Az eredetiség halála

Ügyes, okos gyermek, csak… túlságosan kíváncsi, és a többieket is arra ösztönzi a viselkedésével, hogy kérdezzenek, kérdőjelezzenek meg dolgokat. Sajnos ennek nem tudunk teret engedni, mert mi van, ha mindenki kérdez, kíváncsiskodik, mikor fog magyarázni, haladni az anyaggal a tanár???
A fenti gondolatmenet az ország bármelyik oktatási intézményében elhangozhat, és el is hangzik. Minden évfolyamon van egy – szerencsés esetben több – olyan diák, akiből nehezebb kiölni a természetes, gyermeki kíváncsiságot, aki egyéniségével, annak valamilyen aspektusával kitűnik a többiek közül. És befolyásolja őket, gyakran jó irányba: tudjuk, hogy kamaszkorban főként a kortársak véleménye, gondolkodása a meghatározó, semmiképp sem a szülőké vagy a tanároké. Ennek ellenére talán mindannyian emlékszünk egy-egy meghatározó mondatra, amelyet tanárainktól kaptunk útravalóul: szerencsések vagyunk, ha ez a gondolatmenet pozitív kicsengésű volt, és céljaink felé sodort minket, de sajnos az ellenkezőjére is akad példa bőven.
Munkám során több iskolába, óvodába ellátogatok egy-egy riport kapcsán vagy rendezvények alkalmával, és természetesen olyan helyek is vannak szép számmal, ahol a diák az érdeklődését figyelembe véve kap (plusz)feladatokat, ahol fontosnak és értékesnek érezheti magát, ahol meghallgatják és komolyan veszik. Ezeken a helyeken valahogy könnyebben megy a tanulás, kevesebb az elégedetlen tanár, gyermek, szülő, sokkal több a mosoly… Nem kergetek délibábokat, nem képzelek el „tökéletes” iskolát, de talán a huszonegyedik században már elvárható lenne, hogy véget érjen a nemek alapján történő megkülönböztetés: a fiúk jobbak matekból, mint a lányok; a fenyegetésen alapuló nevelés: ha így folytatod, semmi nem lesz belőled; a családfa felemlegetése: apád is ilyen elvetemült volt, mit várjunk tőled, és elkezdjük átírni a régi beidegződéseket. A riasztó statisztikák a szavak helyett is beszélnek, és elmondják, hogy évről évre kevesebben iratkoznak be az érettségi vizsgára, és nem foghatjuk a csökkenő népességszámra ezt a tényt, hiszen idén a diákok huszonhat százaléka döntött úgy, nem vesz részt, kimarad. Valószínű, az okok sokrétűek, de az is valószínű, hogy sokukat meg lehetne győzni arról, próbálja meg, készüljön fel és vállalja a megmérettetést. Ehhez azonban támogató környezet szükséges, és nemcsak a vizsgák előtti napokban, hanem fontos lenne valahol sokkal korábban kezdeni… És folytatni akkor is, ha az egykor aranyos, „kezelhető” gyermek elkezd kamaszodni, keresni önmagát, kérdéseket, félelmeket, kételyeket megfogalmazni és kimondani, mindent megkérdőjelezni és bírálni. Olyankor fontos ott lenni és válaszolni legjobb tudásunk szerint, még akkor is, ha kimarad a tananyag egy része, vagy elmarad egy fontosnak hitt találkozó…

Boncina-Székely Szidónia

: an accessible web community