Bálványosvár–Cecele túrabeszámoló

FOTÓ: MÁRTON ALPÁR

A messzire utazás költséges és időigényes. Nyugdíjasan, ha az egészségünk is kiszolgál, megvalósítható. De közvetlen környezetünk alapos ismerete kötelesség, feladat. Ha iskolánkban természetet szerető tanáraink voltak, már fiatalon „megfertőztek”. Akik egyszer eljönnek közénk, úgy tapasztaltam, velünk maradnak. Ők a túlélői a mi CsEKÉ-s társadalmunknak. Ők a visszajárók! Mert a legjobb reklám a mi példamutatásunk. Helyismeretünk, íratlan szabályok betartása, mások segítése, jó tartalmas beszélgetések, éneklés, verselés más, mint a taposómalomban való mindennapi cselekvés. Egy túrabot kölcsönadása, egy pohár víz, pár korty kávé, egy kendő – ugye csekélységek? De ezek tanítanak másokra figyelni. Soha nem késő és nem szégyen tanulni. Belekaroltam druszámba, és tőle tudtam meg, hogy párban ellentétes lábbal kell lépni ahhoz, hogy egyensúlyban legyünk. Ez nekem soha fel nem tűnt.
Szép számban találkoztunk a megbeszélt helyen, gyönyörű, késő áprilisi időjárás május 9-én, reggeli mínusz fokokkal, ami napközben plusz 10 fokig emelkedik. A réteges öltözet, fülpánt, sapka, a hideg szél ellen jól szolgált.
Bemelegítőnek szántuk Bálványos várát meghódítani.
László Csaba tájékoztatott a vár történetéről, amiből kiderült, hogy a boszorkányok, a rossz lelkek eltávoztak örökre.
A Cecele-hegy felé igyekezve, a meredek emelkedő legyőzésével jutottunk fel egy kis házhoz, ami rossz idő esetén menedéket nyújthat. A csúcson, 1137 méteren, elkészült a csoportkép a zászlónkkal. Túránk felénél tartottunk, innen visszasétáltunk az elhagyott tisztásra, ahonnan a Fogarasi-havasokat, a Csukás-hegységet, a Királykőt, Somlyó-hegyét, a Madarasi-Hargitát és az Egyeskőt csodáltuk meg. Megpihentünk, majd ereszkedés közben medvehagymát szedtünk és lent a forrásnál megkóstoltuk a finom borvizet. Páran hűtőmágnest vettünk magunknak emlékként.
Hazaérve lehet mesélni, a készült fotókat megmutatni, de az igazi élmény: ott lenni. Megköszöntük László Ilonkának a vezetést, még visszatérünk ősszel. A visszaúton autóinkból két medvével találkoztunk, fotóztuk őket. A nagytusnádi borvízforrásnál még feltankoltunk minőségi borvízzel. Felejthetetlen élményben volt részünk. Csak el kell indulni!
Lement már a nap. László Attila énekét hallgatom. Szerencsés napzárás, idézek énekéből: „Ne törődj, hogy mit mondanak, az vagy, akinek tartod magad, ne feledd el, hogy szabadnak születtél!”.
Nekem is ez az üzenetem felétek.

Rafain Enikő, CsEKE-túratárs