Be kell csukni a kiskapukat, hogy a gazdaság helyreálljon

Románia gazdaságának nem arra van szüksége, hogy tűzoltómódszerrel, lyukakat betömködve, rövid időtávokban gondolkodva, látszatmegoldásokkal segítse a vállalkozóit és az alkalmazottakat. Az év végénél hosszabb kifutási idejű elképzelések alapján kellene meghatároznia a támogatási politikáját, figyelembe véve azt, hogy sokkal költségesebb új munkahelyeket teremteni a válság után, mint most megtartani a meglévőket – vallja Miklós Zoltán közgazdász, az RMDSZ parlamenti képviselőjelöltje. A gazdasági szakembert többek között arról kérdeztük, hogy mivel lehetne a válság után talpra állítani Székelyföld gazdaságát, de azt is megtudtuk tőle, hogy az államháztartási hiányt hogyan kellene az államnak helyreállítania. 

 

– Miért döntött úgy, hogy a helyi gazdasági életből távozva a bukaresti parlamentben folytatná a munkáját?

 

– Két éve vezetem a Sepsiszentgyörgy melletti Szépmezői ipari parkot, azelőtt tizenkilenc évet dolgoztam a bankszakmában és tíz évet voltam városi tanácsos. Elsősorban azért vállalnám el a parlamenti képviselői szerepet, mert a helyi tanácsosi munkám alatt érzékeny lettem a közösségi problémák iránt. Gazdasági problémákkal foglalkozom jelenleg is az ipari parkban, ahol megpróbálunk beruházókat hozni Sepsiszentgyörgyre és munkahelyeket teremteni. A parlamenti szerep viszont sokkal több eszközt biztosítana ahhoz, hogy ugyanezért a célért dolgozzak a továbbiakban is. A több mint húszéves munkám során szerzett tapasztalatot a gazdaság területén hatékonyan tudnám kamatoztatni, azért, hogy erősebb szakmai képviseletünk legyen, amely hatékonyan dolgozik Székelyföld fejlesztésén.  

 

– Székelyföld gazdasága is megsínylette a koronavírus-járvány megjelenését. Ebből a megközelítésből nézve a térséget, milyen gazdaságvédelmező intézkedésekre lenne szükség, amelyeket mihamarabb be kellene vezetni?  

 

– Rövid távon az a cél, hogy a munkahelyek védelmét célzó intézkedéseket gyorsan, operatívan léptessük életbe. Az a gond, hogy a román kormány a válságkezelésre év végéig rendezkedett be. Tűzoltómódszerrel kezelték a munkahelyek megtartására vonatkozó válságot, hiszen a kényszerszabadságolások rendszerét is kéthavonta hosszabbították, holott sokkal hosszabb időt felölelő stratégiára van szükség. Még van egy hónapunk karácsonyig, és mintegy tízezer olyan erdélyi magyar család van, amelyeknek legalább az egyik felnőtt tagja elveszítette a munkahelyét. És ezek a családok bizonytalanságban élnek most. 

Az RMDSZ intézkedéscso­magjában azt kértük, hogy sür­gősen hosszabbítsuk meg a válsághelyzet idejére a kényszerszabadságok rendszerét, annak a bizonyos 41 és fél százalékos állami segélynek a folyósítását. A kurzarbeit-rendszer (csökkentett munkaidő – szerk. megj.) meghosszabbítását is javasoltuk, amit meg is tett a kormány. Ugyanakkor az 50 év felettiek és a 29 évnél fiatalabbak védelmének érdekében is meg kellene hosszabbítani az alkalmazásuk esetén a bérük értékének felével megegyező, de nem több mint 2500 lejes havi juttatás folyósítását.

 

– Az alkalmazottak bértámogatása mellett milyen intézkedéseket irányulnának a munkaadók megsegítésére?

 

– A kis- és közepes vállalkozások támogatása érdekében javasoljuk az IMM Invest program kitolását jövőre is. Ennek keretében ugyanis a vállalkozások 90 százalékos állami fedezettel, támogatott kamattal vehettek fel forgótőke és beruházású célú hiteleket. A kamatot nyolc hónapra támogatta az állam. Azt tapasztaljuk, hogy fáziseltolódással gyűrűzik be a járvány sok gazdasági területre. Tehát azok a cégek, amelyek rövid távon látszólag a járvány semmilyen negatív következményével nem szembesültek a kezdetekben, ott most jelennek meg a gondok. Ezen vállalkozások támogatására is szükség van a jövőben. 

Hitelmoratóriumra vonatkozó javaslatunk is van, a válság elhúzódására való tekintettel ezeknek a lehetőségeknek meg kellene maradniuk. 

 

– Vannak-e Székelyföld-specifikus elképzelések a gazdaságélénkítő támogatások megalkotásának terén?

 

– A közép távú időhorizonton azért kell dolgoznunk, hogy mindenekelőtt a székelyföldi inf­rastruktúrát fejlesszük. Például a Brassó megyei vidombáki repülőtér olyan lehetőség lesz, amit ki kell használni, de csak akkor lesz jó lehetőség, hogyha a városaink köré terelőutakat, közéjük pedig gyorsforgalmi utakat építünk. Rengeteg pályázati lehetőség lesz a következő, 2021–2027-es uniós finanszírozási ciklusban, és ezt minél jobban ki kell majd használni. Még több pályázatíró cégre lesz szükség, tervezőcégek kellenek, amelyek meg tudják tervezni a megpályázható beruházási jellegű munkákat, illetve építőcégek kellenek, amelyek fel tudják mindezt építeni. Ezeknek a pénzeknek a helyi gazdaságban kell maradniuk.

