A medvekárok az elmúlt évek egyik legforróbb témája a székelyföldi közbeszédnek. Miközben egyre több kárbejelentés érkezik, a kormány csak nagyon bonyolult bürokratikus eljárások után hajlandó beavatkozni. Az egyik leghálátlanabb szerep a vadásztársaságo­ké, amelyeknek kötelességük beavatkozni, ha veszélyes egy medve, de a törvények nem engedik, hogy érdemi vadgazdálkodást folytassanak. Erről beszélgettünk Hadnagy Lehellel, a Szilos Vadásztársaság igazgatójával. – Mivel foglalkozik a legtöbbet mostanában? – A vadásztársulatnál az időm legnagyobb részét a medvekárok kötik le. – Ha százalékokban kellene kifejezni, milyen arányban oszlik meg a figyelmük a medve és többi vadállat között? – Nem tudom más vadásztársaságok hogy vannak vele, de nekem az időmnek úgy negyven százalékát a medve köti le. Ennek ellenére a vadásztársaság számára ebből semmilyen jövedelem nem származik. – Hogyan származhatna bevétele egy vadásztársaságnak egy jóváhagyott medvekilövésből? – A törvény megengedi, hogy a vadőr jelenlétében egy egyszerű vadász is beavatkozhat, akinek kell egy kilövésre engedélyezett medve trófeája, de nehéz olyan embert találni, aki hajlandó fizetni azért, hogy kilőjön egy kártékonynak ítélt medvét. Gondoljunk csak arra, hogy sokszor faluszélen vagy a városban kell beavatkozni. Az már messzemenően nem vadászat. Persze, ha találsz ilyen embert, akkor működhet a dolog. – A vadásztársaságok mikor szembesültek a medvék túlszaporodásával és az ebből származó gondokkal? – 2016-ban, amikor a régi szabályozást megszüntették – amikor még lehetett megelőzési kilövési keretet kapni és ezzel szabályozni a medveállományt –, lassan azt vettük észre, hogy egyre gyakrabban érkeznek jelentések medvekárokról és medve–ember konfliktusról. Azelőtt nem lehetett ennyi medvét látni. Azt tapasztaltam, hogy korábban, ha csendben ültél az erdőben egy lesen és valami apró zajt csaptál, akkor a medvék onnan gyorsan elszaladtak. Most megtörténik, hogy hiába csapsz nagy zajt, a medve mégsem szalad el. A probléma összetett: mert azt követően, hogy betiltották a medve vadászatát, ezzel párhuzamosan megjelent a medveturizmus. Azaz sok ember megy a medvelesekre, amelyek környékén a medvék koncentrációja is nagyobb, a bő táplálék miatt. Márpedig a medve nagyon intelligens állat. Tudja, hogy a lesek környékén emberszag van, azaz tisztában van vele, hogy a lesben emberek ülnek. Emiatt hamar megszokja, hogy ott, ahol étel van és persze emberek is, mégsem történik semmi negatív dolog. Ennek egyenes következménye, hogy az a távolság, ameddig a medve még elviseli az ember jelenlétet maga körül, kezd lecsökkenni. Ez pedig oda vezet, hogy az ember–medve konfliktusok száma növekedhet. Nem azt mondom, hogy teljesen megszűnik az embertől való félelme a medvének, de annyira közel engedi magához az embert, hogy a találkozás már könnyen végződhet a medve támadásával. – Mekkora a biztonságos távolság, amelyet érdemes a medvékkel szemben megtartani? – Ez az egyes medvéktől függ. Akad olyan medve, amelyik már tisztes távolságból is menekül, és van olyan, amelyik kisebb távolságnál is jámbor marad, ez a viselkedésforma azonban egy megfelelő inger miatt, másodpercek alatt változhat, és a medve agresszívvá válhat, és van olyan, amelyik kisebb távolságnál is jámbor marad. Ezt nem lehet meghatározni, bár érdemes lenne kutatni. Mondhatjuk, a medvéknek is van személyiségük. Akad például olyan medve, amelyik egyáltalán nem jár az etetőhöz, nem tudni miért, de egy másik medve az élelemszerzéssel kapcsolatos idejének nagy részét az etetőn tölti. A medvét ugyanis különböző hatások érik. Ha egy medve bejön a városba, az a legfontosabb, hogy melyek azok az ingerek, amelyek először érik. Lehet, azzal fog találkozni, hogy a kutyának kitette a gazda az ételt, ő könnyen hozzáfér és megeszi, de előfordulhat, hogy valaki egy petárdát elrobbant mellette, akkor valószínűleg el fog menekülni, és lehet, hogy soha többé nem jön vissza. Ha első este nem volt rossz tapasztalata, akkor csak idő kérdése, mikor fog visszajönni. Ha négyszer-ötször megtörténik, hogy háborítatlanul ehet az emberek portáján, akkor erről a szokásáról már szinte lehetetlen leszoktatni. – A vadászat betiltása után lettek gyakoribbak a medvekárok? – Valószínűsíthető, hogy igen. A károk növekedésének a