Hirdetés

Alacsony a fiatal gazdák aránya

HN-információ
A Hargita Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökségről (APIA) elmondható, hogy a koronavírus-világjárvány megkönnyítette a mindennapi munkájukat, a gazdálkodók pedig ezáltal kénytelenek voltak megismerkedni az online világgal, ami számukra is nagy előnyt jelenthet. Haschi Andrással, az intézmény vezetőjével beszélgettünk az ügynökség elmúlt évéről, a támogatások mértékéről, illetve a jövőbeni változásokról. – Vázolná, hogyan indult az ügynökség munkája? – A Hargita Megyei Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség (APIA) hivatalosan 2006-tól működik. Elmondhatjuk, hogy az évek során nagyon sokat fejlődtünk, hisz mondhatni a nulláról kezdtünk mindent. Irodánk, sőt székházunk sem volt, az alkalmazottakat pedig egyik napról a másikra intézményen belül átírták, ami akkoriban még lehetséges volt. Tizenöt év alatt óriási dolgot építettünk fel. Az elején úgy vettük el a támogatási kéréseket, hogy még mi sem hittünk abban, hogy ennyi pénzt fogunk adni a gazdáknak. Érdekes volt az első támogatási év, ugyanis 2007-ben elvettük a támogatási kéréseket, eltelt egy év, és még semmit nem utaltunk a gazdák számlájára, sőt már el kellett vegyük a következő évre is a kéréseket. Sokan nem értették, hogy minek fektessenek ebbe energiát, ha eddig sem fizettünk. És egyszer csak elkezdtünk fizetni, mára pedig ha a gazda leteszi a támogatást, és másnap nincs pénz, akkor jön a sértődés. Ez pedig nem jogos, hisz nagyon pontos szabályok szerint dolgozunk, a támogatási kéréseket már tizenöt éve március 1. és május 15. között fogadjuk, leghamarabb pedig de- cember elsejétől kezdődően fizethetünk. – Nehéz volt kialakítani, hogy ebben a bürokratikus rendszerben minél gördülékenyebben működjön a támogatások igénylése? – Természetesen idővel kezdtünk belejönni a dolgunkba, és maximálisan megérteni a feladatainkat. Ami pedig nagyon pozitív, hogy a munkaközösségünk nagyon jól tud alkalmazkodni minden helyzethez. Olyan esetek is voltak, amikor kilométeres sorok álltak az épület előtt, mára pedig ott tartunk, hogy a gazda nyugodtan végezheti a gazdálkodással kapcsolatos feladatait, mert a támogatási kérései nagyon könnyen és gyorsan eljuthatnak hozzánk. Mi Hargita megyében sajátos módszerrel dolgozunk, amit máshol is irigykedve néznek. Fontos, hogy a mi közösségünk tagjai nagyon jól egyeznek egymással, és közös cél, hogy a gazdáinkat segítsük a dolgukban. Egy egyszerű gazdálkodó ember mestere a mezőgazdaságnak és állattenyésztésnek, de a papírmunkához nincs honnan értsen. Megyei szinten van egy egyezségünk a polgármesteri hivatalokkal, miszerint ők közvetlenül segítenek a gazdának előkészíteni a támogatáshoz szükséges dokumentációkat, kitölteni az űrlapokat. Mindenhol százszázalékos odaadással segítenek, ezáltal megkönnyítve a gazdák életét is ebből a szempontból, hisz nem kell napokat utazzanak vagy a papírok kitöltésével órákat eltöltsenek. A támogatási kérések valamilyen formában eljutnak hozzánk, mi iktatjuk és a gazdának – a mindennapi teendői mellett – csak annyi a dolga, hogy várja a támogatási összeget. Egyedülálló ez a fajta összefogás, csak így tudunk százszázalékosan teljesíteni. Ennek segítségével a megyébe körülbelül ötven- és hetvenmillió euró közötti támogatás érkezik, annak függvényében, hogy milyen mértékű támogatásokat adtunk le. Ez minden évben csak úgy tud működni, ha mindenki odateszi a csontot. – A világjárvány mennyire befolyásolta az ügynökség mindennapjait? Könnyítette, vagy épp ellenkezőleg, megnehezítette a munkáját? – Fejtörést okozott számunkra is a pandémia: hogyan védjük magunkat, illetve a gazdákat is, ugyanakkor a támogatási kérések leadásának folyamatában se legyen nagy változás. Eléggé bürokratikus folyamat az egész, mindenhová szükséges a személyazonossági másolata, úgyszintén a dokumentumokról is kellenek másolatok, amelyeken aláírással feltüntetjük, hogy megegyeznek az eredeti példánnyal. De rájöttünk, hogy amikor problémák merülnek fel, a hatóságok is képesek engedményeket adni. Öt évvel ezelőtt el sem tudtuk volna képzelni, hogy ma a gazda csak le kell fényképezze a személyazonosságiját, ezt elküldje nekünk e-mailen vagy whatsappon keresztül, és mi azt hivatalosan elfogadjuk. Természetesen az is fontos, hogy merjünk dolgokat vállalni, és legyen meg a bizalom köztünk és a gazdák között, mert enélkül nagyon sok nehézséggel kellene szembenézzünk. Amióta ez a világjárvány