. Tény, hogy a nép, az istenadta nép valóban lazításokra vágyik: arra, hogy találkozzon a kényszerűen távol maradó közeli rokonokkal, barátokkal, hogy szabadon utazhasson, hogy ne kelljen kényszerből vagy meggyőződésből, netán kötelességtudatból maszkot viseljen, hogy végre lakodalmat – nagy lakodalmat! –, búcsút, társas összejöveteleket tartani. Lehetőleg korlátozások nélkül. De ettől még messze állunk. Addig is marad a bizonytalanság, maradnak az összefüggéstelen és olykor értelmetlen döntések, s marad az egymástól elválasztó árkok egyre hangsúlyosabb mélyülése… Ez biztos!

Sarány István



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!