mértékéből, illetve abból, hogy milyen gyakran találkozom medvével, azt a következtetést tudom levonni, hogy a medvepopuláció növekszik. Ennek mértéke jelentős volt az elmúlt néhány évben. A domináns felnőtt egyedek elfoglalják a legjobb élőhelyeket, azok a medvék szorulnak ki a perifériára, amelyek ezeket a domináns hímeket el akarják kerülni. Például az anyamedve a bocsaival. És hol van a legbiztonságosabb helyen? A városhoz közel, azon a helyen, ahol a legkisebb az esélye, hogy találkozik a domináns fajtársával. Ez nem történik meg, ha egészséges méretű a medvepopuláció. Az emberlakta települések környékére az egy-két éves medvék és az anyamedvék szorulnak ki a bocsaikkal. Azaz éppen az emberre legveszélyesebb medvék. A domináns hím tudja, hogyha embert lát, szaladni kell. Az anyamedve a legveszélyesebb, a fiatal medve pedig a leggyorsabban válik függővé az emberi környezetben fellelhető és könnyen megszerezhető élelemtől. Csak a „méregzöldek” gondolják, hogy az ember harmóniában élhet a természettel. Ez sosem volt így. A medve és az ember élőhelye közt átfedések vannak. Ezért kellene egyensúlyt teremteni például populációszabályozással. – Az embernek is van felelőssége, az sem tesz jót a medve–ember viszonynak, ha az emberek leszedik a medvék elől az erdei gyümölcsöket... – Ez is biztosan zavaró tényező. De nem is az a gond, hogy leszedik az emberek az áfonyát, hanem az, hogy tömegesen mennek ki az erdőbe és olykor ott is éjszakáznak, ez inkább zavaró a medvéknek, amelyek így kénytelenek elmenni a megszokott élőhelyükről máshová. Talán épp a városba. – A hatályos jogszabályok sem segítenek... – A törvény nem biztosítja számunkra a lehetőséget, hogy a medvepopuláció menedzsmentjét elvégezzük, de kötelez, hogy eljárjunk akkor, ha megjelenik egy-egy problémás egyed. Ellenben ebben a tevékenységünkben nem támogat semmivel. Patthelyzet van. Nagyon vaskos dokumentációt kell benyújtani, amely a kárbejelentéssel kezdődik a polgármesteri hivataloknál, ott a bizottság eldönti, hogy tényleg medvekár volt-e. Majd elkészül a jegyzőkönyv. A vadásztársaságok ebben a folyamatban nem kötelesek részt venni, de ha azt akarom, hogy érdemben megkapjuk a kilövési engedélyt, akkor össze kell gyűjtenem az összes kárbejelentést, azonosítanom kell a medvét, gyakorlatilag le kell nyomozni a medvét. A megyei környezetvédelmi hivatal és a környezetőrség véleményezésére is szükség van. Ha mindez megvan, akkor lehet a medve eltávolítását kérni. – A vadásztársaságoknak be kell nyelni a veszteséget, vagy ki finanszírozza a beavatkozásokat? – Nincs erre egységes eljárás. A helyi vagy megyei önkormányzatok is finanszírozhatják, eset szerint. A minisztériumtól kértem, hogy egy medve áthelyezését finanszírozzák ők, de azt a választ kaptam, hogy nyugodtan áthelyezhetem a medvét az egyik vadászterületemről a másikra, persze saját költségen. A kettő között 17 kilométer távolság van, de a medvének ez csak egy félnapi járóföld. Az az érzésem, hogy ott Bukarestben olyan emberek döntenek, akik nincsenek tisztában a medvék viselkedésével. – Mi a legidőigényesebb ebben a folyamatban? – A medvék azonosítása. Egy medve néhány nap leforgása alatt akár egymástól negyven kilométer távolságra található településeken is okozhat gondot. Konkrét példa erre egy GPS-es nyakörvvel ellátott medve, amelyik Szlovéniából indulva végül Ausztriában kötött ki, közben pár naponta kárt okozott egymástól viszonylag távol eső helyeken. Ha nincs a nyakában a nyomkövető, sosem lehetett volna megállapítani, hogy a kárt ugyanaz a medve okozta. Nálunk a minisztérium lassú reakcióideje miatt előfordulhat, hogy egy medve Csíkszereda mellett kárt okoz két-három napig. Nem érkezik meg időben a kilövési vagy áthelyezési engedély a szaktárcától, a medve átmegy mondjuk Karcfalvára, ott is kárt okoz, és lehet, hogy én megkapom a kilövési engedélyt, de addigra előfordulhat, hogy már Karcfalvából is kérték ezt ugyanarra a medvére. Elméletileg lehetséges, hogy akár három különböző vadásztársaság is kérjen kilövési engedélyt, amíg a minisztérium totojázik. Ha operatívan menne az engedély megadása, két-három nap alatt meg lehetne találni a medvét, így a gyors kiemeléssel további károkat előznénk meg, ami az embereknek, de ugyanakkor a medvepopulációnak is hasznára lenne.

Kiss Előd-Gergely