tart, elmondhatom, hogy talán még gördülékenyebben tudjuk végezni a munkánkat. Az a tapasztalatunk, hogy az emberek is kicsit komolyabban veszik, izgulnak, hogy mi történik, vajon mindent megkapunk-e. Ezelőtt a megszokás hozott magával egyfajta közömbösséget, most már többet telefonálnak, és többet érdeklődnek az egész folyamatról, aminek mi nagyon örülünk, hisz ezáltal még szorosabb kapcsolatot tudunk velük kiépíteni, és az újdonságokról is időben tudjuk őket értesíteni. Olyan megye vagyunk, ahol aránylag rendben van minden, országos szinten nálunk a legkisebb az úgynevezett hibaarány. A gazdáink nagyon szervezettek, rendezettek, és megfelelően végzik munkájukat, ezért az ellenőrzések során nem nagyon bukkannak fel problémák. – Hogyan alakult a támogatási igénylések száma 2021-ben? Hány gazda nyújtotta be támogatási kérelmét? – Még 36 ezer gazdával indultunk el, miután pedig változtak a jogszabályok olyan irányba, hogy csak a valódi gazdálkodó kapjon támogatást, ez a szám csökkent. Ehhez hozzáfűznék néhány dolgot, de úgy érzem, hogy most ezt a témát inkább nem firtatnám. Mindig és mindenhol vannak spekulánsok, de általánosan elmondható, hogy nincs akkora gond ezen a téren. A gazdák száma 26 ezerre csökkent, én pedig még mindig vállalom azt a kijelentésemet, miszerint ebből 15 ezer a valódi gazdálkodó a megyében. Nem tartom gazdálkodónak azt, aki egy tömbházban a nyolcadik emeleten lakik, valahol örökölt egy egyhektáros területet, azt a szomszéd megműveli, de a támogatást ő veszi fel. A törvény ezt megengedi, de nehéz kiszűrni, hogy igazából ki az, aki a két keze munkájával valósan gazdálkodik. Véleményem szerint ez nem haladja meg a 15 ezret, de hozzánk az elmúlt évben összesen 26 ezer támogatási kérés érkezett, összesen 183 ezer hektár területre. Mindemellett az állattenyésztők 55 ezer juhra, majdnem ezer kecskére, szinte ötezer húsmarhára, valamint húszezer fejőstehénre igényeltek támogatást. A mai napig összesen 50 319 000 eurót utaltunk át a gazdák számlájára, és még nem zártuk le, a kifizetések még mindig zajlanak, több száz gazda van még hátra. Tehát véleményem szerint amíg elérünk a végösszegig, még jó pár millió eurót fizetünk ki. – Tehát elmondható, hogy a múlt év munkájában nem adódtak nehézségek? – Már a pandémiás időszak második évét éltük, így nagyon sok tapasztalatunk volt ennek kapcsán. Ugyanúgy kerültük az interakciót, hogy senkinek ne adódjon egészségügyi problémája. A bejáratnál elhelyeztünk egy mobil íróasztalt, amit szép idő esetén ki lehetett tenni az udvarra, a gazda le tudott ülni, és ugyanúgy tudta igényelni a segítségünket. Úgy gondolom, emelt fővel zártuk a tavalyi évet, és újult erővel vágunk neki az ideinek. – Hogyan oszlik meg az említett 26 ezer gazda aránya? Ebből hány fiatal gazdálkodó? – Nagyon friss statisztikám nincsen, de a helyzet eléggé szomorú. A 26 ezer gazdából háromezer gazda az, aki a negyven és nyolcvan év közötti kategórián kívül esik. Ebből ezerötszáz fiatal gazda, ezerötszáz pedig nyolcvan év fölötti, a többi pedig valahogy úgy oszlik, hogy 13 ezer hatvan év fölötti, tízezer pedig negyven és hatvan év között van. A gond ott kezdődik, hogy csak ezerötszáz ebből a fiatal gazda, de az is lehetséges, hogy a gyakorlatban nem éppen így van. Nagyon sok esetben a fiatalok gazdálkodnak, de a szülők nem szívesen adják át papíron a földterületeket. Véleményem szerint nagyon sok ilyen eset van, hogy a fiatal gazdálkodik, de az idős szülő nevén érkezik be a támogatási kérés, és ők ezt majd rendezik a családon belül. Nagyon sok idős gazdálkodó van, aki csak megszokásból vagy hagyományból műveli ezt a tevékenységet. Sokan kérdezik, hogy mire fel ezek a nagy összegű támogatások, mert ugyebár az agrárágazat az egyik legtámogatottabb részleg. Muszáj támogatni, különben nem éri már meg a gazdának, és hagyja az egészet a fenébe. Ezáltal számos egészséges élelmiszer eltűnne a piacokról, és több tízezer hektár terület maradna műveletlenül, az egész egyensúly nagyon könnyen felborulhatna. A jövőt nézve még nem tudunk eleget az új közös agrárpolitika hatásairól, ezért csak akkor tudunk a változásokról beszélni, amikor konkrét elképzeléseket fogalmaznak meg az irányunkba is. Bízunk benne, hogy ez a rendszer továbbra is fog működni, továbbra is ilyen jó kapcsolat lesz a gazdákkal, és ezt a minimum ötvenmillió eurót minden évben megkapják Hargita megye gazdái.

Szilágyi Dalma-Orsolya



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!