 

– Említette a következő uniós finanszírozási ciklus nyújtotta lehetőségeket. Milyen újdonságok lesznek a következő hét évben?

 

– Vannak pozitív jelek: a regionális fejlesztési ügynökségeknek ezentúl nagyobb mozgástere lesz a játékszabályok kidolgozásában. És ez fontos, mert valamilyen szintű decentralizációt jelent. Sajnos a székelyföldi megyék magánszektora nem teljesít kimagaslóan, ezért be kell majd mutatnunk azokat a sikertörténeteket, vállalkozásokat, amelyek bátrak voltak, sikeresen pályáztak. Sok székelyföldi vállalkozás megszokta azt, hogy a saját munkájában bízik, és nem hisz abban, hogy van ingyen pénz. A digitalizációra és a megújuló energiákra nagyon sok pénz lesz, viszont rendkívül fontos, hogy könnyű procedúrák mentén lehessen ezeket a pénzeket lehívni. Az egyszerű vállalkozót elriasztja a nehézkes pályáztatás.

 

– Hogyan látja, a koronavírus okozta gazdasági válság miben különbözik a 2008-as világválságtól?

 

– A vírus okozta gazdasági válság radikális. A 2008-as válság lassabban gyűrűzött be a világgazdaságba. A 2020-as hirtelen leállással kezdődött, és az emberek egészségének veszélyeztetésével párosult. Ezúttal viszont sokkal több eszköz áll rendelkezésre, hogy kezeljük a válságot, merthogy az Európai Unió is bedobta a gyeplőt: a költségvetési hiányok miatti megszorító elvárásokat elengedte, ezeket különben életben tartotta mindig, így tett a 2008-as válság után is. Az első két hónapos ijedtség után mindenki felocsúdott, és visszatért valamelyest a befektetési kedv. Románia ipara közel V-alakban visszatért arra a szintre, amelyen február végén volt. Tehát viszonylag hamar, fél év alatt történt ez meg.

 

– Egyes gazdasági elemzések azt mondják, hogy nem is V-alakú, hanem W-alakú lesz a gazdaság visszatérése.

 

– Igen, elképzelhető, és hogy ez W-alakú lesz-e, attól függ, hogy ezek a kormányzati intézkedések mennyire lesznek hatékonyak. Az államnak is sokkal egyszerűbb lenne a meglévő munkahelyeket megvédeni, még ha pénzébe is kerül, mint utólag szintén kormányzati programokból új munkahelyeket teremteni.

Most 4,2 százalékos gazdasági visszaeséssel számolunk. Ez azt jelenti, hogy a termelők kevesebbet termelnek, a szolgáltatók kevesebbet szolgáltatnak, és mindezt kevesebb munkással tudják megtenni. Ahelyett, hogy az alkalmazott hozzájárulna az államkasszához személyi jövedelemadóval és társadalombiztosítási járulékokkal, holnaptól elvesz onnan, hiszen munkanélküli segélyre, szociális védelemre lesz szüksége.

 

– Az államkasszában van fedezet az Ön által említett intézkedések megtartására, illetve bevezetésére? A kormány folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy nincs elég pénz a nyugdíjak, a gyermekpénz növelésére. Honnan lenne a munkahely-védelmező intézkedésekre?

 

– Tény az, hogy mindez nagyon sokba kerül, és az is tény, hogy mintegy kilencszázalékos államháztartási hiánnyal nézünk szembe, ami 20 milliárd eurót jelent. Valószínűleg nincs költségvetési fedezet minderre, viszont vannak tartalékok, csak meg kell keresni őket. Nagyon rossz például az adóbehajtás. Az áfabevételek egyharmadát nem hajtja be az állam, évek óta képtelen erre. Ugyan a cégek pénztárgépei össze vannak kötve a közpénzügyi hivatal gépeivel, de az ANAF-ot még mindig nem digitalizálták, és nem tudja fogadni az adatokat. Magyarán ott a szürkegazdaság, ami hatalmas tartalék.

Nagyon sok továbbá a kiskapu, a sok adómentesség. Nem azt mondom, hogy adót kellene emelni, mert különösen válsághelyzetben nem jó az adóemelés, ezt sok neves közgazdász állítja. De az sincs rendben, hogy az építkezésben dolgozók, az informatikusok nem fizetnek adót. Miért ne fizetnének adót, főleg ilyen nehéz időkben? Például a sportolók, a több tízezer eurót kereső futballisták minimálbér után fizetnek társadalom- és egészségbiztosítási járulékokat. Számtalan tartalék van, amit meg lehetne mozgatni, jobban behajtani a kintlévőségeket. Sok a kiskapu, amelyeket be kellene csukni, és akkor mindjárt lenne pénz a nyugdíjak növelésére is. Egyesek szerint populista érv, hogy negyven százalékkal kellene emelni a nyugdíjakat. De őszintén, 1100 lejes nyugdíjból nem lehet megélni, a nyugdíjakat igenis meg kell emelni, csak okosabban kell gazdálkodni a közpénzzel, és akkor mindjárt több mozgástér lesz.