Cári Tibor: „Az alkotáshoz korlátolt szabadságra van szükségem”

Számtalan felkérés és folyamatos színházi munkái mellett két új formátumot hozott létre a Temesváron élő, udvarhelyi származású UNITER-díjas zeneszerző, Cári Tibor: a Shakespeare-szonetteket játszó zenekart és a Sculpting Sound együttest.

– Ugyan nemrég alakult meg a Shakespeare-szonetteket előadó zenekar, régóta közöd van az angol költőhöz, drámaíróhoz…

– Valóban elég sok Shakespeare-előadáshoz írtam zenét az elmúlt évtizedekben. Ezelőtt vagy két évvel pattant ki a fejemből az ötlet, hogy az eddig írt zenékből önálló koncertet kellene összehoznom. Mivel Gyulán évente megszervezik a Shakespeare-fesztivált, ajánlottam a Gyulai Várszínház igazgatójának, Elek Tibornak, hogy készül ez a projekt, és tetszett neki az ötlet. A Tangó zenekarommal szerettem volna előadni, de a pandémia miatt tavaly elmaradt a fesztivál. Idén – amikor megkeresett az igazgató, hogy szeretettel várnak – mondtam, hogy tavaly óta változott a koncepcióm, egy teljesen új projektet szeretnék, teljesen új zenékkel, ami csakis a Shakespeare-szonettekre épül. Emellé próbáltam egy modernebb, elektro–akusztikus hangzást összehozni, de az előadásba az újak mellé végül beépítettem a régi zenéket is. Az első bemutatkozásunk tehát ebben a felállásban volt Gyulán: fele a régi Shakespeare-előadásokra írt zenékből, a másik része pedig teljesen új dalokból állt. A zenekarban Kiss Attila színművész, a temesvári Csiky Gergely Színház tagja gitározik és énekel, illetve egy fiatal színésznövendék, Vajda Boróka társult hozzánk, aki szintén énekel. Szerettünk volna bevonni egy dobost is, és mivel régi jó kapcsolatban állunk és sokat koncerteztem együtt Veress Albert színésszel, a Csíki Játékszín jelenlegi igazgatójával, ő is beszállt. A visszajelzések alapján a zenekar nagyon tetszett a közönségnek. Szeretnénk megtartani ezt a formációt, és ha anyagi keretünk lesz rá, bevonunk még két-három zenészt. Bővítjük a repertoárt, új dalokat írunk hozzá, és remélem, őszre teljes egészében meg tudjuk szólaltatni.

– Nem torpantok meg itthon, szeretnétek ezzel a formációval nyugatabbra is kitekinteni…

– Létezik egy Shakespeare-fesztivál-hálózat Európában, és ha bekerülsz az adatbázisukba, különböző helyszínekre hívnak. Egyik célunk, hogy fellépjünk ezeken a fesztiválokon. A Shakespeare-szonettek több nyelven – franciául, angolul, románul, magyarul – hangzanak el, nagyon sokszínűek és izgalmasak. Például az egyik szonett minden szakasza más-más nyelven hangzik el.

– Egy másik formációd is alakulóban van, ennek Sculpting Sounds a neve. Ez milyen irányzatot képvisel?

– Két évvel ezelőtt találtam ki ezt a formációt is, Suceaván volt először egy próbakoncertünk, azt követően pedig még két fellépésünk, bár akkor még kerestük az utunkat. Idén állt össze a kép, nyerte el teljes formáját az együttes, az első koncertről egy 45 perces videófelvétel is készült a Magyarság Háza felkérésére. Ebben az az izgalmas, hogy a vizuális élmény keveredik a zenei hatással, a háttérben fut Erős László vásárhelyi művész vizuális háttérimprovizációja. A zenekarban játszik Szabó József Attila csellista, a következő koncertre pedig vendégként szeretném meghívni a Marosvásárhelyen élő dzsessztrombitást, Vaughn Robertset, és ha sikerül, így lesz teljes az együttes, amellyel a jövőben dzsesszfesztiválokon is részt vehetünk. Emellett az öttagú Tangó zenekarral is folytatjuk a munkát, kizárólag tangót játszunk, a csapatban egy szófiai tangóharmonikásunk is van, Kolozsvárról egy, kettő pedig Temesvárról.

– Rengeteget dolgozol, több projekted fut párhuzamosan, de elismerést is hoz a sok munka…

– A Radnóti Színház Tíz című előadásának zenéjét 2019-ben bővítettem és átdolgoztam, amelyre a színikritikusoktól és a POSZT-on a legjobb zenéért járó díjat kaptam, és abban az évben Magyarország legjobb zeneszerzőjének választottak. Jelenleg a Budapesti Operettszínházzal dolgozom, egy Trianon-pályázatra készült musicalre az én zenémmel pályáztak, de a pandémia miatt tavaly elmaradt a találkozás, így online készítettük el a felvételt. Olyan pozitív reakciókat váltott ki, hogy az operettszínház igazgatója úgy gondolta, ne hagyjuk kárba veszni, tovább kell gondolni, és idővel színpadi előadás is lesz belőle. A filmet Iványi Marcell rendezi, a forgatókönyvet Németh Ákos írja, a dalszöveg Dolhai Attiláé. Az én dalaimra építették rá a történetet, ősszel készül el a forgatás, és a jövő év elején mutatják be a filmet.

– Te hogyan élted meg a bezártságot? Tudtál alkotni?

– Szerencsésnek mondhatom magam, folyamatosan voltak munkáim, és ugyanazzal az intenzitással dolgoztam, mint máskor. Voltak időszakok, amikor kevesebbet utaztam, kevesebb kontaktusom volt az emberekkel, de folyamatosan írtam, akár magamnak is.

A Shakespeare-szonetteket előadó zenekar tagjai
Fotók: Cári Tibor saját archívumából

– Folyton úton vagy, mikor van időd alkotni? Milyen környezet inspirál? Mire van szükséged az alkotáshoz?

– Korlátolt szabadságra. Hogy ne zárjanak keretek közé, ne kössék meg a kezem. Ha valaki felkér, hogy zenét írjak, nincs szükségem nagy mélységekre, hogy kibontakozzam. Hangulat kell hozzá, tudnom kell, hogy mit akar elérni a zenével, tudnom kell az irányt, és onnantól kezdve működik. Ha meghagyják a szabadságom, egy színházi előadásnak akár három-négy nap alatt is meg tudom írni a zenéjét. Nem értek egyet azzal, hogy el kell vonulni és várni, hogy jöjjön az ihlet. Nálam legalábbis ez nem így működik. Ott kell lenni a sűrűjében és csinálni kell! Kapsz egy rendelést, és nem ülsz le két-három napig várakozni, amíg megjön az ihlet. Azonnal leülsz és nekifogsz. Lehet, fél óra alatt, lehet, hogy két nap alatt leszel kész, de dolgozol rajta. Nálam nagyon jól működik, ha egyszerre több projekten dolgozom, nem hagyom, hogy elvesszek egy munkában. Ha úgy érzem, nem találom a hangot az egyikben, félreteszem, nem kínlódom, nem gyötröm magam. Előveszem addig a másikat vagy a harmadikat, majd egyszer csak érzem a pillanatot, valami bekattan, és akkor visszatérek rá. Általában nem egyformák a zenei elvárások, különböző emberekkel dolgozom, mindenki mást akar, és ez a sokszínűség inspirál.

Nagyálmos Ildikó

: