Az udvarhelyi polihisztor emlékére

Születésének 120. évfordulója (szeptember 12.) alkalmából a néhai jeles, köztiszteletben álló középiskolai tanárra, a tanítványai által tiszteletből polihisztornak nevezett Mátéffy Bélára emlékezünk. Az udvarhelyszéki Kissolymosból származó család sarjaként Budapesten született és ott is végezte az egyetemet. Magyar–latin–angol szakon kezdte, majd két év után átváltott a matematika–fizikára, ott szerzett tanári oklevelet 1933-ban. Mezőkövesdi és somogycsurgói tanárkodása után 1942-ben került Székelyudvarhelyre a Református Tanítóképzőbe nyílt pályázat elnyerése által. 1948-ban a mai Tamási Áron Gimnáziumba került, ebben a nagy múltú rangos tanintézetben mindössze egy évtizedet taníthatott: 1958-ban a kommunista hatalom udvarhelyi nyúlványa beletaposott tanári és emberi méltóságába azáltal, hogy középiskolából általános iskolába helyezték a legelső szovjet űrhajóról mondott – szakmai szempontból helytálló – véleménye miatt (mondatait kiforgatták, félremagyarázták, ez volt az úgynevezett Szputnyik-ügy 1957-ben). Az említett iskolákban Mátéffy Béla matematikát, fizikát és csillagászattant tanított, és ha a szükség úgy hozta, kérésre helyettesítette például a kémia, magyar, latin, francia, orosz, történelem szakos tanártársakat. De megtörténhetett volna, hogy az angol, német, görög vagy a héber szakos kollégáját helyettesítse – ha lettek volna akkor ilyen tantárgyak –, mert azokat a nyelveket is ismerte. A középiskolásokat akkoriban Mátéffy Béla igen széles körű tudása valósággal ámulatba ejtette, ezért nevezték őt a maguk közti társalgásban olykor polihisztornak. Mondhatjuk, jól ráhibáztak a diákok, mert a több ezer kötetből álló könyvtárában a gyakran használt könyvek közé tartozott például a magyar, görög vagy héber nyelvű Biblia; a magyar, latin, német, angol nyelvű tudományos művek hosszú sora, legyen szó akár reál-, akár humán tudományágakról.
1962-es nyugdíjazása után az udvarhelyi Művelődési Ház szabadegyetemén igyekezett tudása legjavát átadni hallgatóinak. Fontosnak tartotta a felnőtt lakosság oktatását is, ezért vállalt szívesen ismeretterjesztő előadásokat. Járta Udvarhelyszék falvait, érdekfeszítő előadásait százak meg százak hallgatták, legnépszerűbbek a világegyetemmel kapcsolatos előadásai voltak. Annak a vidéknek tanította népét, ahonnan ősei származtak, és ahova Ő felnőttként érkezett vissza és itt maradt köztünk örökre. Tanítványai közül legyen szabad először azokat a közismert személyeket említenem, akik különböző alkalmakkor az elismerés és tisztelet hangján szóltak szeretett tanárukról: Dávid Gyula irodalomtörténész, Jakab Gábor kolozsvári plébános, pápai káplán, szentszéki tanácsos, Kányádi Sándor költő, Toró Tibor atomfizikus, Vánky Farkas tudományos kutató. Említek még néhány ismertté vált nevet: Dávid László művészettörténész, lelkipásztor, Cseresnyés Gyula színházrendező, Csíky András színész, Márton Gyárfás tudományos kutató, Orbán Áron szobrászművész.
Mátéffy Béla mindenolvasó volt, ezért – amint mondta – nem voltak kedvenc írói. Egyformán érdekelte őt a tudomány, irodalom, művészetek (kiemelt helyen a zene) világa. Volt viszont két példaképe: gróf Széchenyi István és Jézus Krisztus. Előbbit azért választotta, mert politika helyett gazdasági fellendüléssel igyekezett szabaddá tenni Magyarországot, a másik személy pedig az erkölcsi mércét jelentette: a legkövetkezetesebben élte a leghelyesebb életet. Béla bácsi a 100. születésnapjára 2002-ben kiadott, róla szóló potrékötetben – Az udvarhelyi polihisztorban – mondja, hogy az élet értelmét a Keresztény Ifjak Egyesületében találta meg, és az ott tanultaknak sokszor hasznát vette, de leginkább az 1960-as években, amikor beválasztották az Erdélyi Református Egyházkerület igazgatótanácsába. A 20. századot átélő tanártól az interjúkötetben beszélgetőtársa a 21. századról is faggatta 2000-ben. Válaszában ilyesmik voltak egyebek mellett: „Nem tudom, milyen lesz. Senki sem tudja. De félő, még rosszabb lesz (…) nem sejtek semmi jót, csak rosszat. Ebben az európai uniós dologban is hatalmi számítások vannak csupán.” Micsoda megérzés! Vagy előrelátás? Bármi legyen is, a tények őt igazolják…
A diktatúra zaklatásai közepette sem tért le soha a krisztusi útról, Ember maradt minden körülményben, a bölcsőtől a koporsóig. Székelyudvarhely és Udvarhelyszék tiszta lelkű, tiszta erkölcsű pedagógusára és tudomány-népszerűsítőjére emlékezünk ezekben a napokban. Gondoljunk rá kegyelettel!

Komoróczy György

 

: an accessible web community