Átalakulóban

Érdekes jelenség, hogy gyakran azt várja el a közösség a fiataloktól, hogy ugyanúgy lássák a világot, ugyanúgy tervezzék meg az életüket, jövőjüket, ugyanakkor és ugyanúgy menjenek férjhez, nősüljenek meg, pont olyan módon gürcöljenek, tűrjenek és küzdjenek, mint szüleik generációja. Ha nem így tesznek, akkor máris jön a frázis: bezzeg az én időmben!
Akik így gondolkoznak, mintha észre sem vennék, hogy egy generációváltás alatt mennyi minden történt, változott a világban. Pedig a legutóbbi két-három évtizedben annyi minden átalakult, hogy talán még sosem volt ekkora a különbség egy mostani fiatal és az ő szülei környezete, lehetőségei, kihívásai között, mint manapság.
Hatalmasat változott a fiatalok munkához való felfogása, elvárása, viszonyulása is. A DreamJobs Románia álláskereső portál nemrég bemutatott kérdőíves felmérése szerint például a junior munkavállalóknak mindössze 20,7 százaléka dolgozna teljes munkaidőben egy helyen, mondjuk egy irodában, a megkérdezettek több mint fele a hibrid lehetőséget, azaz az irodai és távmunka ötvözését választaná. A kutatásban 18–35 év közöttieket, azaz az X és Z generációhoz tartozókat kérdezték, és határozottan kidomborodott, hogy számukra a munkavégzés rugalmassága, illetve a szakmai fejlődés lehetősége mennyire fontos.
Ez már nem az a világ, amikor valahogy bekerül az ember egy „jó” munkahelyre, és igyekszik ott megülni, ameddig csak lehet. Nem az a világ, amikor a munkavállaló két kézzel kapaszkodik, nyel és tűr és hajt, nehogy megszűnjön a munkahelye. És nem is az a világ, ahol a főnök (jó részük az X generációhoz tartozik, azaz 43–57 év közötti) hátrább sorolja a pályakezdőt, nem törődik vele, nem érti és nem is akarja érteni, de elvárja, hogy a kevésért is megtegyen mindent (is). A fiatalok már tudatosabban választanak, gyakran erősségeik alapján, és elvárják, hogy értékeljék őket, vegyék figyelembe igényeiket. Vegyék emberszámba őket. És nem, nem feltétlenül a nagy fizetést kérik a semmiért, ahogyan gyakran hallani az idősebbektől. A felmérés szerint sincsenek „annyira elszállva” maguktól – ahogy mondani szokták –, csak egyszerűen nem hajlandóak minimálbérért gürcölni. És a munka mellett élni is szeretnének.

Asztalos Ágnes

: an accessible web community