Hónapos-, sör-, fekete-, jégcsapretek – nagyjából ezek a közismert fajták. A retek ősidők óta termesztett és fogyasztott gyökérzöldség, amelyet kedveltek az ókori Mezopotámiában, Kínában, Egyiptomban, Görögországban, a Római Birodalomban, és a rómaiak által meghódított területeken is hamar elterjedt. Az egyiptomi Ebers-papirusz (i. e. 1870) szerint a piramisépítő munkásoknak kötelező módon, meghatározott mennyiségű fokhagymát, hagymát és retket osztottak ki a ragályos betegségek megelőzésére. Idősebb Plinius (i. u. 23/24–79) római enciklopédista A természet históriája című nagyszabású művében a retek élettani hatásáról azt írja, hogy „a retkeknek különös erejük van, hogy felfúvódást és böfögést idézzenek elő, ezért illetlen ételek, különösen akkor, ha utána káposztát eszünk. Ha azonban a retket magát olajbogyóval esszük, a böfögés ritkább és kevésbé bántó lesz.” Termesztéséről azonban azt a hihetetlen mesét közli, valószínű hallomás után, miszerint „a retek a hideget annyira kedveli, hogy Germániában csecsemő nagyságúra is megnő”. A gömbölyű, piros héjú hónapos retek a 18. században jelent meg, francia és olasz növénynemesítők munkájának eredményeként. Nyersen a legfinomabb, dekoratív díszítője a hidegtálaknak, és zsenge leveleit sem kell kidobni, mert saláta, de akár főzelék vagy réti-, illetve kerti sóskával savanyított leves készülhet belőle. A nyers retekhez leginkább illő fűszer a köménymag. A sörretek „hazája” Bajorország, vékonyra szeletelt, sózott karikái ízesítik a kolbászos, sonkás, sajtos sörkorcsolyákat. Ha a sörivók kedvence a sörretek, akkor a méhészeké bizonyára az olajretek, amelynek ültetvényei jó méhlegelőnek számítanak. Ez az ősi fajta, mint a neve is mutatja, olajban gazdag magtermést hoz. A tudósok a legrégebben termesztett olajnövények között tartják számon, magja az egyiptomi piramisleletek közül is előkerült. Olaja étkezésre és lámpaolajnak is alkalmas volt. Művelődéstörténeti érdekesség, hogy az ókori Kínában ennek kormából készítették a híres kínai festőtust. Ma is fontos növénye a nagyüzemi gazdálkodásnak, termesztik éppúgy Ázsiában, mint Európában, ahol Spanyolország mellett Románia is a legnagyobb termelők között szerepel. Kutatások szerint az olajretek gyökere egyik legjobb természetes talajjavító és fertőtlenítő is. Felvetődött, hogy például az utóbbi évtizedekben a gumókat károsító férgekkel fertőzött pityókaföldeket kellene vele egy-két évig pihentetni. Konyhaasztali óriáscsizmámba öltözve, bóklászásaim közben rábukkantam egy a tájainkon egészen ismeretlen retekkülönlegességre, igaz, hogy csak a nevében retek, máskéntt semmi köze hozzá, csupán tükörfordítás németből: lóretekfa, nevezik tormafának is, egyébként moringa, ez utóbbi néven találhatjuk meg a növénytanban, na, de az úgynevezett szuperélelmiszer-boltok polcain is. Szárított, porrá őrölt leveléről csodákat regélnek, mindent tartalmaz, ami kell az ember egészségéhez, vagyis nemcsak táplál, hanem mindent gyógyít, megelőz stb. Azt ajánlják, hogy ha jót akarunk magunknak, keverjünk egy-két teáskanálnyi moringaport a reggeli gyümölcsléturmixunkba. A lóretekfát csodafának is nevezik újabban; a leírások szerint valóban sokféle ínycsiklandó ízt ajándékoz a kóstolójának. Ennek a vastag törzsű fának a gyökere erősen retek-, illetve tormaízű, ez adja a fűszert, de régóta eszik zamatos levelét is, aminek zsázsára emlékeztető íze van, és a hosszú, lelógó, hüvelyes terméseiben megbúvó magokból finom fűszerolajat nyernek. Őshazája Ázsia. Agresszív inváziós fajta, akárcsak a kudzu, ami azt jelenti, hogy ahol gyökeret eresztenek, ott kipusztítják az őshonos növényeket. Margaret Atwood Maddaddam című tudományos-fantasztikus regénytrilógiájában, negatív utópiájában kizárólag kudzun élnek a génmódosított új emberek. A valóságban is a kudzunak minden része ehető, mégis félelmetes növénynek, zöld árvíznek nevezik, mert az USA déli részén már több millió hektárnyi termőföldet elborított; az ott élő emberek azt mondják, éjszakára be kell csukniuk ajtót-ablakokat, nehogy a növény behatoljon a házba és álmukban befonja és megfojtsa őket. A valóságos, nem sci-fi tudomány a lóretekfa hasonló inváziós tulajdonságait próbálja az ember javára fordítani. Napjainkban az egész világon azért került a kutatások előterébe (a most még a szemetet, legfeljebb a kerti komposztot gyarapító banánhéjjal együtt), mert természetes anyagként alkalmas az ivóvíz fertőtlenítő szűrésére és tisztítására, ez a sajátsága a szuperélelmiszer voltánál is fontosabb lehet a tiszta ivóvíz hiányában szenvedő milliók számára. Kozma Mária