Az időjárásról röviden

Alkalomadtán valamennyien különös helyzetekben találjuk magunkat. Előfordul, hogy egy igencsak jó barátunkkal, kollégánkkal úgy kezdjük a napi beszélgetéseinket, hogy időjárást „jelentünk” egymásnak. Valahogy így: „Eeee, te komám, ma olyan rossz üdő van, hogy dógozni sincs kedvem.” Aztán akad olyan is, aki azt mondja: „Ma olyan szépen süt a nap, hogy nincs kedvem bent ülni, legszívesebben kint tevékenykednék.” Meglátásom szerint az „időjárás-jelentés” beszélgetésindításnak semmiképp nem rossz, hiszen innen még el lehet jutni a tartalmas és mély beszélgetésekhez, mert valljuk be őszintén, valamennyiünknek jóleső érzés tud lenni, ha van, aki meghallgasson, és ha van, akivel értelmes csevegést folytatni. Azt se feledjük, az időjárás-téma a beszélgetés zsákutcája is lehet, ha egy régen látott ismerőssel, egy visszahúzódó szomszéddal és a kevésbé nagy dumás rokonunkkal találkozunk, vagy netán együtt kell utazzunk. Ugye, hogy az ilyen helyzetekben mennyire kínos tud lenni, ha azt mondjuk, úgy látom, ma sem lesz szép idő, és a partnerünk csak annyit mond, hogy nem!? Azt gondolom, az idei tavaszunk, nyarunk is erre a szótlan – vagy inkább sótlan – partnerre hasonlít. Hónapok óta arra várunk, hogy a nagy bezártság után a szép időben kiránduljunk, kerti partit szervezzünk, sportoljunk, strandoljunk vagy csak süttessük magunkat és D-vitaminban gazdagodjunk. Sajnos eddig D-vitamint főként csak a sarki gyógyszertárból kaptunk. Minap miután az egyik kedves ismerőssel is „elsirattuk” májust (és majdnem szó szerinti havát) és megbeszéltük dolgainkat, autóba ültem, ahol természetesen egyik kedves társaságom (azért is, mert ha megunom a dumáját, ki lehet kapcsolni) a rádió. Ezúttal az is időjárást jelentett, és nem a híradó végén… A Gringo Star együttes dala szólt:
„Nyárban jártam, fénnyel teli januárban
Nyár van, nyár van, talpig februárban
Hol volt, hol nem, így lesz mindig már!
Mert veled télen-nyáron nyár!”
Nem kedvencem sem az együttes, sem a dal, de ezúttal megmosolyogtam, és „ledöbbentem” a véletlenen. Oszt az említett sorain tűnődtem, egyrészt azért is, mert az időjárás a borongós és hűvös novemberi napokat idézte, másrészt azért, mert az az érzésem, hogy e járvány szőtte időkben ilyen a közhangulat is. És akkor még nem is szóltam a trianoni békediktátum aláírásának évfordulójáról…
A nyarunkban, azaz az örömünkben jelen van a tél, az örök fájdalom, szomorúság és a bosszankodás. Többek között azért is, mert közösségünk életét immár több mint száz esztendeje változtatták meg mindössze egy tollvonással, és emiatt, no meg a járványügyi helyzet miatt is folyamatosan alkalmazkodnunk kell, és meg kell küzdenünk még azokért a legkisebb dolgokért is (pl. magyar feliratok, utcanévtáblák stb.), amelyek hosszú távon boldogságunk vagy boldogulásunk zálogát jelenthetik. Kérdés, hogy valaha lesz-e igazi nyár? Vagy tudjuk-e, és ha tudjuk, akkor akarjuk-e úgy alakítani a telet, hogy megtaláljuk a napos oldalát? Szép napot mindenkinek, legyen télen-nyáron nyár!

Biró István