A földi halandó joggal várná el, hogy amikor egy kompetens, egy illetékes személy tájékoztat, eligazít egy ügyben vagy témakörben, akkor szavahihetőségéhez ne férjen kétség. Azaz amit tud, azt jól tudja, legyen biztos a dolgában, és legyen helyzetismerete, valamint jogszabályismerete. Sajnos ez nem mindig történik így. A minap például a legtekintélyesebb hazai érdekképviselet (ANAT) alelnöke felvázolva az üdülési utalványokra vonatkozó új jogszabályozást (a 2015/175-ös törvényről van szó), ecsetelte annak előnyeit is, nevezetesen azt, hogy a munkáltató szempontjából is előnyös, mert csak 22%-os adó terheli, az alkalmazott számára pedig tiszta jövedelmet jelent. Ugyancsak félre-, illetve mellébeszélt, mert a 22%-os adókulcs badarság, hogy hová akart kilyukadni, azt azonban nem tudjuk, de azt igen, hogy a jogszabály egyértelmű. Ez esetben az Adótörvénykönyv 55(2)-es szakaszának k) bekezdése, amely értelmében az ilyen utalványok értéke bér jellegű jövedelmet jelent és az megadózandó, az 57-es szakasz értelmében annak névértékén alkalmazandó a 16%-os adókulcs, abban a hónapban, amikor az folyósításra kerül, illetve amikor kézhez kapja a jogosult. A munkáltató esetében valóban van egy kedvezmény: az általa juttatott üdülési utalványok összértékével csökkentendő a nyereségadó adóalapja. Másabb esetekben is tapasztalható az ilyen jellegű tisztségviselői „tájékozottság”, illetve tájékoztatás: a minap egy megyénkbeli település elöljárója bizonyos beruházási munkálatok kapcsán nyilatkozva jobbára nem a tényeket, a történéseket, a konkrétumokat sorolta fel, hanem „értesüléseire” hivatkozott. Hogy azok fedték-e a valóságot vagy nem, az más ügy… Hecser Zoltán