Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveim, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva mindazokat a köteteket, amelyeket úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni.: A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A szürke hályog, a katarakta az egyszerűbb. Legalábbis a gyógyítás szempontjából, hiszen a látást azonnal helyreállító orvosi beavatkozás manapság már rutinműtétnek számít. A zöld hályog, a glaukóma viszont jóval fájdalmasabb, mivel gyorsabb látásvesztéshez vezethet. Bitó László (1934) hírneve az Egyesült Államok orvostársadalmában akkor futott fel, amikor olyan prosztaglandin-alapú gyógyszert kísérletezett ki a glaukóma kezelésére, amelyet manapság már Európa minden országában használnak, és a nevét csak azért nem említem, hogy összhangban legyek az orvosok receptjeivel: ők is a hatóanyagot írják fel és nem a márkanevet. Az 1956-os forradalom után Amerikába kivándorolt és ott egyetemi karriert befutó élettanász a rendszerváltás után visszatelepedett Magyarországra és itt jelentette meg több könyvét. Egy részüket angol nyelvű kéziratokból, az ő segédletével fordították vissza magyarra. De nemcsak, hiszen az Ábrahám és Izsák oroszul, németül, spanyolul, sőt szlovákul és románul is megjelent. A mű biblia-regény, elképzeli a jól ismert bibliai történet helyszíneit, szereplőit felruházza jellemrajzokkal, és mindehhez jóval részletesebb cselekményt is társít. Célja az, hogy többszörösen is feltegye a fájdalmas kérdést: az emberiség szenvedéstörténetét az égi hatalmasságok miért nem tudták megállítani? Miért volt szükség újabb és újabb áldozatokra? A regény korántsem valamiféle hitrombolás szándékával jelent meg, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Bölcskei Gusztáv református püspök ajánlása. Bitó az elkövetkező években még írt néhány hasonló ihletettségű regényt, de más témáktól sem riadt vissza, sőt mi több, a kétpólusú Magyarországon a közélet kényes kérdéseiben is hallatta hangját, lakásán pedig létrehozta azt a Bitó-szalont, amelyben, különösképpen választások idején, ellenzéki politikusok és közéleti személyiségek törték a fejük valamiféle elvekben és személyekben is megfogalmazott rendszerváltási stratégiákon, de különösebb siker nélkül. Orvostudományi munkásságáért az utóbbi években az Egyesült Államokban még néhány jónevű alapítvány kitüntette, talán azt is bizonyítva: a természettudományokban mégiscsak több a biztos fogódzó, mint a politikában. Az Ábrahám és Izsák közben felkerült a színpadra is, Csíkszeredában Kövesdy István rendezett egy emlékezetes, kimondottan filozofikus előadást a történet lehetséges változatairól és következményeiről. Emlékezetest írtam, mert azok sem feledték, akik elmélyültek a mondanivalóban, és azok sem, akik felsóhajtottak, amikor látták, hogy ugyanazok a párbeszédek már ki tudja hányadszor kezdődnek újra, és nem akar jönni a megváltó függöny. (Argumentum Kiadó 2000, Budapest, Szerkesztő: Bodor Pál, Műszaki szerkesztő: Császár András. A mű eredeti címe Abraham and Isack. Az angol nyelvű kéziratból fordította a szerző közreműködésével Rakovszky Zsuzsa.)